Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

At országgyűlés képviselőházának Viselő úr jegyezte be a miniszterelnök úrhoz, a honvédelmi és a pénzügyminiszter úrhoz, interpellációja elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. A következő interpellációt Demkó Mihály képviselő úr jegyezte be a külügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációját törölte. így rátérünk Krantz Raymond képviselő úr interpellációjára, amelyet a közellátási miniszter úrhoz jegyzett be. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. , vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a közellátási miniszter úrhoz Szombathely megyei város hiányos és utólagos nullásliszt-ellátása és igazságtalan elosztása tárgyában.« 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy Szombathely megyei városban az előre kiosztandó, 37.000 főnek járó heti 110 mázsa nullásliszt helvett e hó elseje és másodika helyett utólag, hetedikén érkezett 75 mázsa is a második hétre járó mennyiség helyett szintén utólag érkezett a heti szükséglet és másfél hónap óta igazságtalanul és felületesen történt a heti lisztadagok kiosztása? 2. Hajlandó-e a miniszter úr azonnal intézkedni, hogy ezek a szabálytalanságok mielőbb megszűnjenek!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il"leti a szó. Krantz Raymund: T. Ház! Szombathely 43.000 lelket számláló lakosságából 6000-nek van a lisztszükséglete egész éven át biztosítva, a többi 37.000 polgár részére a közélelmezési irányítók fejadagok megállapításával akarták és akarják biztosítani a szükséges lisztmenynyi séget. A fejadagot nulláslisztben heti 30 dekában állapították meg, kenyérlisztben pedig 1 kiló 20 dekában. E szerint Szombathelynek a 37.000 ember részére hetenként 110 mázsa nullás lisztre lett volna szüksége. Amint tehát látjuk, a fejadagot 30 dekában állapítot« ták meg, amelyet mindig előre kellett volna kiszolgáltatni. Ellenben Szombathelyen csak június 7-én utalták ki a fejadagot, amelyet már e hó első napjaiban kellett voína kiutalni» de akkor sem a szükségelt 110 mázsát, hanem sokkal kevesebbet, és pedig 75 mázsát utaltak ki és azt is csak utólagosan. Folyó hó 11-éi» kiutaltak 108 mázsa lisztet, de ezt is utólagosan, mert már 7-ikén kellett volna a 110 mázsa lisztet kiosztani, a 7-ikétől 14-ikéig terjedő "időre. Folyó hó 21-én pedig úgy akartak a liszthiányon segíteni, hogy a fejadagot 30 dekáról leszállították 20 dekára és a 21-iker* esedékes mennyiség helyett, a közfogyasztáshoz szükségelt 440 mázsa helyett csak 258 mázsát osztottak ki, eltekintve attól, hogy a 20 dekás fejadag a népes családoknál még rántásra is alig elég. Ugyanakkor egy Porgesz nevezetű galíciai zsidó, aki Szombathelyen lakik é.« még mindig péknek nevezheti magát, aki tisztátalanságáért és koszosságáért már súlyosan büntetve volt, naponta 2 mázsa nullás lisztet használ fel perecsütésre, ami havonta 60 mázsa nulláslisztet tesz ki. Mindjárt meg is mutatom a Porgesz zsidó féle felfújt perecet, amelynek pikantériája a mai lisztínség napjaiban a lisztfogyasztáson kívül az is, hogy amikor másfél hónap alatt sem a cukor, sem a liszt. sem a tojás, sem a tüzelőanyag ára, sem a munkabérek nem változtak, a perec árát Por200. ülése Í9il június 25-én, szerdán. 2G5 gesz zsidó a viszonteladók részére 10 fillérről 13 fillérre emelte, ami 30%-os áremelést jelent, Amint tehát látjuk, így lehet rejtett árdrágj tást csinálni a mai rendszerben, a mai rendszer oszlopos tagjainak szimpatikus a Porgesz zsidó, T. Ház! Semmivel sem különb a helyzet a kenyérlisztnél. Csak egy utolsó esetet említek. Amikor már sem kenyér, sem kenyérliszt nem volt, akkor nagy viszontagságok után 21-én. szombaton, 20.000 ember részére házisütésre kiutaltak 100 mázsa lisztet, holott a heti fejadag szerint, amely 1 kiló 20 deka, 240 mázsa lisztet kellett volna kiutalni. 21-ike óta már elmúlt a mai napig öt nap és még mindig nem történt meg a hiányzó 140 mázsa kenyérliszt kiutalása. Ugyanez a helyzete a többi 17.000 polgárnak, akiknek ,a kenyerét nem házilag, hanem a pékeknél sütik. Bár a közélelmezési hatósági emberek megígérték, hogy Szombathely polgársága részére biztosítva van 500 mázsa kenyérliszt és 400 mázsa rozsliszt, ennek ellenére érthetetlen módon a kenyérlisztszükségletnek még a. felét sem bocsátja rendelkezésre^ Nyilvánvaló tehát, hogy itt is az adminisztráció felületességével és rendszertelenségével állunk szemben. (Börcs János: Nincs miből!) A rendszertelenséget mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a meglevő kevés lisztet is igazságtalanul osztották el. Nevezetesen Szombathelyen nem vezették be a jegyrendszert, hanem helyette a következő kiosztási módot vezették be. A lisztelárusítók kötelesek voltak lisztelosztókimutatást készíteni, amelybe a lisztelosztó kereskedők és pékek bejegyezték a lisztet igénylők nevét és a, kiadott mennyiséget, amit ugyanakkor a lisztet átvevők aláírásukkal igazoltak. így történt azután, hogy az úgynevezett élelmeseknek — értsd alatta azokat,^ akiknek több pénzük, felesleges pénzük és^ ráérő idejük volt — volt módjuk ahhoz, hogy három-négy helyen is felvegyék az elosztás szerint nekik járó lisztmennyiséget. Csak most jutottak oda, hogy végre a vásárlási könyvvel igazoltatták a lisztet átvevőket és a vásárlási könyv hátsó lapjára írják be a 'kiszolgáltatott lisztmennyiséget. Még így is többen kimaradtak a lisztelosztásból. Amint tehát látjuk, kevesebb lisztet kapott a város közönsége, mint amennyi a heti fejadag alapján járt volna és ezt a kevesebb mennyiséget is igazságtalanul osztották el. T. Ház! Nem is azért zúgolódik különösképpen Szombathely közönsége, hogy a rossz közélelmezési politika miatt a rendes fejadagnál kevesebbet, vagy semmit sem kap. Tudjuk, hogy ennek gyökere már egy vagy két évre nyúlik vissza. Sok mindenről lehetne itt beszélni és sók mindent lehetne felemlíteni, például a búzának millió métermázsa számra való megfestését, eozinálását, vagyis tudatosan használhatatlanná tételét emberi élvezetre akkor, amikor Európában már háború volt. A jogos felháborodás onnan adódott, és adódik, hogy nem egyformán kapta és kapja a keveset, vagy a semmit a szombathelyi közönség. Az ellátás terén mutatkozott zavarok nagy részének elejét lehetett volna venni, ha Vas vármegye közélelmezési biztosa már kezdettől fogva törődött volna a dologgal és akkora agilitást fejtett volna ki Szombathely város közönségének élelmezését illetően, mint az utolsó héten, amikor már az elkövetett mulasztásokat és igazságtalanságokat jóvátenni nem lehet. Nagyon kérem tehát a közellátási miniszter i urat, hasson oda, hogy ha már kevés a liszt,