Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

262 Az országgyűlés képviselőházának kéknek legdurvább megsértése, legdurvább kijátszása hogyan kövétkezhetik be éppen a Nemzetközi Vásáron? Szerintem, t. Ház, a Nemzetközi Vásár nem a mi belső ügyünk. A Nemzetközi Vásár, különösen az agrár Magyarországon, igen jelentős valami, annak döntő szerepe kell, hogy legyen közgazdasági életünk jövőjére vonatkozólag is. Kérdezem én, hogyan lehetséges az, amikor a miniszterelnök úr a kulcspozíciókból ki kívánja kergetni a zsidókat, ugyanakkor egy olyan machináció folyik ebben az országban, — éppen azoknál a cikkeknél és áruknál, amelyek hála a jó Istennek, messze túlnőttek a magyar határon, mint például a tokaji bor — hogy a legtipikusabb zsidó társaságnak az anyagi érdekeit szolgálja százezres tömegekben a magyar munkás. (Kajniss Ferenc: Vitézi cégér mögött!) Nekem az az érzésem, hogy a kulcspozícióknál nekünk nem szabad csak arra tekinteni, hogy a vezérigazgatókat kinyomjuk a helyükről. Itt van például Chorin Ferenc esete. Meg kell döbbeni t. Ház, hogy a Gyáriparosok Lapjában Knob Sándor egy olyan búcsúztatót adott (Kajniss Ferenc: Mint Kossuth Lajosnak!) ennek az úrnak, aki a Gyosz. elnöki tisztségétől megvált és olyan bánatos hangulatba került, hogy állítom, hogy Marius Karthágó falának romjain ilyen keserűséggel nem tudott merengeni. Lehetséges-e, hogy a következőket mondja: Hetek óta nem tudok aludni, hogy ä nagy Chorin Ferenc eltávozott! (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációjának tárgyával foglalkozni. Piukovich József: T. Ház! Ez a Chorin Ferenc a Nemzetközi Vásárnak egyik legfontosabb oszlopa volt és ezt bizonyítani is tudom: itt van a neve az első oldalon az elnökségben, tehát döntő szerepet játszik Szendy Károly mellett; másodsorban pedig a híradóban magunk is tapasztalhattuk saját szemeinkkel, hogy Chorin Ferenc igenis fontos szerepet játszik. Éppen ezért t. Ház, nekem az a felfogásom, hogy mi a kulcspozícióknál necsak a Chorin Ferencekkel foglalkozzunk, hanem foglalkozzunk azokkal a Horovitzokkal is, akik Magyarországon és az egész világon a tokaji bor hírnevét még mindig lebecsmérlik és tönkreteszik azzal, hogy a tokaji borban nem a magyarságnak egy különösen nagy értékét, kincsét látják, hanem olyan üzletet látnak, amelyből egyedül csak nekik van hasznuk, a magyarságnak pedig ebből éppen azért, mert Horo; vitzok és Fuchsok képviselik, súlyos erkölcsi és anyagi kára származik. (Rajniss Ferenc: Horovitz rangrejtve dolgozik már!) Éppen ezért tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, hogy addig is, amíg a harmadik zsidótörvény hazánkban életbelép, a kulcspozíciókkal kapcsolatos álláspontját és felfogását a gyakorlatban úgy érvényesítse, hogy ^ kulcspozícióknak jelentse ki azoknak pozícióját is, akik magyar értékeknek, tehát a tokaji Bornak is képviseletével foglalkoznak és a tokaji bor árusításából a Horovitzokat, Weiszeket és Fuchsokat azonnal kergesse ki. (Helyeslés és taps. — Kajniss Ferenc: Legalább ne fényképeztessék magukat! Erre nem lehetne törvényt hozni? A vásáron csak zsidót fényképeznek Magyarországon!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Matolesy Mátyás képviselő úr interpellációja a miniszterelnök . úvhoz, a 200. ülése 19U június 25-én, szerdán. belügy-, valamint honvédelmi miniszter urakhoz. A képviselő úr Interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak n kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz az 1520/194L M. E. számú rendelet és az azt végrehajtó 194.500/1941. F- M. számú körrendelet tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a fenti számú rendelete az érdekelt mezőgazdasági munkásság körében rendkívüli elkeseredést és izgalmat váltott ki? 2. Összeegyeztethetőnek tartja-e a miniszterelnök úr az emberiesség és a családvédelem követelményeivel azt, hogy az ország több vármegyéjében 2.50—2.80 pengőre minimált napszámbérek egy rendelettel egyúttal a 'legnagyobb munkabérekké váljanak? 3. Milyen intézkedések történtek fenti rendeletek közhírrétételére? A közhírrététel megtörtént-e? 4. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a -sajtófőnökség, illetve a cenzúra a sajtót az 1520/1941. M. E. számú -rendelet kommentálásától eltiltotta, illetve abban megakadályozta? 5. Hajlandó-e a miniszterelnök úr odahatni és az eredményes termelői munka és az ország köznyugalma érdekében elrendeltetni, hogy a vármegyei munkabérmegállapító bizottságok a legnagyobb munkabérek megállapítása érdekében azonnal összehivassanak? 6. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az 1520/1941. M. E. számú rendelet 6. .§-át«módosítani vagy visszavonni?« Szöllősi Jenő: T. Ház! Mielőtt interpellációm tárgyára rátérnék, néhány szót szeretnék" mondani arról, hogyan is kerültem én ehhez az interpellációs anyaghoz. Folyó évi március hónapban Csanádpalota községben járva, munkásokkal beszélgettem. Egyszercsak elém áll egy egyszerű munkásember, úgy, ahogy a mezőről hazakerült és megkérdi tőlem: igaz-e, képviselő úr, hogy az eddigi minimális napszámbérek maximálisak lettek? Minthogy egy ötsoros közleményt olvastam a lapokban erről, helyben kelleti hagynom, hogy igen, igaz. Err« a munkás magából kikélve elkezd kiabálni óriási izgalommal, azt mondván: ez a rendelet bennünket forradalomba fog kergetni. Alig tudtam lecsendesíteni. Éppen ezért azt kérdem a miniszterelnök úrtól első kérdésemben: Van-e tudomása arról a. miniszterelnök úrinak, hogy ez az 1520-as rendelet a munkások körében a vidéken óriási izgalmat váltott ki? En ennek a munkásnak megígértem, hogy ezt a kérdést a Ház elé fogom hozni. ígéretemhez képest rögtön hozzá is láttam, hogy beszerezzem ezt a rendeletet, mert feltűnő volt számomra, hogy ezt a rendeletet sehol sem kommentálták, pedig hogy à munkások húsába és vérébe vág ez a rendielet, az kétségtelen. Amikor ezt a rendeletet megkaptam és átolvastam, az volt az érzésem, hogy ez a rendelet meg fogja érdemelni azt a díszítő jelzőt, hogy a legutóbbi évek rendieletei között a^ díszpálmát, vagy talán azt mondhatnám: a szégyenpálmát