Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

2&â Az országgyűlés képviselőházának Következik Mester Miklós képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöveget felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a belügyminiszter úr mindazoknak a büntetlen előéletű egyéneknek az állampolgárságot minden további nélkül megadni, akik a mai Magyaroszág területén születtek és állandóan itt tartózkodnak 1 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a régi liberális államjogi felfogással szakítani és a külföldön élő magyarok hazai ellenőrzését a Külföldieket Ellenőrző Hivataltól teljesen független és a magyar szolidaritást határoktól függetlenül szolgáló új állami szervre bízni f« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Képviselőház! Kétéves képviselőségem alatt nagyon sok kisember keresett fel ügyes-bajos dolgával, de mondhatom, a legtöbben állampolgársági ügyben kértek tőlem segítséget. Vállaltam ezeket az ügyeket és majdnem minden alkalommal eredményesen sikerült eljárnom a belügyminisztérium közjogi osztályán és azt is lojálisán ki kell itt je; lentenem, hogy a belügyminisztérium^ közjogi osztályán a tisztviselők mindig készséggel állottak rendelkezésemre. (Benes Zoltán:. .Űg-y van! Igaz!) Azonban különösen az utóbbi időkben ezek az ügyek annyira megszaporodtak, hogy azt hiszem, bármelyik képviselőtársam is képtelen egyénileg elintézni azokat. (Ügy van! a középen.) Legalább 5000 képviselőre lenne szükség, hogy külön-külön kijárják azokat az állampolgársági ügyeket, amelyek jogosak és igazságosak ebben az országban. Bizonyára valamennyien azt szeretnők, akiknek ilyen tapasztalataink vannak, hogy ezek az ügyek végre-valahára intézményesen oldódjanak meg. Mélyen t. Ház! Nagyon sok magyar ember az utódállamok idejében részint a katonaság elől, rés.zint más ügyekből kifolyólag átjött ide Csonka-Magyarországra és ezeket a magyar testvéreinket itt Csonka-Magyarországon mint idegen állampolgárokat kezelték és nagyon szomorú az, hogy most, amikor új területek kerültek vissza és ezeknek a magyar embereknek a szülőföldje is visszakerült, ma is mint idegen állampolgárokat kezelik őket itt Magyarországon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, mélyen t. Ház, egyöntetű a véleményünk abban, hogy ezen a rendszeren feltétlenül változtatni kell (Ügy van! Ügy van!) Adatokkal szeretnék szolgálni, hogy lássuk a helyzetet. (Zsámboki Pál: Nem is kell!) Nagyon sok adat van nálam, de csak néhány adatot fogok felolvasni. Lakatos György, órás, református vallású, lakik Budapesten, Erzsébet k irály né-út ja 100/b. szám alatt, 16 éve adót fizet, ïO éve önálló, be van sorozva katonának, Zilálton született, Zilahon és Budapesten kívül másutt nem tartózkodott, büntetve nem volt, itt nősült. A bécsi döntés előtt többször indokolás nélkül visszautasították visszahonosítási kérését, most is, mint külföldi állampolgárt kezelik, pedig Zilah visszakerült s a testvérei és a szülei magyar állampolgárokká váltak. (Ifj. Tatár Imre: De a zsidók állampolgárságát nem így intézték!)_ Elnök: Ifj. Tatár Imre képviselő urat ezért a sértő kijelentésért rendreutasítom. (Piukovich József: Zsidók nagyon sokan kaptak ez alatt az idő alatt állampolgárságot. — Elnök csenget) Mester Miklós: Méjyen t. Ház! Kijelentem 200. ülése 10 il június 2o~en, szerdán* azt, hogy nem hangulatkeltésből akarom ezeket az eseteket felolvasni, hanem azért, hogy segítsük magyar testvéreinket. Dr. Orosz Tibor orvos, református vallású, jelenleg érkőrösi lakos, 80 hold földje van, tíz évig Milanóban tanársegéd volt, körülbelül két és fél évvel ezelőtt mint erdélyi magyar fiúnak Szabó László római katonai attasénk magyar útlevelet adott, hogy Csonka-Magyarországra jöhessen, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) itt a magyar hatóságok az útlevelet nem akceptálták és őt, mint idegen állampolgárt kezelték. A bécsi döntéssel Érdkőrös, dr. Orosz Tibor szülőés lakóhelye visszakerült, de ő mégsem magyar állampolgár, mert a bécsi döntés itt Budapesten érte. (Felkiáltások a szélsőbaloldaton: Számtalan eset van!) Édesanyja és rokonai természetesen a bécsi döntés következtében magyar állampolgárokká váltak. (Horváth Géza: Százával vannak ilyen esetek!) Füzek Jenő, született Pozsonyban, 1914-ben, lakatos, édesapja felsőszeli illetőségű volt és hősi halált halt a világháborúban. Felsőszél! község visszakerült Magyarországhoz és Füzek Jenő, aki hadiárva, 1922-től 1929-ig Budapesten lakott. 1927 óta pestszentlőrinci iakos, Állami telep 9/10. szám alatt. Néhány hónappal ezelőtt a Ganznál munkát kapott, de mint nem magyar állampolgárt munkavállalói engedély hiányában nem tudták felvenni. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Szörnyű! — Horváth Géza: Sok eset van ilyen!) Dengyel Tibor képzőművészeti főiskolai hallgató, tanársegéd Kandó Lászlónál. Született 1913-ban Kolozsvárott, evangélikus vallású. Átjött Csonka-Magyarországba 1935 június 17-én, mint román katonaszökevény. Itt a magyar hadseregben katonai szolgálatot teljesített a m. kir. Bercsényi Miklós 2. honvéd tábori tüzérosztálynál. Bésztvett mint katona az erdélyi bevonuláson. Visszahonosítási kérését két ízben visszautasították. Most újból beadta kérését a városházán, 1940 június 19-én. Jelenleg is a belügyminisztériumban van elintézetlenül ez a kérdés. Ma sincs döntés. A külföldieket ellenőrző országos központi hatóságnál ellenőrzés végett Dengyel Tibornak minden hónap 15-én jelentkeznie kell, mert külföldi állampolgárnak tekintik. (Szöllősi Jenő: Katonának jó volt!) Galló János géplakatos, Budapest, Salétrom-u. 8. sz., földszint 4. alatti lakos. Született 1900-ban Ocsán, evangélikus vallású. Egy hónapig nem volt Magyarországon. Öt év óta megszakítás nélkül itt él. Hontalannak tekintik. Június 3-án a külföldiekét ellenőrző országos hatóság letartóztatta, hogy kitoloncoltassa az országból. Tudomásom szerint Németország nem vette át. Elég szomorú, hogy Michaelis Adolf német újságíró barátom most szerez vízumot ennek a magyar embernek, hogy végrevalahára Németországban munkához és otthonhoz juthasson. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyűség! — Mokcsay Dezső: Túl sok a magyar! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Mester Miklós: Mélyen t. Ház! A trianoni Magyarország idején nagyon sok intelligens magyar f fiatalember vagy azért, mert nem tudta végezni tanulmányait az utódállamokban, vagy azért mert ott elvégezte a tanulmányait, de továbbképzésre eljött CsonkaMagyarországra, vagy külföldre ment, hogy azután visszatérve, tudását az erdélyi magyarság részére gyümölcsöztesse, a bécsi döntés idején nem tartózkodott Erdély területén. így nagyon sok magyar fiatalember tanult például