Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

264 Az országgyűlés képviselőházának tendőben, amikor az a munkás 7—8 pengő napszámot kereshetett, rögtön meglátták, hogy ez veszélye«. De engedjék meg, hogy felhívjam rá a figyelmet arra; nem látták meg, hogy van talán más tényező is, ami még inkább hozzájárul a termelés biztonságának veszélyeztetéséhez, például a haszonbévuzsorn, a szörnyű haszonbérek, amelyek épp a kisembernek, a bérlőnek, aki elindul az, önállósodás útján, a megélhetését és elÍ7idítását veszélyeztetik. A mi vidékünkön 400—500 pengő kataszteri holdankénti évi haszonbért fizetnek, még a mezőh egyesi állami birtokon is közel 300 pengőt fizetnek, amit bizonyítani tudok, sőt interpellációt is beterjesztettünk. Ez azonban — úgylátszik — nem olyan tényező, amit szabályozni lehetett volna, ezt nem tartotta szükségesnek a földmívelésügyt minisztérium. De van egyéb is. Hallottuk azt a felsorolást, amellyel a termelés költségeinek számláját ma Kunder Antal volt miniszter ár képviselőtársunk elmondotta. A termelési politika rovására eső árdrágító behatás, ami most arra kényszeríti a gazdákat, hogy a kukoricahiány miatt a félhízásban levő sertés... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációjának tárgyainál maradni, annál is inkább, mert már csak két perc áll interpelláció] a rendelkezésére. Szöllősi Jenő: A minimális napszámbérnek az a lényege és az a célja, hogy a létminimumot a munkásnak biztosítsa. A maximális napszámbérnek viszont az a célja, hogy a termelési érdek veszélyeztetése nélkül biztosítsa a munkásnak a lehető legnagyobb keresetet. Lehet ezt a kettőt úgy biztosítani, hogy a minimálisát és maximálisát egyenlővé tegyek? Ez nem emberi eljárás, ez ellen tiltakoznom kell ós meg vagyok róla győződve, hogy minden jó érzésű magyar, aki törődik az ország nyueralmával, így kell, hogy érezzen. Kérem a miniszterelnök: urat. vonja vissza a rendeletet. Ezek a napszámbérek nem elegendőek arra, hogy a betevő falat meglegyen és főként nem elegendőek arra, hogy ebből a munkás ruházza magát és gyermekeit. Én azt mondom, minthogy minden csepp vérem tiltakozik az ilyen eljárás ellen, hogy elég legyen az eddigi eljárásokból és hogy a rongyos ruha a jövőben ne legyen a magyar munkásnak az uniformisa. (Úgy van! Ügy van! Taps a széLtőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik ifi. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz dr. Gombár Tivadar Tiszakürt. kisasszonyszöllősi lakos földbirtokosnak 1939/40~ben eszközölt birtokparcellázása tárgyában. % Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr az olyan parcellázásokat, amelyek oly magas áron történnek- hogy az, sok kisember tönkremenését eredményezi és életét megnyomorítja? 2. Módjában van-e a miniszter ixrnak az ilyen magas áron pareeliázókkal szemben a legsúlyosabb eljárást alklamazni és az eddigi magas áron történt parcellázásokat megsemmisíteni és árleszállítást eszközölni

0

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti ífj. Tatár Imre: T. Ház! Sokszor olvassuk a napilapokban, hogy X Y kis- és nagykereskedőt a bíróság megbüntette azért, mert áru200. ülése 194-1 június 25-én, szerdán. jánaJk literjét, vagy kilogrammját két-három, vagy bizonyos fillérmennyiséggel drágábban árusította. ^Ha a kereskedőknek ez az eljárása büntetést érdemel, ugyanúgy büntetésre érdemesnek tartom ezt az esetet is, amelyet ebben az interpellációban kívánok a t. Ház tudomására adni. Tiszakürt községben dr. Gombár Tivadar földbirtokos három esetben parcellázott fel 56 katasztrális hold birtokot. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem egy esetben parcellázta, azt a választ kaptam tőle, hogy: csak van eszem, ilyen magas áron, ahogyan én azt a birtokot el tudtam parcellázni, nem jelentem be egy esetben, mert ha 50 holdon felüli parcellázást jelentek be. ehhez a földmívelésügyi miniszter hozzájárulása szükséges és esetleg nem hagyja jóvá. Hozzá kell fűznöm ehhez, hogy tisztán csak szőlőtermelésre alkalmas futóhomokról van szó és ennek a területnek csak egy egészen kis hányada szürkés homok, amelyben esetleg krumplit vagy tengerit lehetne termelni. Ez a birtok a parcellázás során katasztrális holdanként 1600—1760 pengőért kelt el 1938-ban és 1939ben. Kérdezem az igen t. Házat, vájjon megengedhető-e egy keresztény magyar földbirtokos részéről egy ilyen árdrágításszerű 'birtokparcellázás? Hiszen a t. túloldal sorai között is ülnek gyakorlati gazdák, akik tudják azt, hogy egy katasztrális hold nagyságú futóhomokterület nem ér meg még ma sem 1600—1760 pencot, de különösen nem ért meg 1938-ban és 1939-ben. Most az a helyzet, hogy ezek a szerencsétlen földéhes kis magyar emberek, akik vettek ott egy holdat, két holdat, vagy három holdat, majdnem tönkrementek rajta, teljesen kifogytak az anyagiakból, nem tudták azt a területet szőlőültetésre alkamas állapotba hozni, mert nincsen hozzá pénzük, nem tudnak rajta építkezni sem, mert hiszen olyan magas vételárat kellett érte fizetniök, hogy valóban ezáltal gyengültek le. Lehet, hogy különösnek tűnik fel a kijelentésem, de ki kell jelentenem, hogy amikor Magyarországon a jelenlegi kormányzati rendszer mindig azt hangoztatja, hogy a magyar kisembert kell istápolni, akkor nem szabad megengednünk, hogy ezek alatt a jelszavak alatt ilyen eljárások történjenek ezekkel a szerencsétlen kis magyarokkal. Éppen ezért kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a legsürgősebben vizsgálja ki ezt az ügyet és semmisítse meg ezt a parcellázást olyanformán, hogy árleszállítást eszközöljen, mert hiszen ha most magasabbak is a földárak, mint voltak 1938-ban és 1939-ben, nem lehet azt az indokot felhozni, hogy a földárak emelkedése által a régebben eladott földek »benőtték magukat«, hiszen azok a birtokok két év óta abszolúte semmi basznot sem hoztak a vevőknek, mert azóta mindig víz alatt állanak, ha pedig hasznot nem hoztak, az illetők nem is tudták a vételár kölcsönvett részét törleszteni, tehát abból a földből nekik abszolúte semmi hasznuk sincs. Kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt az ügyet minél rövidebb idő al&ít radikálisan intézze el a kisemberek kívánsága szerint. (Taps a szélmbaíoldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. A következő interpellációt Spák Iván kép-