Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
2ô6 AZ országgyűlés képviseiőházána, ténik a legtermészetesebb igényjogosultság címernek és a szociális igaziságnak rovására. Evröi-évre gyarapítja ez a nem szerencsés, módon lebonyolódó birtokcsere a magyar föídmíves nép elproletarizálódását. 2. Hajlandó-e a t. miniszter úr hathatósabban belenyúlni, a legjobban rászoruló igénylők javára, ebbe a birtokeserébe? Es hajlandó-e meggondolás tárgyává tenni, hogyan lehetne magúnak a földbirtokrendezési törvénynek e tekintetben való hiányosságait legalább átmenetileg áthidalni?« Elnök: A képviselő úr nincs jelen, ezért interpellációja a házszabályok értelmében töröltetik. Következik Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a t. pénzügyminiszter úrhoz. 1. A magyar falusi nép a közterhek terén két alapvető rosszal találja magát szemben. Az egyik: gyarló és igazságtalan adó- és illeitékrendszerünk. A másik a léleknélküli s amellett minden értelmesebb rendszer nélkül szűkölködő adóbehajtás. Érthetetlen módon fejükbe vették a pénzügyi hatóságok, hogy a tavalyi rettenetes gazdasági év után, amikor amellett a munkaképes lakosság óriási zöme legalább az esztendő felét katonai szolgálatban töltötte, ne csak az évi adót erőszakolják, hanem a hátralékokat is. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr arról gondoskodni, hogy az adóbehajtásnál, különösen a mostani rendkívül nehéz viszonyok között a szegény falusi lakosság lét-szempontjai több figyelemben részesüljenek?« Elnök: A képviselő úr nincs jelen, ezért interpellációja a házszabályok érteiméiben töröltetik. Következnék Turehányi Imre képviselő úr interpellációja a belügy-, valamint a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik if j. Tatár Imre képviselő űr interpeUációja a belügyminiszter úrhoiz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a ni. kir. belügyminiszter úrhoz dr. Gombos János ócsai vezető jegyző ténykedése által a lakosság között bekövetkezett elégedetlenség rendezése tárgyában. 1. Megfelel-e a valóságnak, hogy a belügyminiszter úr az ócsai római katolikus és evangélikus református egyházak tulajdonát képező gyászkocsi eladására engedélyt adott és^ a befolyt összegnek ihovafordítását, a község céljára való engedélyezését elrendelte, illetve jóváhagyta! 2. Van-e tudomása a belügyminiszter urnák, hogy ezen gyászkocsinak a jövedelmét, annak dacára, hogy az egyházak tulajdona, mégis a község szedi és élvezi? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak a gyászkócsi eladásának körülményeiről? 4. Milyen stádiumban van a dr. Gombos János ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága tegnapi be20Ô. ülése 19-U június 2o-ên, szerdâtU széde során tett egy kijelentést, hogy ő nem engedi a tisztviselői kart bántani, mert mindig hivatása magaslatán állva, áldozatkészséggel teljesíti kötelességét. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a célzás reánk szólott, mert mi nem rejtjük véka alá azoknak a tisztviselőknek az eljárásait, akik közérdekellenesen járnak el. Azt hiszem, hogy ez így is van rendjén, mert hiszen a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést is 'tette, hogy a magyar közérdeket és az állampolgárok érdekeit becsületes szívvel és lélekKel óhajtják elintézni és megoldani. Mélyen t. Képviselőház! Hát akkor én azt hiszem, hogy itt nem helytálló a pénzügyminiszter úrnak ez a kijelentése,, ez nem fedi a valóságot, (Mozgás a jobboldalon.) mert hiszen tényleg történtek szerencsétlen esetek a tisztviselők eljárásai során, úgyhogy nem ment minden rendben. Itt volt például a Kacsóhügy, itt volt a mándoki szolgabírónak az újságok által hozott sikkasztási ügye és itt van az Ócsa községben működő dr. Gombos János községi főjegyző ügye. Elnök: Kérem, képviselő úr, ebből a szórványos pár esetből, amelyet előadott, a legcsekélyebb joggal sem állíthatja a képviselő úr, — eltekintve, hogy ja parlamenti illembe is ütközik az a kijelentése, amelyet az előbb méltóztatott tenni, — hogy a pénzügyminiszter, úr kijelentései ne fednék a valóságot. Ifj. Tatár Imre: Ha mindazokat a tudott eseteket itt a Ház tudomására hoznám... Elnök: Kérem, méltóztassék a házszabályok értelmében interpellációja tárgyához ragaszkodni, (vitéz Lipcsey Márton: Még majd szökevény lesz! -— Derültség a jobboldalon. — Zaj és felhlúltásoh a szélsőbaloldalon: Tartsa meg a megjegyzéseit magának!) Ifj. Tatár Imre: 1939-ben interpellációt mondottam el dir. Gombos János ócsai főjegyző ténykedése ügyében. A belügyminiszter úr az interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy az »interpelláló képviselő úr által felhozott tények be vannak igazolva és vegye tudomásul a képviselő úr, el fogom ezt az ügyet intézni kellőképpen.« Igen ; t. Képviselőház! Ennek a miniszteri kijelentésnek már majdnem két esztendeje és annak ellenére, hogy tényleg beigazolódott dr. Gombos János közérdekellenes ténykedése, dr. Gombos János még mindig ott ül Ócsa községében és boldogítja Ócsa község népét. Hogy ezt beigazoljam, módomban van a magyar királyi Államvasutaknak hozzám intézet válaszlevelét bemutatni, amely szerint én felhívtam — a másoknak felvilágosítására — a magyar királyi Államvasutak üzletvezetőségének figyelmét arra, hogy dr. Gombos Jánosnak két fia, annak ellenére, hofíy önálló keresettel bír, az Államvasutaktól kedvezményes jegyet vett igénybe az apának a számvevőséghez benyújtott állításai alapján. Ugyancsak bemutatom az igen t. Háznak a magyar királyi Államvasutak budapesti északi üzletvezetőiségónek Pest-Pills-Solt-Kiskun vármegye alispáni hivatalához küldött levelét, amelyben, az üzletvezetőség értesíti az alispáni hivatalt, hogy igenis dr. Gombos János elkövette az említett szabálytalanságot. (Felkiáltások jobbfelől: Országos érdek ezf) Ez a levél azt mondja, hogy (qhmsSa): »Megállapításunk szerint a nevezett Sámuel nevű fia a Magyar Általános Hitelbank budapesti cégnél 1939. év március hó 8-tól havi 130 pengő, Ödön nevű fia pedig a Hubert és Sigmund budapesti cégnél,