Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
Az országgyűlés képviselőházának lajú vízjárta helyein a téglaelőállítás és beszerzés lehetővé tétele körül különös figyelemmel munkáljon közre, s ahol ezeken a helyeken nem volna, téglagyárak létesítéséhez — vagy a közületeknek, vagy a magánvállalkozásoknak — támogatást nyújtson céljuk megvalósításához.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Ház! A már rendszeresen ismétlődő vízkárok és az ezzel összefüggő katasztrofális jelenségek szinte kötelezőleg írják elő számunkra a segítést és a jövőt illetőleg a preventív intézkedéseket. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy az Alt old nagy részén az elmúlt és az azt megelőző tavaszon nemcsak a folyók felduzzadása folytán előállt árvizek, hanem a földeken szertecsatangoló vadvizek is olyan súlyos károkat okoztak, hogy itt segítenünk kell és minden erőnket latbavetve, haladéktalanul cselekednünk kell, hogy ezek a károk a jövőben ne ismétlődjenek meg, ha pedig a mindenható Úristen további próba elé akar bennünket állítani, az ne találjon bennünket készületlenül. Jól tudjuk, hogy az Alföldön nemcsak a folyók kiöntése folytán, hanem a vadvizek folytán is nemcsak magánosan álló tanyai épületek és lakatlan helyek, hanem a községekben egyes házak, utcarészek, sőt egész községek is semmisültek meg, emberek ezrei váltak hajléktalanokká, termőföldeket lúgozott ki és tett terméketlenné a víz. Ki sem lehet számítani azt a kárt, amely ebből származott közvetlenül az egyén, közvetve pedig a nemzet egyeteme számára. Mivel olőUem szólott képviselő társaim közül többen szóvátették már az árvizek ellen a jövőt illetőleg való védekezés szükségességét, ós mivel én tisztában vagyok a kormánynak ezen a téren tett jóindulatú cselekedeteivel és azzal a szándékával, hogy mindent elikövessen, méltóztassék nekem megengedni, hogy egy másik kérdésre hívjam fel a t. Ház és a bel; ügyminiszter úr figyelmét, ez pedig semmi más, mint az építkezés módja a jövőben azokon a területeken, amelyeken úgy látszik, évről-évre tartanunk kell az ismétlődő vadvizektől és vízkároktól. Jól tudom, hogy ma még ott is igen nehéz az építkezés, ahol megvan az építkezéshez szükséges anyag; szerfelett nehéz azonban az építkezés ott, ahol nincs semmi, így például az Alföld agyagos területein, a mi vidékünkön, a Kiskunságon, ahol még egy véka homokért is a boltba kell menni, ahol nincs kő, nincs tégla, nincs fa, nincs semmi (Tóth János: Igaza van!) sőt nincs téglagyár sem. Emiatt azután természetes dolog, hogy a téglát messziről, 18—20—30 kilométeres távolságokról kel odaszállítani s ezért a tégla a szállítási és egyéb felmerülő költségek következtében drágává és hozzáférhetetlenné válik. Természetes, hogy az alföldi agyagos földeken a parasztember nem tud alkalmas anyaggal épít; kezni, építkezik tehát azzal, amivel tud, ami rendelkezésére áll, ez pedig semmi egyéb, mint a laza vályogagyagból vetett vályog. Ezek a vályogból épült házak, amelyek a felszíntől a tetőig teljesen vályogból készülnek, úgy szívják fel a felső talaj vizét, mint a spongya. Természetes tehát, hogy a hajszálcsövesség folytán az egész fal megtelítődik vízzel, a falat a rárakott tető súlya összenyomja, ennek következtében a vályogfalak kidüiledeznek, ínegvetemednek. Ma is százszámra lehet látni nlvan épületeket az Alföldön, még pedig nempjpii-S a tanyákon és emberek által nem lakott 200. ülése í ( Hi június 25-én, szerdán. 2611 helyeken, hanem a községek belső területein, emberek által lakott helyeken is, amelyeknek eleje, hátulja megvan támogatva és a vetemedeti folyamat még sokáig, évekig eltart a talaj átázása, majd az ezt követő megszáradási folyamat következtében. Az Alföldön ez az építkezési mód, mert más anyag nem áll rendelkezésükre. A hajszálcsövesség folytán a talajvíz felszívódása a falakba nemcsak az épület szilárdságát veszélyezteti és rontja meg, hanem dohossá, lakhatatlanná, az egészségre teljesen ártalmassá teszi ezeket a házakat. Szinte visszaütődik az ember, amikor egy ilyen akár tanyai, akár községi vályogfalú házba bemegy, olyan elviselhetetlen az a dohos levegő, amely belőle árad. Ha valahol az országban szükség van arra, hogy az egészségügyi kívánalmak a lakásépítéssel kapcsolatban iránytszabó tényezőknek ismertessenek el, úgy az Alföldön van erre szükség. Ezek az agyagos részek azok, ahol nagy szomorúsággal kell konstatálnunlk, hogy ezrével és ezrével szedi évenkint a maga szomorú áldozatait a tüdővész. Ebben a nagy pusztulásban — népünk ismeretben való fogyatékossága mellett — igen nagy jelentősége van az építkezés eme módjának, mert az a vályogfalú ház, amely a hajszálcsövesség folytán teljesen teleitatódik vízzel, soha többé ki nem szárad s egészségtelen, ártalmas és mindenféle fertőző bacillusnak melegágya. Minden eszköz latbavetésével rajta kell lennünk, hogy ezt a helyzetet megszüntessük és a már meglévő ilyenfajta házak az egészségnek megfelelő házakká alakíttassanak át, vagyis újraépíttessenek, vagy legalább is téglafundamentummal láttassanak el. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sokat kivan!) Ezt pedig sehogyan sem tudom másként elképzelni, mint az Alföldön levő téglagyárak üzemének biztosítása és anyagának felhasználása által. Ha azután a tégla quantum satis rendelkezésre fog állani, akkor el lehet rendelni, sőt el is kell rendelni, hogy az emberek által lakott, az emberi lakás céljaira szolgáló házak, épületek, legalább a fundamentumok, téglából építendők, megfelelő szigetelés mellett. Jól tudom, hogy ez megint a magántulajdonba vág, mert hiszen a téglagyárak, sajnos, jelentékeny részben magánkézen vannak s ezek a maguk érdekeiből, saját jószántukból egykönnyen nem engednek. Ezért megfelelően kell megállapítani a hasznot a téglaáraknál, mert máskülönben megáll a téglagyár üzeme, azonban semmit sem tartok fontosabbnak, mint a közegészségügynek ezeket a fontos problémáit, tehát mindenesetre féket kell alkalmazni, gátat kell szabni az ármegállapításnál, hogy ne legyen a tégla beszerzése elérhetetlen vágy az alföldi parasztember világában. Sajnálattal kell rámutatnom cl 1*1* ti* hogy az Alföldfön, mifelénk a Kunságon, sok községben, sőt városban, éppen Kisújszálláson is, nincs téglagyár, annak ellenére, hogy 36.000 katasztrális holdnyi területén ezren felül van a tanyák száma. Nincs pedig azért, mert az oláhok Összelőtték és maga a város nem volt azóta sem abban a helyzetben, hogy újat építhessen. Szörnyűek a mizériák, amelyek ebből származnak, elviselhetetlen a nyomorúság, amibe kerültünk rajtunk kívül álló körülmények folytán, mert az oláh kifosztott bennünket és összerombolta a téglagyárat is. Véleményem szerint a közelmúlt évek tapasztalatain okolnunk kell és olyan helyeken, ahol ilyen téglamizériák előfordulnak, a kor38*
