Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Àz országgyűlés képviselőházának Nem volt más alá írva, mint hogy »Két lépés balra, két lépés jobbra.« (Egy hang a jobboldalon: ízléstelenség!) Szerintem még ezt az arányt sem tartották be, mert inkább egy lépés volt jobbra és három volt balra. (Mozgás a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: ízléstelen beszéd!) Láthatjuk, hogy az ő működésük ismét felzavarja azt a szellemet ebben az új világrendben, amely új világrendért mi már kilenc esztendeje harcolunk. Mi voltunk Hitlerbérencek, guruló márkások, hazaárulók, (Br. Vay Miklós: Ez a hordó tetejére való, kérem!) kommunisták, mindenek voltunk. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék kissé mérsékelni a hangot. (Helyeslés a jobboldalon.) Pándi Antal: Ma íme, bebizonyosodott, hogy mi járjuk már kiienc esztendő óta a helyes utat, mi vagyunk az az oszlop és az a szikla, amelyre építeni lehet a kommunizmus ellen, mindenkor hirdettük azt, hogy legádázabb ellenségünk a vörös métely. Sőt saját papjaink szájából hallottam azt, hogy mi kommunisták vagyunk. Remélem, ma egészen más felfogásban vannak. Követelem a kormánytól, hogy azonnal zárassa be a kommunista fészkeket; követelem, hogy a szabadon járó zsidókat, a gazdasági szabotálókat azonnal fogja kordába, helyezze felügyelet alá és internálja őket, (Égy hang jobbfelöl: Mintha nem Volna meg!) mert legtöbbje ellensége ennek az országnak és ennek a mozgalomnak. Tapasztaltam, hogy mennyire ott állnak o mellett a bomlasztó szellem mellett. Most fentjártam a Felvidéken, ahol kellemes tapasztalatokat szereztem. Legnagyobb örömömre olvastam egy felhívást, amelyet a főispán adott ki. A felhívás imígyen kezdődött: »Testvéreim!« Ez volt a megszólítás. Ebben a felhívásban kérte a gazdákat, hogy fölös árujukból legalább 15 kilót adjanak le. Ez nem lényeges, a lényeges az, hogy nemzethűséggel köszöntötte őket; nem írta alá, hogy főispán, csak álneve volt aláírva s csak annyi, hogy »közellátásügyi miniszteri biztos«. Nagyon meglepett, mert tudom, hogy ha a trianoni határon belül egy ilyen plakát megjelenik, azon nem szokott rajta lenni az a szó, hogy »Testvéreim«, és az sincs rajta, hogy nemzetimen köszönt bennünket, de egészen biztosan ott van az, hogy »főispán«. Ez volt az első találkozásom a felvidéki szellemmel, ami meglepett engem. Találkoztam már az erdélyi szellemmel is itt a parlamentben, amikor felszólaltak erdélyi képviselőtestvéreim. Azonban elgondolkodom azon az új szellemen is, amely szellem, amikor bejött a felvidéki, felborította a magyar-lengyel barátságot és mikor bejött az erdélyi szellem, felborította a magyar-jugoszláv örök barátságot is. Ez a szellem egy úton halad a német-olasz szellemmel. Ez a nemzeti szocialista szellem. Igenis, győzni fog a vörös mákony felett. Arra hívom fel az egész magyar keresztény társadalmat, hogy fogjunk össze, ne várjuk azt, mint ahogy várják többen, hogy meghívják őket, hogy menjünk az oroszok ellen s ha mást nem, igenis, önkéntes hadsereget toborozzunk. Elnök: Méltóztassék mellőzni az ilyen indítvány előterjesztését, amely a javaslattal nem függ össze ^és amelynek ilyen tárgyalása nem áll az ország érdekében. Pándi Anta: Amikor a finnek az oroszokkal harcoltak, ha nem is hivatalosan, de segíÊÔ0. ülése ÍW június È5-ên, szerdán, Ê41 tettük őket. Most sem állna semmi az útjában annak, hogy ha másként nem, önkéntesekkel mennénk oda, ahol a mi helyünk is van. Elnök: Figyelmeztettem a képviselő urat, hogy tessék a témát abbahagyni. Pándi Antal: Ha az ország érdekéről van szó, akkor megrezeg bennünk minden idegszálunk. Mi nemzeti szocialisták akkor is mentünk, amikor nem hívtak, a szabadcsapatosok zöme a mi embereink közül volt. Mi készen vagyunk mindig életünket és vérünket adni a hazáért és vallásunkért. Ha hazaszeretetről és áldozatkészségről van szó, akkor rólunk mintaképet vehetnek, de nem tűrhetjük azt, hogy bennünket úgy kezeljenek, mint harmadrendű állampolgárokat; hogy törvényeket hozzanak kizárólag miellenünk, hogy elfojtsák azt a szellemet, amely szellem győzedelmeskedni fog, ha tetszik, ha nem tetszik. Tekintve azt, hogy a kormány eddigi működésében azt látom, hogy nem azon a vonalon halad, amelyen kellene, hanem kettő jobbra, v

kettő balra lépéssel, ezen az úton pedig az ország érdekét előbbrevinni nem lehet, bizalmatlan vagyok vele szemben és így a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? t

Nagy Ferenc jegyző: Nincs több szónok feliratkozva. Elnök: Több szónok feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom s amennyiben a miniszter úr nem kíván nyilatkozni, (Laky Dezső közellátási miniszter: Nem!) a tanácskozást befejezettnek nyilváaítom. Következik a 'határozathozatal. Kérdezem á t. Házat, méltóztatik-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr határozati javaslatával, amelyben a felhatalmazás határidejének megrövidítését és új törvényjavaslat benyújtását kéri? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, Csoór Lajos képviselő úr hatáirozati javaslatát pedig elveti. A Ház, a törvényjavaslatot részletes tárgyalás céljából átteszi a pénzügyi és közjoffi bizottsághoz. T. Ház! Minthogy az ülés 8 órás tartamára vonatkozó határozat csak az előbb letárgyalt javaslatra vonatkozik, a rendes ülési időn pedig túl vagyunk már, a napirendre tűzött többi javaslat tárgyalására nem térhetünk át. Ezért a vitát megszakítom és javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a mai ülésünk napirendjére felvett, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. T. Ház! Bejelentem, hogy vitéz Lipcsey Mátrton képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása címén szót kér. A szót a képviselő úrnak megadtam. vitéz Lipcsey Márton képviselő urat illeti a szó. vitéz Lipcsey Márton: T. Ház! Incze Antal, beszéde alatt azt a kijelentést tettem képviselőtársammal szemben, hogy »De egy kis támadás azért mégis volt!« Incze Antal képviselőtársam ezt úgy tüntette fel, mintha ezzel azt akartam volna mondani, hogy ez a támadás a hadsereg ellen történt. Szavaimat fólreana-