Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

,À£ Országgyűlés képviselőházának ', 1939 március 1-től havi 120 pengő... önálló ke­resettel bírnak. Nevezett gyermekek a fentiek szerint esaláldi pótlékra és így vasúti arcképes igazolvány használatára nem jogosultak.« Te­hát a levélnek ez a részlete teljesen kimeríti azt, hogy az illető főjegyző szabálytalanságot követett el. (Felkiáltások jobbfelől: Jelentse fel!) Ugyancsak ezzel párhuzamosan módomban van a Ház tudomására hozni a »Függetlenség«­nek 1939 szeptember 10-és hozott közlését, amely a közvetkezőket írja (olvassa): »Jegycsalást követ el, aki földről felvett jeggyel utazik.« Itt aztán leírja a cikk, hogy az illető Kal­tenecker Lajos szobafestő egy eldobott átszál­lójegyet vett fel és ezért a magyar bíróság ­nagyon helyesen — elítélte őt három hónapra. (Felkiáltások jobbfelől: Akkor mi baj?) Elnök: Kérem képviselő úr, másodszor fi gyelmeztetem, hogy méltóztassék a házszabá­lyok értelmében interpellációjának tálrgyához ragaszkodni. Ezek. amiket most elő méltózta­tott adni, egyáltalában nincsenek az inteirpel­Iáeióba belefoglalva. Ifj. Tatár Imre: Méltóztassék elolvasni, az interpelláció hátsó részével kapcsolatos. Elnök: Az interpelláció szövege itt van előttem. Én a legjobb indulattal kezelném a kérdést, de nem bírom ebből kiolvasni, hogs'" azok, amiket most elő méltóztatott adni, a be­jegyzett tárggyal összefüggésben lennének, mert a képviselő úr a negyedik kérdőpontban mindössze azt kérdezi a belügyminiszter úrtól, hogy milyen stádiumban van a dr. Gombos Jáíno« ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat. (Benes Zoltán: Pláne fegyelmi is van. Hát ak­kor mit akar?) Különben hároin konkrét kérdést hoz fel a képviselő úr. Először: megfelel-e a valóság­nak, hogy bizonyos gyászkocsik eladattak; má­sodszor,, hogy ezek a jövedelmek nem az egy­báz, hanem a község által élveztetnek és har­madszor, hogy a miniszter lírnak tudomása van-e a gyászkocsik eladásainak körülményei­ről. A negyedik pont pedig az, amelyet már az előbb ismertettem. Méltóztassék tehát az ismé­telt figyelmeztetés értelmében ragaszkodni in­terpellációjának tárgyához, mert nekem ház­szabályszerű utasításom szerint kötelességem a tárgytól való harmadszori eltérés esetén a szót a képviselő úrtól a házszabályok értelmé­ben ímegvonni. (Felkiáltások jobbfelől: Meg­kapta!) Ifj. Tatár Imre: Ismerve dr. Gombos Já­nos előbbi ténykedéseit, nagyon csodálkoznom kell azon, hogy még annak ellenére, hogy az általam interpellált dolgok tényleg bebizo­nyultak, még mindig a következő szabályta­lanságot követte el dr. Gombos János őcsa község közönsége iránt. Dr. Gombos János, a nélkül, hogy megkérdezte volna a községi elöljáróságot, egy neki alkalmasnak talált sze­mélynek a római katolikus és református egy­ház tulajdonát képező gyászkocsit minden ár­lejtés és árverés nélkül eladta. Annak ellenére. hogy ez a gyászkocsi a nevezett egyházak tu­lapdona, a gyászkocsiért befolyt összeget a község pénztárálba fizettette be és az még ma is ott van. nem folyósíttatott a nevezett egy­házaknak, (vitéz Lipcsey Márton: Magánügy! — Zaj a jobboldalon) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Ifj. Tatár Imre: Amikor érdeklődtem ez­iránt a dolog iránt, azt a választ kaptam az, ottani illetékesektől, hogy erre