Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 19Ul június 25-én, szerdán. 261 les átvágást engedélyeztek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a belügyminiszter urat, rendelje el azonnal a vizsgálatot, hogy kinek volt érdeke» hogy a vasúti töltést ne engedjék kibontani, mert ezért a mulasztásért valakinek felérnie kell. (Éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Serényi Miklós gróf képviselő úr második interpellációja a belügyminiszter úrhcz és utána Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügy-, kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint iparügyi miniszter urakhoz. Mindkét képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztásokhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért halasztásokat megadja. Ezek után következik Piukovich József képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatos egyes kirívó jelenségek tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásár elsősorban a hazai zsidóság gazdasági érdekeit szolgálta? Van-e tudomása a miniszterelnök árnak arról, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatosan a zsidóbujtatás legkirívóbb esetei történtek? Hajlandó-e a miniszterelnök úr addig is, amíg a harmadik zsidótörvény hazánkban a zsidókérdést véglegesen nem rendezi, a legerélyesebb kormányintézkedésekkel kikapcsolni a zsidóságot a magyarság gazdasági és szellemi életéből.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T, Ház! Folyó évi május hó 2-a és 12-e között zajlott le a Nemzetközi Vásár Budapesten. Meg kell őszintén mondanom, hogy bár ízig-vérig agrár képviselőnek érzem magam és egész életszemléletem az agrár dolgokra vau beállítva, a legnagyobb érdeklődéssel mentem ki a kiállításra, hogy megnézzem, az agrár Magyarországon az ipar és a kereskedelem milyen eredményeket mutat fel. Amikor a kiállításra megérkeztem, egy nagyon díszes, szép könyvet adtak a kezembe. Ahogyan én ezt a könyvet lapozgattam, természetesen az érdekelt elsősorban, hogy enuek a kiállításnak kik a szellemi irányítói 1 ? És ott láttam Budapest polgármestere mellett mindjárt az első helyen Chor in Ferencet. De nemcsak itt láttam a könyvben, hanem másutt is, Méltóztatnak emlékezni nagyon jól a Magyar Filmiroda híradójára, amely heteken keresztül a legnagyobb ízléstelenséggel és a legnagyobb tapintatlansággal mutatta nekünk állandóan nemcsak Chorin Ferencet, hanem Goldberger Leót és a többi prominens zsidót is, akkor, amikor mi arra lettünk volna kíváncsiak a Nemzetközi Vásáron, hogy a magyar munkásság mit tud produkálni és a magyar mérnök nagy koncepciójával hogyan tudja megszervezni és előrevinni azokat az értékeket, amelyek a magyar mezőgazdaság mellett az ipart és a kereskedelmet hivatottak szolgálni. Amikor ezeket a neveket olvastam és megdöbbenve láttam a híradóban az illetők személyét szerepelni, az volt az érzésem, hogy ezeknek intenzitását, az ő átható erejüket nem tudták semmiképpen sem lecsökkenteni azok az urak, akik a Nemzetközi Vásár világában, sőt a nagyvilágban is, aktív .szerepet játszottak, így többek között Oselényi Pál és llovszky János. (Rajniss Ferenc: És milyen csúnyák ezek a zsidpk és mindenütt le vannak fényképezve!) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat. méltóztassék csendben maradni. (llovszky János: Megváltoztatjuk jövőre! Azért vállaltunk szerénél hoey megváltoztassuk!) Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak! Kérem < méltóztassék beszédét folytatni. Piukovich József: Egészen furcsa és ferde helyzet jelentkezik az első pillanatban az ember előtt, amikor kimegy a Nemzetközi Vásárra, amelyet bizony a napilapok legnagyobb része nem sajnált az egekig dicsérni. Kimentem a kiállításra, ott láttam nrndent, csak a magyar munkás apotlieozisát, felmagasztosítását, dicséretét, megbecsülését sehol sfin láttam; ellenben, ha ezt a könyvet a kezembe veszem, akkor meg tudom mondani, kik a vezérigazgatók, kik azok, akik nagy jövedelmet kapnak. A legnagyobb megdöbbenéssel és mélységes szomorúsággal jöttem el arról a kiállításról, amelyet mint agrár ember olyan nagy érdeklődéssel szerettem volna végignézni. (Rajniss Ferenc: Zsidók és Aladárok lexikona az egész!) De nézzük meg közelebbről ezt á kiállítást, inert hiszen a látszat csalhat, hiszen tapasztaltuk az életben, hogy a látszatból nem szabad komoly konzekvenciákat levonni. De ha közelebbről nézzük is ezt a kiállítást, akkor is igen szomorú dolgokat látunk és hallunk és a hazai zsidó-bujtatások és strohmann-rendszer legdurvább eseteivel kénytelen az ember találkozni. Az természetes, hogy amikor a kiállításra kimegyünk, nem tudunk önmagunktól elszakadni, tehát én magam is, mint képviselő, lehetetlen, hogy elszakadjak Tokajhegyaljától. Amikor le s föl jártunk azon a kiállításon, természetesen lépten-nyomon beleütköztünk a tokaji bor erős és intenzív reklámozásába. Amikor a cégjelzéseket láttam, amelyek természetesen be vannak vezetve ebbe a bizonyos indexbe is, úgy láttam, hogy teljesen helyes és korrekt rendszer van és valahogyan az volt az érzésem, hogy Ladányi pénzügyi főtanácsos úr, aki a budapesti pénzügyigazgatóságnál működik, egészen helyesen és korrekten járt el, mert hiszen a tokaji bort ezen a kiállításon Törzsik György és vitéz Németh István árulták. Amikor azonban közelebbről kezdtem vizsgálni ezt a kérdést (Rajniss Ferenc: Ezt nem szabad!) és azt mondottam ennek a nemzetes úrnak, hogy legyen szíve« a második polcról egy üveget leadni, akkor legnagyobb megdöbbenésemre azt láttam, hogy ezek nem magyarok borai, hanem ezek a zsidók borai és pedig ez a Fuchsnak a bora. a Horovitznak és a Weisznek a bora Tolcsváról. T. Ház, amikor én ezeket az üvegeket megláttam ezekkel a vignettákkal, őszintén szólva megdöbbentem és hogy tumultuózus jelenetek nem történtek, az igazán csak annak köszönhető, hogy én a helyszínről azonnal eltávoztam. Kérdezem azonban a miniszterelnök urat, hogy amikor ő helyesen rámutatott arra, hogy a kulcspozíciókból a zsidókat ki kell szorítani s amikor ő határozott irányt vállalt beszédeben a magyarság megerősítésére oly irányban, hogy a zsidóktól megszabadulunk, a magyar erde3 7
