Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

272 Az országgyűlés képviselőházának kívánságait, de a zsidók kívánhatnak és az nyugodtan inegjelenhetik. Azután egy másik dolog. »Zsidók a kolozsvári elsötétitési perek főhősei«. A cenzúra kitörli, hogy »zsidó«, kitörli, hogy »főhősei«, és marad belőle: »A kolozsvári elsötétitési bűnperek«. (Nagy László: Szerkeszd a eeneura!) Méltóztatnak látni, így kell szerkeszteni,, így kell konstruktívan lapot csinálni. így szólt egy cím: »Nagymennyiségű elrejtett élelmiszerkészleteket találtak a zsidóknál«. A cenzúra kihúzza, hogy »a zsidóknál«, csak az marad meg, hogy »találtak«. (Elénk derültség.) A többi már nem fontos. Ez a kormány zsidóvédelme. Imrédy képviselőtársunk a múltkor másfélórás szép beszédet mondott itt a Házban és közben arról beszélt, azt mondotta a miniszterelnök úr felé, hogy úgy gondolja-e a miniszterelnök úr, hogy ez a közel egymilliónyi zsidóság a zsidókérdés rendezése után is itt marad az országban. Amint itt a közleményünkben olvasom, ennél a mondatnál — a napló szerint is — a miniszterelnök úr élénken rázta a fejét. Mármost kiderül a dologból az, hogy a miniszterelnök úr a cenzúra engedélye nélkül nem rázhatja a fejét, mert ezt a cenzúra kitörölte (Elénk derültség.) és most továbbra is teljes bizonytalan ságiban vagyunk, vájjon a miniszterelnök űr a Ház számára vagy az egész ország számára rázta-e a fejét ennél a kérdésnél. (Elénk derültség és felkiáltások a Ss-élsőbaloldalon: Nem, rázhatja!) T. Képviselőház! Mi alcímeket is szoktunk néha a lapban írni. Ezt a kérdést úgy exponáltuk, hogy »Meddig maradhatnak a zsidók Magyarországon?« Ezt természetesen a cenzúra kitörölte, azt gondolva, hogy mit lehessen tudni, meddig maradhatnak, (ifj. Tatái* Iliire: Hátha az angolok győznek!) Azután íi'tunk, hogy köztulajdonba veszik a zsidó nyomdákat Horvátországban. Ez a Horvátország, amilyen fiatal állam,. — alig pár hetes — olyan agresszív a zsidókkal szemben. Nem tudom, honnét veszik hozzá a bátorságot, de az kétségtelen dolog, hoary egyre-másra hozzák nem az első, a második számú zsidótörvényeket, hanem a komoly intézkedéseket. így többek között 22 nyomd avállala tot vettek köztulajdonba Zágrábban. Mind zsidó nyomda volt. Mondom, csak Zágrábban 22 nyomdát vettek köztulajdonba. Erre mi szelíden megkérdeztük: na, és nálunk mi lesz hát a zsidó nyomdákkal? Mert méltóztatik tudni, hogy egy-két nagy nyomdától eltekintve, amely a kormány kezében van, a többi zsidók kezében van. A cenzúra ezt már természetesen nem engedélyezte. Megírtuk azt, hogy most a tőzsdén új zsidó vagyonok keletkeznek, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ami igaz!), s egy szép cikket írtunk, de a cenzúra á-tól zett-ig címestül, szőröstülbőröstül kitörli. A magyar közönséget tehát nem lehet figyelmeztetni arra, hogy ne menjen a tőzsdére, mert újra leég ott, s megint Fekete Péter lesz. Ezt nem lehet megírni, mert a cenzúra okos, a cenzúra bölcs, a cenzúra ilyesmit nem enged. Megtörtént, hogy egy szombaton, egyszerre eltűnt a kenyér. Kiderült, hogy a zsidók megszimatolták, hogy itt valami baj lesz, ezért egy hétre előre biztosították magukat és összevásárolták & kenyeret. Megírtuk ezt és a cenzúra — szépen méltóztatnak itt látni a piros vonalakat — kissé szétvágta ezt a cikket. £00, ülése I91pl június 25-én, szerdán. Van itt egy másik dolog. Irtunk arról, hogy Miskolc városában a tisztviselők közt még mindig sok a zsidó. Erre a polgármester, Fekete Bertalan, beküld hozzánk egy szabályszerű nyilatkozatot, s nyilatkozik ebben a~ kérdésben. Joga van rá a sajtótörvény értelmében, s mi közölni akarjuk a nyilatkozatát. A nyilatkozatnak lényege, amit a címbe tettünk az, hogy nincs lehetőség — mondja a polgármester — a zsidó tisztviselők elbocsátására. A cenzúra' kitörli. