Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
Az országgyűlés képviselőházának Erdélyből román útlevéllel itt Budapesten, l'-zcket a fiatalembereket itt érte a bécsi döntés es ma sem számítanak magyar állampolgároknak. Ez a helyzet teljesen lehetetlen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Abszurdum!) i , Fel plyasom az egyik kolozsvári ügyvéd levelet. (Olvassa): »Alulírottak a béesi döntés napján külföldön, illetőleg az anyaországban tartózkodtak. Mivel az állampolgársági ügyeket rendező törvény értelmében mindazok, akik 1940 augusztus 30-án nem tartózkodtak a visszacsatolt keleti, illetőleg erdélyi részeiken, nem tekinthetők magyar állampolgároknak és az idegen állampolgárokat ellenőrző rendszabályok alá esnek. Hiába magyaráztuk a rendőrségi hatóságoknak, hogy érvényes útlevéllel hagytuk el az országot és az útlevelet a kolozsvári román rendőrség állította iki, amely mint olyan, természetesen, megszűnt a főhataiomváltozással egyidejűleg. Tehát a jogi helyzet az, hogy mi idegen állampolgárságot nem szereztünk, az útlevelet kiállító román hatóság most már jelenleg magyar. Fizikailag igaz, hogy nem voltunk jelen, de mindnyájunknak Kolozsváron bejelentett lakása és illetősége volt. Csak néhány embert tudok jelenleg felsorolni: Dr. Nánássy Géza, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati klinikáján gyakornok, augusztus 80-án Debrecenben végzett magyar ösztöndíjas klinikai gyakorlatot. Dr. Dóczy Pál egyetemi tanársegéd augusztus 30-án a budapesti Rókus-kórházban volt szintén ösztöndíjas gyakornok. Dr. Horvát Károly orvos, ugyanott teljesített szolgálatot. Dr. Mattié Elemér szintén Debrecenben, Forner professzor mellett dolgozott. Mayer Tibor okleveles közgazdász Budapesten tartózkodott. Ezzel a barátommal kapcsolatban megemlítem«, — írja Sáry István ügyvéd — »hogy a rendőrség mint közönséges gonosztevőt rendőri felügyelet alá helyezte. — Az én ügyemet bizonyára ismered.« Ez a derék ügyvéd, akinek a levelét olvasom, a bécsi döntés idején Berlinben tartózkodott. Kolozsvári ember, román útlevéllel volt kint, továbbképző tanulmányokat folytatott, A bécsi döntés után jött haza és akkor a magyar hatóságok mint román állampolgárt kezelték továbbra is, pedig soha más helyen nem tartózkodott, csak Berlinben és Kolozsvárott, Kolozsvárott volt illetősége és azt a tanácsot adták neki a rendőrségen, hogy hosszabbíttassa meg a román konzulátuson az lítlevelét. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó! — Maróthy Károly: Mit szólnak hozzá az erdélyiek? - Zaj.) ' Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak megengedni, hogy a képviselő ár interpellációját elmondja. Mester Miklós: Nem akarom a szenvedélyeket felkorbácsolni, csak segíteni szeretnék ezen a helyzeten, (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is!) amelyen egyénileg már nincs módomban segíteni. (Olvassa): »A visszahonosítási^ eljárás« — írja ez a barátom — »egyrészről igen drága mulatság, másrészről befejeztéig kelle : nie tien eljárásokkal van összekötve.^ Az itteni idegenellenőrző osztály hetente felidéz és mint idegen állampolgárokat kezel.« Azután így szól a levél. (Olvassa): »A helyzet tehát jogilag teljesen téves felfogáson alapszik, mert habár tartózkodási helyünk nem volt a visszacsatolt területeken, lakóhelyünk itt volt, mert Kolozs : várról sohasem jelentettük ki magunkat. Ha új állampolgárságot akartunk volna szerezni, ; elsősorban a kijelentés lakóhelyünkről lett volna irányadó, másrészről az a kinyilvánított akaKÜP VISELŐ HÁZI JTAPLÖ X. 200. ülése Ï9U június 25-én, szerdán. 25Ö ratunk, hogy máshol akarunk letelepedni, illetve állampolgárságot szerezni. Egyik eset sem állott fenn tehát.« Fent felsorolt barátai nevében is kér, hogy tegyem szóvá ezeket a dolgokat. Mélyen t. Ház! Az állampolgársági ügyekkel kapcsolatban meg akarom még említeni azt is, hogy Dél-Erdélyből a bécsi döntés után nagyon sok magyar ember jött át Észak-Erdélybe és ide a csonkamagyarországi területekre. Ezeket az embereket vagy kiutasították vagy valamilyen vexa túra folytán exisztenciájukat úgy tönkretették, hogy kénytelenek voltak Dél-Erdélyből eljönni. Ha tisztviselők voltak, akkor mint tisztviselőket itt nem alkalmazták őket, idegen állampolgárságuk miatt, ha pedig nyugdíjasok voltak, akkor nyugdíjukat nem kapták meg. A katonai közigazgatás — nagyon helyesen — nem jogi problémát csinált ebből, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem magyar népi problémát és mindenkit egyformán kezelt. Nagyon sok magyarnak jogosítványt is adott, akit a románok kidobtak DélErdélyből. Most az a veszély fenyeget, hogy ezeknek a magyar embereknek azon a címen, hogy nincs meg a magyar állampolgárságuk, jogosítványait meg fogják vonni. Nagyon sok ilyen eset van a kezeim között. Ezzel kapcsolatban az a tiszteletteljes kérésem, hogy mindazokat a magyarokat, akiket Dél-Erdélyből kiüldöztek a románok, minden további nélkül magyar állampolgároknak tekintsék. (Helyeslés.) Ha tisztviselők, akkor ugyanúgy kell alkalmazni őket, mint a többi tisztviselőt, ha nyugdíjasok, akkor ugyanúgy kell adni neki a nyugdíjukat, mint a többi itteni nyugdíjasnak, akiknek pedig jogosítványuk van, azoktól a jogosítványt nem szabad megvonni. (Úgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) , A visszahonosítási eljárást teljes mértékben egyszerűsíteni kell. Itt, több tízezer emberről van szó. Visszahonosítás 1936-ban összegen 2591. 1937-ben 2777, 1938-ban 1473, 1939-ben pedig 2134 volt. Ezt a Magyar Statisztikai Évkönyv 'adatai alapján mondom. Ez is-mutatja, hogy a jelenlegi állampolgársági rendszeren feltétlenül változtatni kell. (SzÖllösi Jenő: "A közjogi osztályban rendet kell csinálni!) Nem a tisztviselőkben van ezen a térén is a hiba, hanem a rendszeren kell változtatni. (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ismétlem: Interpellációmat nem hangulatkeltésből mondtam el. Amit lehet, magam végzek el, de ezeket az ügyeket-már nem tudtam elintézni, 'azért hoztam ide, a mélyen t. Ház elé. Az a tiszteletteljes kérésem, hogy ebben az országban magyar embereket ne kezeljünk hontalanokként, akiktől csak kötelességeket követelünk, de akiknek ugyanakkor jogokat nem adunk. Minden büntetlen előéletű magyart egyenjogú állampolgárnak kell tekinteni ebben az országban. (Élénk helyeslés és taps a Ház •minden oldalán.) Elnök; A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. . Következik Bartha Ignác képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »InternéiIá ?ió a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a »Magyar-Belga Textilipari Rt. Kolozsvár« volt hatósági vezetőjének és jelenlegi felügyelőjének szabálytalanságai tárgyában. • Van^e tudomása a miniszter úrnak a fenti 37
