Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

270 Az országgyűlés képviselőházának mánynak jóakaratú támogatással segítségére kell sietnie ezeknek a helyeknek és támogatnia kell azokat a közületeiket, amelyek téglagyárakat akarnak építeni, mégpedig méltányos, hosszúlejáratú kölesönnel, vagy talán segéllyel, mert ez már messze meghaladja a magánérdek határait. Ez fontos közérdek, amely szoros kapcsolatban állván az emberi élettel és egészséggel, minden körülmények között van olyan fontos, mint akár a vízellátás kérdése. Legalább is én az egészséges hajlékot az emberek számára, tartom olyan fontos kívánalomnak"— és egészségügyileg a legfontosabb kívánalomnak tartom — mint akár a vízzel való ellátást. Meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr nem is fog elzárkózni ezek elől a gondolatok elől és lehetőséget nyújt arra, hogy azok az árva községek, amelyeknek téglagyáruk nines, a szükséges téglagyárakhoz hozzájuthassanak. Egy azonban bizonyos, ez pedig az, hogy az építkezések jövőbeli rendje egy újonnan felfedezett súlyos probléma, amely — mint mondám — bizonyosan van olyan súlyos, mint a vízzel való ellátás kérdése, méltó arra, hogy felkaroltassék és érdemileg alátámasztassék. Tisztelettel kérdem ezért a belügyminiszter urat, éppen az Alföld jövő építkezése körül elég súlyosaknak tartja-e ezeket az elgondolásokat, hogy velük komolyan foglalkozzék és ha igen, mi módon szándékozik az Alföld agyagos talajú részén a lakosságnak legalább a lakóházak építéséhez szükséges téglaanyagot biztosítani? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök.: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következnék Kunder Antal képviselő úr interpellációja a kormányhoz, amelynek elmondásává a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatlak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay.Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a n\. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a zsidóföldek értékének rendeleti úton való megállapítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zsidók tulajdonát képező birtokok egy részét szabadkézből túlmagas áron kisembereknek adták el? Ezekhez a vételekhez a földmíirelésügyi minisztérium igen helyesen azért nem járult hozzá, mert a vételárat túlmagasnak találta. A minisztérium jóvá nem hagyása folytán azonban ezeknél a vételeknél azok az anomáliák állottak elő, hogy a zsidók visszakapták földjeiket és a gazdáknak a földértékek magas emelkedése folytan csökkent értékű pénzüket adták vissza, amely összeggel a gazdák a zsidóföldek megvételéhez hasonló értékű földeket mua már nem tudnak vásárolni. 2. 'Hajlandó -ö a miniszter úr a zsidóföldek értékét a kataszteri tisztajövedelem alapján, például 30-szoros kataszteri tisztajövedelem alapján — rendeletileg megállapítani minden becslést és fellebbezést kizárva. Tóth János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Képviselőház! A zsidóbirtokok igénylésével és vásárlásával kapcsolatosan kívánok interpellációm során rámutatni azokra a hibákra, amelyek a zsidó birtokosokhoz, ülése Í9bí júnitté 'ko-én, szerdán". nak a rossz zsidótörvény hézagosságra folytán kibúvást engedtek. Amikor a második zsidótörvény jogerőre emelkedett, már akkor azzal a hibával született, hogy a zsidóknak és a zsidó földbirtokosoknak óriási nagy kibúvót biztosított. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tanúsítványok!) Egyeseknek ugyanis kiadtak tanúsítványokat, másutt egyes zsidó tulajdonosok kihasználták ezt az alkalmat és parcellázási engedély nélkül, vagy arra engedélyt kérve, túlmagas áron parcellázták birtokaikat. Ezeket a földhöz görcsösen ragaszkodó parasztság, magas áron megvásárolta s ezeknek a birtokok

1 nak vételárát nagyobbrészben ki is fizette. A vásárlások úgy történteik, hogy részben telkesítés céljából vásárolták ezeket a birtokokat és a vevők az ő kis földjeiket eladták. Amikor egy év, másfél év, sőt két év letelte után a földmívelésügyi minisztérium elé kerültek ezek a szerződések jóváhagyás végett, akkor jött egy rendelet arról, hogy a zsidóbirtokok túlmagas áron való eladásáról szóló szerződéseket nem hagyják jóvá és árcsökkentésre utasítják a birtokeladókat. T. Képviselőház! Ez a jóhiszemű intézkedés papiroson jól mutat és talán helyes is lett volna a földmívelésügyi minisztérium részéről, ha eredményt tudott volna elérni, de itt jöttek a hibák. A zsidó földbirtoktulajdonosok rábeszélték a vevőket, hogy csak a szerződésben kell feltüntetni az alacsonyabb vételárat, ők azonban fizessék a magas vételárat, mert másként a tulajdonosok nem hajlandók nekik a földet átadni. Azokkal, akik ebbe nem egyeztek bele, megtörtént, hogy azonnal ügyvédi felszólítást r kaptak, peresítetek őket és birtokba juttatását kérte a bíróság útján a zsidóság. Legyen szabad egy ilyen ügy felszólítólevolét felolvasnom, amelyet egy zsidó ügyvéd egy szegény kis magyar földvásárló embernek írt. Irta Halmos Pál dr. ügyvéd, Nagykáta. Azelőtt bizonyára más volt a neve. — Tehát így szól a levél: (Olvassa): »T. C. Özv. Molnár Pálné sz. Fejős Mária asszonynak, Nagykáta. A dr. Ehrlich Alajos és ueje ügyfeleim, valamint Ön és néhai férje közt a nagykátai 4293. telekkönyvi betétben felvett ingatlanra nézve 1940. évi január hó 31. napján létesült adásvételi jogügylet jóváhagyását a m. kir. földművelésügyi miniszter úr megtagadta. A jóváhagyás megtagadása folytán az eredeti állapot helyreállításának van helye, ami azt jelenti, hogy ügyfeleim a véterárat, önök pedig az ingatlant tartoznak visszaadni. Jóllehet ügyfeleim már ismételten felajánlották a vételár visszafizetését és az elszámolást sürgették s ismételten követelték már az ingatlan visszabocsátását, az Önök részéről az eredeti állapot helyreállítása végett semmi ténykedés nem történt. Ügyfelem megbízásából tehát felhívom úgy Önt, mint néhai Molnár Pál örököseit, hogy az Önöket illető vételár elszámolása és felvétele végett akár irodámban, akár ügyfeleimnél 3 nap alatt megjelenni és ugyanez időn belül az ingatlant ügyfeleimnek birtokába adni szíveskedjenek, mert ellenesetben nemcsak a birtokbaadás iránt leszek kénytelen Önök _ ellen pert indítani, de az ügyfeleimnél lévő Önöket illető vételárat is az Önök javára s az önök költségére és veszélyére bírói letétbe fogom helyezni.« (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) T. Ház! Az, a szegény kis falusi ember ezt az ügyvédi felszólítást akkor kapta, amikor már két év óta birtokában volt ennek a íöld-