Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

268 Az országgyűlés képviselokázánah a magyarság felfogása nagyjában egészében, hogy aki bennmaradt, az renegát. Es-most mi a helyzet? Az a helyzet, hogy ezek a renegátok természetesen előrehal adtak a ranglétrán és ma sokkal magasabb nyugdíjakat húznak, mint azok, akik bizonyos mértékig innen, Budapestről a magyar kormánytól küldött biztatásra az esküt megtagadták, tehát áldozatot hoztak. A pénzügyminiszter úr és az igaz ságügyminiszter úr figyelmét felhívom arra, hogy van itt egy nagyon okos rendelet, az 1440/1941. M. E. számú rendelet, amely azt mondja, hogy vissza lehet perelni azokat az ingatlanokat, amelyeket a román állam másnak juttatott. Kiszámították azonban nekem, hogy egy százezerpcngős ingatlan perlésénél az illetékek körülbelül 5810 pengőre mennek fel. Természetesen a. kiadott miniszterelnöki rendelet után sietett mindjárt a 21.000/1941. számú igazságügy miniszteri rendelet, hogy illetékeket is kell.ien fizetni. Ez a rendelet rögtön lecsapott ezekre az illetékekre. Kérni szeretném az igazságügyminiszter urat a pénzügyminiszter úron keresztül, hogy ez esetben talán annak az illetéknek leszállításáról valamilyen formában mégiscsak gondoskodjék. T. Ház! Itt van még másik két kérdés a pénzügyminisztérium számára. Az egyik a házadómentesség kérdése. Romániában is volt építő adókedvezmény, úgy, mint nálunk. 1935ben ezt megszjüintették és csak esetenként adták ki. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy ha magyar épített házat, annak nem adtak, ha román épített, annak adtak és imost a magyair pénzügyminisztérium csak azokat az adókedvezményeket hajlandó tudomásulvenni, amelyek már a román éra alatt is érvényben voltak. Kérnem kell itt a formalitástól való el tekintést. Nézzünk egy kicsit ezeknek a dolgoknak lényegébe, mert ezeken az apró, kisebbnagyobb gazdasági kérdéseken dől el a visszatért erdélyi magyarság életlehetősége. T. Ház ! Van itt egy másik ilyen kérdés : a távollévők megadóztatása. Nem vitás, hogy az egész román jogrendszer és adópolitika román fajvédelmi szempontból kitűnő volt s nyugodtan leutánozható volna. Voltak ott olyan törvényeik, amelyekbe elég lett volna román helyett magyart írni és így aplikálni, biztosan sokkal messzebbre jutottunk volna magyar fajvédelmi szempontból, mint ahogyan ez a mai lehetőségek mellett adva van. Az egyik román rendelkezés azt mondja, hogy ha valaki nem diplomáciai útlevéllel, vagy nem tanulmányi célból van távol, akkor az ottlévő ingatlan után duplán adózik. Ne szegy éljük magunkat t.JHáz, tessék csak annak egy kissé utánamenni. Lesz Kolozsvárott és Erdély nagyon sok részén számtalan, magyar pénzből összelopkodott ingatlan, amelynek tulajdonosa szükség nélkül nem tartózkodik Magyarországon. Egész nyugodtan után ázhat juk ezt az adóztatást. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úrhoz van egy nagyon kellemetlen panaszom és nagyon kérem a túloldalt, az egész kormányt és a földmívelésügyi miniszter urat is, hogy ne vegye személyeskedésnek, azonban kénytelen vagyok idejönni vele, mert az ebben a kérdésben eljáró, 20 esztendőn keresztül ott szenvedett, tiszteletreméltó református papot a marosvásárhelyi főispán bolsevikinek nevezte és kiutasította. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Eöviden arról van itt szó, hogy azokat a közlegelőket, amelyeket a romám földreiorm kisparasztok kezébe juttatott-és az álÊ00. ülése iPii június 2Ô-èn, szerdán. tálam felsorolt esetekben miagyar községek kezébe, ezeket a közlegelőket most azon a különben tiszteletreméltó elvi és erkölcsi alapon, hogy az a román földreform erkölcstelen v >lt, viszszaadják régi tulajdonosaiknak. (Matoksy Mátyás: Melyik grófnak?) T. Ház, nagyon szeretnem, ha a Ház a neveket, amelyeket elmondok, nyugodtan hallgat: á végig. Nem célom semmiféle hangulatkeltés, de meg kell mondanom, hogy Sáromberken egy Teleki gróf, Medgyesfalván egy Bissingen bárónő és Vajdaszentiványban — ha nem igaz, én leszek az első, aki bocsánatot fogok kérni ezért a földmívelésügyi miniszter úrtól — állítólag a földmívelésügyi miniszter úr anyósa, egy Zichy grófnő kapta vissza ezeket a földeket. (Matolcsy Mátyás: Mind gróf!) T. Ház! Kommentár nélkül mondom ezt el és tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek! Incze Antal: Mégegyszer mondom, t. Ház, nem azt vitatjuk, hogy jogos volt a román földre

fï>rm, csak azt az egyet kérjük, hogy az egyszerű magyar földmíves embert mégse hozzuk talán most a fordulat után nehezebb helyzetbe, mint amilyenben azelőtt volt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úrhoz én egyetlenegy kérelmet szeretnék intézni és ez a székelység közlekedésére vonatkozik. Ne vegye rossznéven a kereskedelemügyi miniszter úr, én összejártam visszatéréskor a Székelyföldet és borzasztóan elkeserített az a lelkesedés, amellyel ő megítélte azt a vasútépítkezést, amelynek sürgős befejezése életkérdése a székelységnek. Ne tessék nekem azt mondani, hogy csodálatos gyorsasággal épül az a vasút, mert 'két év alatt meglesz. Tessék munkaszázadokról gondoskodni, tessék megkeresni az összes törvényes módokat, hozzunk keserves anyagi áldozatokat is, de a Székelyföldet be kell kötni két irányban. Be kell kötni ezen az úton és össze kell kötni Csíkszeredát Székely udvarhellyel. T. Ház! Ez nem partikuláris probléma, mert vegyük tudomásul, hogy egy olyan értékes, biológiai, kulturális és gazdasági szempontból olyan értékes népi rezervoárt nyertünk a Székelyfölddel, hogy ezért mindent meg kell tennünk. Ezekben voltam bátor interpellációmat előadni és kérem az összkormányt, szíveskedjék ebben az ügyben mielőbb intézkedni. (Elénk taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpeildációt kiadja az összkormánynak. Következik Pápai István képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz alföldünk vadvizes területein a szilárd és egészséges építkezésekhez szükséges tégla biztosítása tárgyában. Jól tudom, hogy a mostanában elszenvedett vízkárok rávezették a belügyminiszter urat az alföldi építkezések korral fennálló biztonsági és közegészségügyi kívánalmak jelenlegi súlyos helyzetére, s azt is bizonyára jól méltóztatik tudni, hogy ott egyes helyeken a szilárd építkezések anyaga, szerfelett nehezen szerezhető be. Tisztelettel kérdem ezért, módjában fog-e állani a jövőben, hogy az Alföld agyagos ta-