Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának . yi-pi el. Megdöbbenve olvastam ezt a rendele­tet es feltettem magamban a kérdést: kinek a keze lehet benne abban, hogy ez a rendelet egy­általán napfényt láthatott, gondolkodtam rajta, melyik politikai csoportnak volt az érdeke, hogy ezt a rendeletet kiforszírozza a miniszter­elnök úrtól, és az a meggyőződésem támadt, hogy ha tényleg akadt egy politikai csoport, amely ezt keresztülvitte, az megérdemli, hogy eltűnjék a magyar politikai élet mezejéről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Április 3-án siettem a Házba, hogy sürgős interpelláció formájában 'a miniszterelnök úr elé terjeszthessem ezt az anyagot. Sajnos, ép­pen ezen a napon azzal fogadtak az elnöki iro­dában, hogy az elmúlt éjszakán Teleki Pál mi­niszterelnök úr tragikusan bevégezte életét. Interpellációmmal tehát elkéstem. À sürgősség azóta is fennáll, de nem volt módomban el­mondani és amikor ezt ma idehozom a Ház elé, úgy érzem, amióta ez a rendelet megjelent, az­óta mindig sürgős interpelláció tárgya a ma­gyar munkásságnak a t. Házhoz és a t. minisz­terelnök úrhoz. Csak arra 'kérhetem a miniszterelnök urat, azon ígéretem kapcsán, hogy ezt a kérdést igye­kezni < fogok a legnagyobb higgadtsággal és objektivitással itt előtárni, hogy ezt a rende­letet, miont egymás megértésének legnagyobb akadályát, amely éket ver a birtokos és mun­kás közé, tüntesse el a magyar rendeletek tá­rából. Röviden ismertetem ennek a rendeletnek a tartalmát az igen t. Házzal. A rendelet 4. §-ában a következőket mondja (olvassa): »A napszá­mos-munkabérnek (napszámbérnek, órabérnek) és az idénymunkások (summasok, hónaposok) munkabérének az 1941. évi március hó 20. nap­jáig megállapított és hatálybalépett legkisebb mértékét az említett naptól kezdődőiéig egy­szersmind legnagyobb munkabérnek is kell te­kinteni,« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hal­latlan!) »ha csak a vármegyei (városi), illető­leg országos munkabérmegállapító bizottság másként nem határoz.« (Rajniss Ferenc: Jó kis kommunista rendelet ez!) A rendelet 8. §-ában szankciót hoz, hogy amennyiben akadna munkavállaló, aki a minimális napszámbérnél többet elfogadna, amely napszámbér ettől a rendelettől kezdve egyúttal maximális is, és ha akadna munkaadó, aki ennél a minimális napszámbérnél többet ígérne, 600 pengőig ter­jedhető büntetéssel büntetendő. (Börcs János: Akkor máris megbüntethetnek bennünket! — Zaj. ~ Elnök csenget.) Kezemben van az országos munkabérmeg­állapító bizottságnak a minimális napszámbé­reket Csanád vármegye területére megállapító 53/1941. számú rendelete. Ebben megállapítja a minimális napszámbéreket olyaténképpen, hogy arra a hónapra, tehát február hónapra, amikor ez a miniszterelnöki rendelet megje­lent, az elsőrendű munkásnak, aki középnehéz munkát végez, a minimális napszám bére 2'30 pengő, március hónapban pedig, amikor tehát 20-án ez a rendelet életbelépett, a minimális napszámbér 2'50 pengő. Ez a minimális nap­számbér, de a rendelet értelmében egyúttal a maximális uapszámbér is. Ugyanez a rendelet megállapítja azt, hogy a napszámos, amennyi­ben étkezést kap a munkaadótól, azért 1.10 pen­gőt ta.rtozik visszatéri ten i. Ez más szóval annyit jelent, hogy az az elsőosztalyű munkásember, aki ha hajnaltól estig dolgozott, az ő 230 pengőié­ből az étkezést levonva, hazavisz 120 pengőt; március hónapban pedig 2'50 pengős napszám­)0. ülése 19U június 25-én, szerdán. 