már előzőleg a belügyminiszter úrtól engedélyt kért. Most éppé» azért jegyeztein. Be ezt az.interpclláeiót, 0. illése ÍÓ/fl június 2 S-en, szer din. $m hogy megkérdezzem a belügyminiszter urat, hogy tényleg ilyen felvilágosítások alapján adta meg dr.. Gombos Jánosnak, jobban mondva Ocsa község elöljáróságának az enge­délyt arra, hogy azt a, két egyház tulajdonát képező gyászkocsit eladják? T. Képviselőház! Nem tettem volna szóvá ezt a kérdést, mert hiszen ez csak helyi vonat­kozású, (Tornyos György: És magánügy!) azoniban mindennek dacára kijelentem, hogy bár helyi vonatkozású, kötelességemnek tar­tom ezt a kérdést idehozni azért is, mert el­vünk és felfogásunk az, hogy minden olyan szabálytalanságot, amely a magyarság és faj­tánk érdeke ellen történik, igenis, kötelessé­günk nekünk, képviselőknek, pertraktálni. (Zaj a Jobboldalon.) Csodálkozom, hogy önök más véleményen^ vannak. Elnök: Ismételten csendet kérek a jobb­oldalon! (Zaj a jobboldalon. — Sütő Gyula (a jobboldal felé'.) Képviselő úr, ne nyögjön, liá­néin iratkozzék fel!) Kérem Sütő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Ifj. Tatár Imre: Ha biztos lettem volna ab­ban, hogy előterjesztett interpellációm alap­ján a belügyminiszter xír tényleg gyakorlati módon járt volna el az illető főjegyző úrnál és az illetőnek már nem lett volna alkalma ezt a másik szabálytalanságot elkövetni, megnyug­tathatom igen t. képviselőtársaimat, hogy ezt az interpellációt már nem hoztam volna a Ház elé és azt is vegyék tudomásul, igen t. kép­viselőtársaim, hogy mindaddig, amíg ezeket tapasztaljuk a magyar közéletben, ha százszor mosolyogni is fog rajta Lipcsey képviselőtár­sunk, akkor is ide fogjuk hozni a Ház elé, mert ezt követeli tőlünk magyar kötelesség­érzésünk. ,; Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztas­sék állandóan személyeskedni, vitéz Lipcsey képviselő urat pedig kérem, ne mosolyogjon, mert a képviselő úr félreérti és azt hiszi, hogy rajta mosolyog. (Szöllősi Jenő: Mondott ő ezzel kapcsolatban mást is, csak az elnök úr nem hallotta.) Csendet kérek, Szöllősi képvi­selő úr! (Szöllősi Jenő: Azt mondotta, hogy »ez is el fog szökni«! Nem tudom, kire ér­tette?) Kérem Szöllősi képviselő urat, méltóz­tassék csendben maradni! (Szöllősi Jenő: Fél­refordított arccal mondta. Katonához ez nem illik.— vitéz Lipcsey Márton: Mi az kérem? — Szöllősi Jenő: Majd megmondom. —• Einöle csenget) Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Nagyon sok esetben halljuk a t. túloldal és a kormány­zat részéről a közéleti erkölcs megtisztításának hangoztatását, tehát ha ez így van, nekünk kö­telességünk ezeket a hibákat ostorozni... (Zaj a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a Ház komolyságát és a tárgyalás rendjét megőrizni. Ifj. Tatár Imre: ...mindaddig, amíg ezek az ügyek nem aszerint folynak a magyar köz­életben, ahogyan ezt a magyar fajtánk meg­követeli. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést is szíveskedjék felülvizs­gálni, de nem olyan módon, mint 1939-ben el­mondott interpellációmmal kapcsolatosan cse­lekedett, mert akkor az ilyen esetek, mint ami­lyenek Ócsán is előfordultak, a magyar közélet­ben a végletekig fognak folytatódni. (Ügy van! tlgy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak,

Next

/
Thumbnails
Contents