Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

2ô6 AZ országgyűlés képviseiőházána, ténik a legtermészetesebb igényjogosultság cí­mernek és a szociális igaziságnak rovására. Ev­röi-évre gyarapítja ez a nem szerencsés, módon lebonyolódó birtokcsere a magyar föídmíves nép elproletarizálódását. 2. Hajlandó-e a t. miniszter úr hathatósab­ban belenyúlni, a legjobban rászoruló igénylők javára, ebbe a birtokeserébe? Es hajlandó-e meggondolás tárgyává tenni, hogyan lehetne magúnak a földbirtokrendezési törvénynek e tekintetben való hiányosságait legalább átme­netileg áthidalni?« Elnök: A képviselő úr nincs jelen, ezért interpellációja a házszabályok értelmében töröl­tetik. Következik Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pellációt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a t. pénzügyminiszter úrhoz. 1. A magyar falusi nép a közterhek terén két alapvető rosszal találja magát szemben. Az egyik: gyarló és igazságtalan adó- és illeiték­rendszerünk. A másik a léleknélküli s amellett minden értelmesebb rendszer nélkül szűkölködő adóbehajtás. Érthetetlen módon fejükbe vették a pénzügyi hatóságok, hogy a tavalyi rettene­tes gazdasági év után, amikor amellett a mun­kaképes lakosság óriási zöme legalább az esz­tendő felét katonai szolgálatban töltötte, ne csak az évi adót erőszakolják, hanem a hátra­lékokat is. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr arról gondoskodni, hogy az adóbehajtásnál, különö­sen a mostani rendkívül nehéz viszonyok kö­zött a szegény falusi lakosság lét-szempontjai több figyelemben részesüljenek?« Elnök: A képviselő úr nincs jelen, ezért interpellációja a házszabályok érteiméiben töröl­tetik. Következnék Turehányi Imre képviselő úr interpellációja a belügy-, valamint a kereske­delmi és közlekedésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr azonban interpellációjának elmon­dására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik if j. Tatár Imre képviselő űr in­terpeUációja a belügyminiszter úrhoiz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a ni. kir. belügyminiszter úrhoz dr. Gombos János ócsai vezető jegyző ténykedése által a lakosság között bekövetkezett elégedet­lenség rendezése tárgyában. 1. Megfelel-e a valóságnak, hogy a belügy­miniszter úr az ócsai római katolikus és evan­gélikus református egyházak tulajdonát képező gyászkocsi eladására engedélyt adott és^ a be­folyt összegnek ihovafordítását, a község cél­jára való engedélyezését elrendelte, illetve jóvá­hagyta! 2. Van-e tudomása a belügyminiszter ur­nák, hogy ezen gyászkocsinak a jövedelmét, an­nak dacára, hogy az egyházak tulajdona, mégis a község szedi és élvezi? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak a gyászkócsi eladásának körülményeiről? 4. Milyen stádiumban van a dr. Gombos János ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! A pénz­ügyminiszter úr ő nagyméltósága tegnapi be­20Ô. ülése 19-U június 2o-ên, szerdâtU széde során tett egy kijelentést, hogy ő nem engedi a tisztviselői kart bántani, mert mindig hivatása magaslatán állva, áldozatkészséggel teljesíti kötelességét. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a célzás reánk szólott, mert mi nem rejt­jük véka alá azoknak a tisztviselőknek az el­járásait, akik közérdekellenesen járnak el. Azt hiszem, hogy ez így is van rendjén, mert hi­szen a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést is 'tette, hogy a magyar közérdeket és az állam­polgárok érdekeit becsületes szívvel és lélek­Kel óhajtják elintézni és megoldani. Mélyen t. Képviselőház! Hát akkor én azt hiszem, hogy itt nem helytálló a pénzügymi­niszter úrnak ez a kijelentése,, ez nem fedi a valóságot, (Mozgás a jobboldalon.) mert hiszen tényleg történtek szerencsétlen esetek a tiszt­viselők eljárásai során, úgyhogy nem ment minden rendben. Itt volt például a Kacsóh­ügy, itt volt a mándoki szolgabírónak az újsá­gok által hozott sikkasztási ügye és itt van az Ócsa községben működő dr. Gombos János köz­ségi főjegyző ügye. Elnök: Kérem, képviselő úr, ebből a szór­ványos pár esetből, amelyet előadott, a legcse­kélyebb joggal sem állíthatja a képviselő úr, — eltekintve, hogy ja parlamenti illembe is üt­közik az a kijelentése, amelyet az előbb mél­tóztatott tenni, — hogy a pénzügyminiszter, úr kijelentései ne fednék a valóságot. Ifj. Tatár Imre: Ha mindazokat a tudott eseteket itt a Ház tudomására hoznám... Elnök: Kérem, méltóztassék a házszabályok értelmében interpellációja tárgyához ragasz­kodni, (vitéz Lipcsey Márton: Még majd szö­kevény lesz! -— Derültség a jobboldalon. — Zaj és felhlúltásoh a szélsőbaloldalon: Tartsa meg a megjegyzéseit magának!) Ifj. Tatár Imre: 1939-ben interpellációt mondottam el dir. Gombos János ócsai főjegyző ténykedése ügyében. A belügyminiszter úr az interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy az »interpelláló képviselő úr által felho­zott tények be vannak igazolva és vegye tudo­másul a képviselő úr, el fogom ezt az ügyet intézni kellőképpen.« Igen ; t. Képviselőház! Ennek a miniszteri kijelentésnek már majdnem két esztendeje és annak ellenére, hogy tényleg beigazolódott dr. Gombos János közérdekellenes ténykedése, dr. Gombos János még mindig ott ül Ócsa közsé­gében és boldogítja Ócsa község népét. Hogy ezt beigazoljam, módomban van a magyar királyi Államvasutaknak hozzám in­tézet válaszlevelét bemutatni, amely szerint én felhívtam — a másoknak felvilágosítására — a magyar királyi Államvasutak üzletvezetősé­gének figyelmét arra, hogy dr. Gombos János­nak két fia, annak ellenére, hofíy önálló kere­settel bír, az Államvasutaktól kedvezményes jegyet vett igénybe az apának a számvevőség­hez benyújtott állításai alapján. Ugyancsak bemutatom az igen t. Háznak a magyar királyi Államvasutak budapesti északi üzletvezetőiségónek Pest-Pills-Solt-Kiskun vár­megye alispáni hivatalához küldött levelét, amelyben, az üzletvezetőség értesíti az alispáni hivatalt, hogy igenis dr. Gombos János elkö­vette az említett szabálytalanságot. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Országos érdek ezf) Ez a levél azt mondja, hogy (qhmsSa): »Megállapításunk sze­rint a nevezett Sámuel nevű fia a Magyar Ál­talános Hitelbank budapesti cégnél 1939. év március hó 8-tól havi 130 pengő, Ödön nevű fia pedig a Hubert és Sigmund budapesti cégnél,

Next

/
Thumbnails
Contents