263 béréből, levonva 110 pengőt, hazavisz családjá­nak 1;40 pengőt, vagyis 3 és fél kiló kenyérnek az arat (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Résztvettem a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak azon az ülésén, amely ezeket a bé­reket a helyszínen megállapította. A mező­gazdasági bizottság ülése aképpen zajlott le, hogy ott volt 5 munkásképviselő, szemben ve­lük pedig 20, más kategóriába tartozó munka­adó-képviselő. A munkásképviselők hősi har­cot folytattak, de azt mondták nekik: Emberek, miért harcoltok, hiszen ezek a minimális nap­számbérek, ezeknél ti bármikor többet kaphat­tok. — Végre békességben keresztülment a ha­tározat és amikor ezek a munkások hazamen­tek, megjelent egy rendelet február 26-án, amelyben a miniszterelnök úr elrendeli, hogy ezek a minimális napszámbérek a jövőben maximálisak is. T. Ház! Ez szörnyűség. Méltóztassék elkép­zelni: 1*20 pengőt hazavinni — vagy 1'40 pengőt, ha az illető étkezést kapott — s ezt egy 5—6 tagú családnak megélhetéséhez odadobni (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Lelketlenség!) és ezt maximálisnak kimondani! Ez minden, csak nem magyaros és keresztény cselekedet. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a nép- és családvé­delem!?) Ezé_ rt k érdezem a miniszterelnök úrtól má­sodik kérdésemben, »összeegyeztethetőnek tart­ja-e a miniszterelnök úr az emberiesség és a családvédelem követelményeivel...« (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. SzölIősi Jenő: »...azt, hogy az ország több vármegyéjében 2'50—280 pengőre minimált nap­számbérek egy rendelettel egyúttal a legna­gyobb munkabérekké váljanak?« T. Ház! Nagyon rövid az interpellációra szánt idő. El kellene mondanom azt is, hogy mivel indokolja a kormány abban a körren­deletben, amellyel a földmívelésügyi miniszter úr ezt a kormányrendeletet életbeléptette, ezt a lépését. Röviden csak annyival, hogy ami­kor az árszínvonal az országban végig rög­zítve van, — ezt mondja a rendelet — feltétle­nül szükséges, hogy a napszámbér mint az ár­színvonalnak egy komoly tényezője, szintén rögzíttessék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Ezért emelték egy pengővel a cukor árát! — Rajniss Ferenc: Rövid ideje van itt a miniszter úr!) Elnök: Méltóztassanak a megjegyzéseket abbahagyni. A képviselő úr nem szorult rá, hogy őt ilyen irányban támogassák. Szöllősi Jenő: A földmívelésügyi minisz­teri rendelet, amikor erről intézkedik, ezt mondja (olvassa): »A munkabérrögzítés első­sorban és különösen napszámos- és idénymun­kásbérekben sürgős, mert a tapasztalat szerint leginkább ezekben mutatkoznak felfelé irányuló olyan kilengések, amelyek a termelési költség­számítás biztonságát felboríthatják.« Uraim! Ebben a megjegyzésben, ahol azt mondja a mi­niszter űr, hogy »elsősorban és különösen« a napszámbéreket kell venni, benne van a rend­szer fotográfiája, (ügy van! a szélsőbalolda­lon.) A napszámosoknak, a legszegényebb be­csületes magyaroknak, a kérges kézzel dolgo­zóknak a megélhetésénél meglátják azt, hogy ezek bére veszélyezteti a termelés érdekét Ta­lán ez az egyetlen momentum a termelésben, amelyet olyan gyorsan rögzíteni kellett? Azért. I mert az elmúlt évben a szerencsés körülmények ' összejátszása következtében volt két bét nz esz,-

Next

/
Thumbnails
Contents