Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

m Az országgyűlés képvtselőfiázmiak 200. ülése 1941 ; június M-en

s szerdán. akkor ebből a kevésből legalább biztosan és egyí ormán jusson mindenkinek és irtsa ki kérlelhetetlen szigorral a Porgesz-féle kedveznie-nyezeseket, mert nem az a bántó, hogy fekete a kenyér, hanem az, hogy nem mindenki egyformán kap és eszik fekete kenyeret, ha a szükség ugy kívánja. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) i .. CjFJ*

1 A Ház a

z interpellációt kiadja a közellátási miniszter úrnak. Elnök: Következik gróf Festetics Domonkos képviselő űr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző arat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a Somogyvármegyei Takarékpénztár felszámolása ügyében. Van-e tudomása a miniszter árnak arról, .hogy miért késik még mindig a csődbejutott takarékpénztár felszámolása, illetőleg a károsult betétesek kártalanítása?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Immár jubileumot ülök, mert harmadszor van szerencsém ezt az interpellációt elmondani (Incze Antal: Ez nem nagy szerencse!) és mind a három interpelláció alkalmával líjabb ós újabb adatokat vagyok kénytelen a Ház elé hozni, azért, hogy végre ebben a somogymegyei esetben is igazság legyen. (Matolcsy Mátyás: Eredménytelen, úgy-e?) Remélem, nem utoljára m van alkalmam ezzel a. kérdéssel foglalkozni, mert vannak különböző események, amelyek ma még nem állnak egészen tisztán, de amelyeket — bár nagy nehézségekbe ütközik — remélem, az idők folyamán ki fogok tudni nyomozni. T. Ház! Itt, arról van szó, hogy a Somogyvármegyei Takarékpénztár 1931 novemberében csődbement. Én akkor már foglalkoztam a kérdéssel. Csodák csodája, megtörtént az, hogy egészen a mai napig — tehát immár tízesztendős ez az ügy — még mindig nem értünk oda, (Incze Antal: Mennyi? Tíz?) hogy ezt a kérdést valamilyen formában likvidálták volna. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Patópálos rendszer!) Amikor azelőtt is ezzel a kérdéssel foglalkoztam, több oldalról hallottam, egyesek azt íiiszik, — különösen Somogy vármegyében és talán itt a Pk. berkeiben is — hogy azért foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert azt hiszem, hogy ott zsidó vezérigazgatók tömkelegével állunk szemben. Ó, dehogy! Az igazgatósági tagok körében egy zsidó sincs, sajnos, keresztény emberek vannak benn az igazgatóságban. Éppen ezért megdöbbentő, hogy amikor itt arról van szó, hogy sokezer kisember reménytelenül szaladgál a pénze után, akikor ezek az igazgatósági tagok odaállnak és azt mondják: »Kérem, bennünket ez az egész sereg tönkrement kisember nem érdekel. Elveszett a pénzük, menjenek, ahová akarnak.« T. Ház, azt hiszem, van az üzleti életben is bizonyos erkölcs. Nem lehet, hogy a gazdag, vagyonos igazgatósági tag urak megengedjék maguknak azt, hogy nyugalomban éljenek és ezt mondják: »Kérem, mi szépen elintéztük a dolgot a magunk részéről, majd talán történik valamilyen csoda« — és nem történik semmi. (Hendrey József: Tokajit kaptak!) Tévedés, mert a tokajiból szintén csak azok kaptak, akik bizonyos összeköttetésekkel rendelkeztek. Voltak itt emberek, akik vagyonrészeket kaptak, de voltak ezren és ezren olyanok, akik egy egész élet összespórolt penzet tettek be a somogymegyei takarékba es a végén nem láttak viszont belőle semmit. (Mokesay Dezső: Nem voltak szociáldemokraták! Akkor segített volna a kormány!) T. Ház! Legutóbbi interpellációmmal kapcsolatban a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy nem hoztam konkrétumokat. Én nagyon sok konkrétumot hoztam, csak hogy ezeket a konkrétumokat az az ötéves huzavona halomra döntötte a «somogyvármegyei közgyűlési teremiben megtartott ülés után. Ott t. i. összehozták a betéteseket, amikor már izgultak és amikor már pereket indítottak és Somogy vármegye alispánja megnyugtatta őket. Akkor azt mondták: az alispán úr megnyugtatott, nem fogunk perelni. Közben hitegették az embereket, .elmúlt az öt esztendő és a törvény értelmében már elévültek bizonyos kérdések. Én nem kérek a pénzügyminisztertől semmi lehetetlent, én azt kérem, hogy végre most tegyünk egy kormánybiztost az egész intézet élére. (Matolcsy Mátyás: Dózsi, elégedetlen vagy!) Elnök:, Kérem Matolcsy képviselő urat, méltóztassék a parlamenti illemnek megfelelően szólítani képviselőtársait és ne becéző neveken. Gr. Festetics Domonkos: Ügy látszik, hogy Matolcsy képviselő- úr ezt viccnek veszi; én azonban nem szoktam színházat csinálni, mint sokszor Matolcsy képviselő úr. Elnök: Méltóztassék, Festetics képviselő úr, az interpelláció tárgyával foglalkozni és az elnöklést reám bízni. Gr. Festetics Domonkos: Itt végeredményben sok ember exisztenciájárói van szó. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mégsem segít a kormány rajtuk!) Most egyes dolgok már elévültek. Azért vannak még dolgok, amelyekre tisztelettel kíváncsi lennék, amiket mint konkrétumokat megkérdeznék s amiket mai nap is meg lehetne állapítani. Kérném megállapítani, hogy az önkéntes felszámolás ötévi tartama alatt kielégített betétek mikor és milyen százalékos arányban nyertek elszámolást? Például egy konkrétumot mondok: Kacskovics Lajos nagybirtokos és dr. Zsobrák János igazgatósági tag, ügyész, betétei. Erre kérek pozitív választ. Kérem megállapítani, hogy a felszámolás alatt bármely címen tartozásban levő felek tartozásában kinek a betétje és milyen százalékos arányban nyert elszámolást? Itt van a Somogyvármegyei Nyomdának a kontója, mást nem tudok. Kérem, megállapítani, hogy a felszámolás alatt az intézettől ki vásárolt ingatlant vagy ingóságot, mert ez is megtörtént, ki és milyen mértékben s kinek milyen névértékű betétből s annak miiven százalékos beszámításával fizettetett? m Kérem megállapítani, miért nem fellebbezték meg például azt az 50.466 pengős lombardköícsönt, amelyre ítéletet hozott a kaposvári törvényszék. A Pénzintézeti Központ minden ítéletet meg szokott fellebbezni; érdekes, hogy ezt az 50.466 pengős lombardkölcsönt, amelyet Somogy vármegye alispánja eszközölt, csodálatosképpen elfeledkezett megfellebbezni. ; Arról van szó, hogy itt szabálytalanságok és vétkességek történtek; talán a tisztviselők részéről, talán az igazgatósági tagok részéről, mindenesetre történtek, tehát ezekét valamiképpen tisztázni kell. Nem lehet egy ügyet 10 esztendeig húzni, mert itt egyes emberek a támadások pergőtüzében állanak. Az ;ő reputá-