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Aztán itt van egy másik dolog. Balassagyarmatról hírt kaptunk arróL hogy a zsidók hogyan játsszák ki a piaci intézkedéseket. Tudniillik kitiltották őket a piacról, erre fogták magukat, s jó hazai szokás szerint a zsinagóga udvarán telepedtek le és ott folytatták az üzletet, bár már Krisztus Urunk — méltóztatnak rá emlékezni — korbácsot ragadott és kiverte a zsidó kufárokat. Nekünk nemcsak kivernünk nem szabad a zsidó kufárokat, de még megírnunk sem szabad, hogy mit művelnek. Itt van a királyi ügyész úr pecsétie, szigorú pecsét: Nem engedélyezem. Itt van azután egy másik dolog a harmadik zsidótörvényről. Amikor még mi is hittük itt, ezen az oldalon, hogy lesz (Egy hang a. jobboldalon: Lesz!), a túloldalon is hitték az urak, sőt a kormánypárt elnöke, Lukács Béla is hitte, hogy lesz harmadik zsidótörvény (Zaj a szélsőbaloldalon.), akkor Lukács Béla Békéscsabán nyilatkozott, hogy milyen nehéz ezt a harmadik zsidótörvényt megoldani, mert nálunk sok a zsidó, de azért ők nem hagyják magukat, stb.. stb. A kormánylapok közölték is^ beszédét, többek között azt is, hogy a zsidóságot vissza kell szorítani az ügyvédi pályától, stb. Mi azután egy-két mondatban a lap véleményét beleszúrtuk a tudósításba. Ezt a lapvéleményt kereken törölték, pedig az egész csak egy mondat volt. Annyi volt, hogy a kulcspozíciók felváltásánál csak három emberről hallottunk idáig és így tovább. Lapvélemény tehát nincs, sőt a kormánypárti elnök úr véleményét is csak cenzúrázva lehet olvasni. Egy másik dolog. Irtunk arról, hogy a kormányelnök úr, Bárdossy László, töibbek között azt mondotta, hogy a kormány felhívására az eredmény nem volt kielégítő a zsidókérdésben. Ezt a szerény inondâtot is, hogy »A zsidóság ma is épúgy élvezi vagyoni és gazdasági hatalmának előnyeit, mint eddig és vájjon meddig élvezi?« — törölték a cikkből. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igaz vagy nem igaz?) Nem bánom, hogy ennyire védi a kormány cenzúrája a magyarországi zsidókat, de kérdem, honnét veszi a bátorságot arra, hogy még a lengyel zsidókat is védelmezi a cenzúra? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Itt van egy kis cikk arról, hogy a zsidók terjesztették a tífuszt Lengyelországban és hogy a német katonai orvosok egy telepet létesítettek, ahol a tífusz terjedésének eszközeit, így többek között az emberi tetveket is vizsgálják, tudományos alapon. Erről írtunk és a cenzúra azt a mondatot, hogy ezeket a tetveket főkép galíciai zsidókon szedték össze, törli. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Megvédelmezi a galíciai zsidókat. (Taps a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) A cenzúra még mindig nem hagyja magát, tovább megy és nemcsak a galíciai zsidókat védelmezi meg, hanem a mi nagy barátainknak leghalálosabb ellenségét, a francia