Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának . yi-pi el. Megdöbbenve olvastam ezt a rendeletet es feltettem magamban a kérdést: kinek a keze lehet benne abban, hogy ez a rendelet egyáltalán napfényt láthatott, gondolkodtam rajta, melyik politikai csoportnak volt az érdeke, hogy ezt a rendeletet kiforszírozza a miniszterelnök úrtól, és az a meggyőződésem támadt, hogy ha tényleg akadt egy politikai csoport, amely ezt keresztülvitte, az megérdemli, hogy eltűnjék a magyar politikai élet mezejéről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Április 3-án siettem a Házba, hogy sürgős interpelláció formájában 'a miniszterelnök úr elé terjeszthessem ezt az anyagot. Sajnos, éppen ezen a napon azzal fogadtak az elnöki irodában, hogy az elmúlt éjszakán Teleki Pál miniszterelnök úr tragikusan bevégezte életét. Interpellációmmal tehát elkéstem. À sürgősség azóta is fennáll, de nem volt módomban elmondani és amikor ezt ma idehozom a Ház elé, úgy érzem, amióta ez a rendelet megjelent, azóta mindig sürgős interpelláció tárgya a magyar munkásságnak a t. Házhoz és a t. miniszterelnök úrhoz. Csak arra 'kérhetem a miniszterelnök urat, azon ígéretem kapcsán, hogy ezt a kérdést igyekezni < fogok a legnagyobb higgadtsággal és objektivitással itt előtárni, hogy ezt a rendeletet, miont egymás megértésének legnagyobb akadályát, amely éket ver a birtokos és munkás közé, tüntesse el a magyar rendeletek tárából. Röviden ismertetem ennek a rendeletnek a tartalmát az igen t. Házzal. A rendelet 4. §-ában a következőket mondja (olvassa): »A napszámos-munkabérnek (napszámbérnek, órabérnek) és az idénymunkások (summasok, hónaposok) munkabérének az 1941. évi március hó 20. napjáig megállapított és hatálybalépett legkisebb mértékét az említett naptól kezdődőiéig egyszersmind legnagyobb munkabérnek is kell tekinteni,« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) »ha csak a vármegyei (városi), illetőleg országos munkabérmegállapító bizottság másként nem határoz.« (Rajniss Ferenc: Jó kis kommunista rendelet ez!) A rendelet 8. §-ában szankciót hoz, hogy amennyiben akadna munkavállaló, aki a minimális napszámbérnél többet elfogadna, amely napszámbér ettől a rendelettől kezdve egyúttal maximális is, és ha akadna munkaadó, aki ennél a minimális napszámbérnél többet ígérne, 600 pengőig terjedhető büntetéssel büntetendő. (Börcs János: Akkor máris megbüntethetnek bennünket! — Zaj. ~ Elnök csenget.) Kezemben van az országos munkabérmegállapító bizottságnak a minimális napszámbéreket Csanád vármegye területére megállapító 53/1941. számú rendelete. Ebben megállapítja a minimális napszámbéreket olyaténképpen, hogy arra a hónapra, tehát február hónapra, amikor ez a miniszterelnöki rendelet megjelent, az elsőrendű munkásnak, aki középnehéz munkát végez, a minimális napszám bére 2'30 pengő, március hónapban pedig, amikor tehát 20-án ez a rendelet életbelépett, a minimális napszámbér 2'50 pengő. Ez a minimális napszámbér, de a rendelet értelmében egyúttal a maximális uapszámbér is. Ugyanez a rendelet megállapítja azt, hogy a napszámos, amennyiben étkezést kap a munkaadótól, azért 1.10 pengőt ta.rtozik visszatéri ten i. Ez más szóval annyit jelent, hogy az az elsőosztalyű munkásember, aki ha hajnaltól estig dolgozott, az ő 230 pengőiéből az étkezést levonva, hazavisz 120 pengőt; március hónapban pedig 2'50 pengős napszám)0. ülése 19U június 25-én, szerdán. 263 béréből, levonva 110 pengőt, hazavisz családjának 1;40 pengőt, vagyis 3 és fél kiló kenyérnek az arat (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Résztvettem a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak azon az ülésén, amely ezeket a béreket a helyszínen megállapította. A mezőgazdasági bizottság ülése aképpen zajlott le, hogy ott volt 5 munkásképviselő, szemben velük pedig 20, más kategóriába tartozó munkaadó-képviselő. A munkásképviselők hősi harcot folytattak, de azt mondták nekik: Emberek, miért harcoltok, hiszen ezek a minimális napszámbérek, ezeknél ti bármikor többet kaphattok. — Végre békességben keresztülment a határozat és amikor ezek a munkások hazamentek, megjelent egy rendelet február 26-án, amelyben a miniszterelnök úr elrendeli, hogy ezek a minimális napszámbérek a jövőben maximálisak is. T. Ház! Ez szörnyűség. Méltóztassék elképzelni: 1*20 pengőt hazavinni — vagy 1'40 pengőt, ha az illető étkezést kapott — s ezt egy 5—6 tagú családnak megélhetéséhez odadobni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lelketlenség!) és ezt maximálisnak kimondani! Ez minden, csak nem magyaros és keresztény cselekedet. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a nép- és családvédelem!?) Ezé_

rt k

érdezem a miniszterelnök úrtól második kérdésemben, »összeegyeztethetőnek tartja-e a miniszterelnök úr az emberiesség és a családvédelem követelményeivel...« (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. SzölIősi Jenő: »...azt, hogy az ország több vármegyéjében 2'50—280 pengőre minimált napszámbérek egy rendelettel egyúttal a legnagyobb munkabérekké váljanak?« T. Ház! Nagyon rövid az interpellációra szánt idő. El kellene mondanom azt is, hogy mivel indokolja a kormány abban a körrendeletben, amellyel a földmívelésügyi miniszter úr ezt a kormányrendeletet életbeléptette, ezt a lépését. Röviden csak annyival, hogy amikor az árszínvonal az országban végig rögzítve van, — ezt mondja a rendelet — feltétlenül szükséges, hogy a napszámbér mint az árszínvonalnak egy komoly tényezője, szintén rögzíttessék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Ezért emelték egy pengővel a cukor árát! — Rajniss Ferenc: Rövid ideje van itt a miniszter úr!) Elnök: Méltóztassanak a megjegyzéseket abbahagyni. A képviselő úr nem szorult rá, hogy őt ilyen irányban támogassák. Szöllősi Jenő: A földmívelésügyi miniszteri rendelet, amikor erről intézkedik, ezt mondja (olvassa): »A munkabérrögzítés elsősorban és különösen napszámos- és idénymunkásbérekben sürgős, mert a tapasztalat szerint leginkább ezekben mutatkoznak felfelé irányuló olyan kilengések, amelyek a termelési költségszámítás biztonságát felboríthatják.« Uraim! Ebben a megjegyzésben, ahol azt mondja a miniszter űr, hogy »elsősorban és különösen« a napszámbéreket kell venni, benne van a rendszer fotográfiája, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A napszámosoknak, a legszegényebb becsületes magyaroknak, a kérges kézzel dolgozóknak a megélhetésénél meglátják azt, hogy ezek bére veszélyezteti a termelés érdekét Talán ez az egyetlen momentum a termelésben, amelyet olyan gyorsan rögzíteni kellett? Azért. I mert az elmúlt évben a szerencsés körülmények ' összejátszása következtében volt két bét nz esz,-