Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1941 június 25-én, szerdán, 237 haladt előre a zsidóság térfoglalása. Ugyanakkor a szabadkőműves páholyok által dirigált zsidó szocializmus, az úgynevezett magyar szociáldemokrata párt, ha átmenetileg is, de tényleg megerősödött, mert a szabadelvű kormányok nem ismerték fel a munkásság kérdését, azoknak a munkásoknak kérdését, akik függőségben lévén, csatlakoztak a szociáldemokráciához. Iparvidéken éltem le szinte egész életemet és így ismerem a magyar munkás lelkivilágát. Merem állítani, hogy a magyar munkás ezzel a lelkivilággal soha nemzetközi alapra nem állítható. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek ellenére azt kell látnunk, amit a közelmúltban, vasárnap is láttunk, hogy a szociáldemokrata párt felsőbb hatósági engedélyezéssel úgynevezett bányászkongresszust (Mokcsay Dezső: Országos!) hívott össze. Ez azt a képet mutatja, hogy a magyar bányamunkások sorsáról, vagy sorsának feljavításáról kizárólag a szociáldemokrata párt hivatott tanácskozni. Az utóbbi időben három nagyobb szénmedencét látogattam meg. Merem állítani, hogy a. magyar bányamunkásság ma már tiltakozik a szociáldemokrácia irányítása ellen és igenis, csak nagyon kis töredék az, amely még hozzájuk tartozik. Ezeket részben a pártbérek, részben a szakszervezetekbe befizetett pénz köti ide. Bányamunkásságunk, amely a szociáldemokrácia erőlködése ellen küzd, talán nagyon alkalmas lesz a közeljövőben arra, hogy a már most megindult nagyon erősfokú kommunista agitációt és a velejáró szabotázst vagy további sztrájkot meggátolja. Felhívom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy kivétel nélkül minden egyes iparvidéken kommunista agitátorok futkosnak. Kommunista agitátorok tarthatnak titkos gyűléseket, izgathatják a nehéz közellátás miatt, ha átmenetileg is, — mindegy — de jelenleg valóban szükséget szenvedő bányamunkásságot, amelyet egyébként a bányavállalatok is igyekeznek kihasználni, még a munkaügyi törvények ellenére is. Többek között az iparügyi miniszter által megállapított legkisebb munkabérek benemtartásával is. Az elégedetlenség egy bizonyos fokig, sőt elég erősen fennáll; ezt használják ki ma a munkásság további elégedetlenségének szítására és ezen a vonalon, esetleg egy sztrájkon keresztül, a szabotázs előidézésére. Ma, amikor azt láthatjuk, hogy az országunkat környező kis államok a nagy harcát vívó Németország mellett a legnagyobbat merik nyújtani, vérüket merik felajánlani, ugyanakkor itt Magyarországon még előfordulhat egy szociáldemokratapárt által levezetett bányászkongresszus és ugyanakkor az ország több részén a különböző szabotázsok tapasztalhatók. Rá kell térnem — amit Maróthy Károly képviselőtársam olvasott fel — Mónus Illésnek a vasmunkások előtt elhangzott beszédében foglalt kitételre, amelyben még ma, a mai állapot mellett, amikor már nyíltan ki kellene mondanunk azt, hogy vagy^Németország mellett vagy ellene, ez a Mónus Illés biztathatja azt az egy-két megtévelyedett embert arra, hogy a gyermekeiket pedig neveljék a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus ellen. (Vajna Gábor: Hallatlan!) Tény ez kérem, konkrétum. Előttem felszólalt képviselőtársaim közül már többen kérték azt, hogy á szociáldemokratapártot tiltsák be. Ennek ma van a legutolsó időpontja. Ezt Németországra való tekintettel nekünk már meg kell tennünk. uMeskó Zoltán: Magunk miatí kell megtennünk! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Saját érdekünkből is meg kell ezt tennünk. Európában már csak az egyedüli állam vagyunk, ahol még élhet a szociáldemokrácia, ez a magyar zsidó szocializmus. Hiszen soha magyar szociáldemokrácia nem volt, csak magyar zsidó szocializmus létezett, a zsidóság érdekeit mindig kiszolgáló szocializmus. Ezt nagyon jól tudjuk és hiszem azt, hogy a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim is nagyon jól átérzik. Erre való tekintettel, kérem tehát a magyar királyi kormányt, szíveskedjen sürgősen intézkedni, addig, amíg esetleg . külső nyomásra szégyenszemre nem leszünk j kénytelenek ezt megtenni. A »Népszava« működésére különben, azt hiszem, ;nem kell felhívnom az igen t. Ház figyelmét. Ennek a lapnak minden sorában látható még ma is az a zsidó, liberális (Egy hang a szélsőbaloldalon: Demokrata!) és nem is demokrata, tévedés, mert kommunista érdekeket szolgáló szellem, vessző vagy pont kihagyása, még a berlini jelentéseket is megváltoztatva közli. Ennek az újságnak már régen nem szabadna Magyarországon működnie. (Egy hang a szélsőbaloidalon: Destruál! — Vajna Gábor: Kun Béláék újságja! — Szöllősi Jenő : Megindulnak újra a lap jaik, a szakszervezeti lapok, a kormány engedélyével!) Ezt a lapot már régen be kellett volna tiltani, mint a szociáldemokrata pártot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felmerült azután az is, hogy a szociáldemokraták által irányított szakszervezeteknek látható hatalmas vagyonuk van és feltételezhető, hogy titkolt és eldugott bankbetétjeik is vannak. Tekintettel arra, hogy a szociáldemokrata pártban működő magyar munkások talán már csak a pénzükön keresztül tagjai a szociáldemokrata pártnak, a párt betiltásával kapcsolatosan nagy szükség volna arra, hogy ezt a hatalmas vagyont állami ellenőrzés alá vegyék és az eredeti cél további fenntartásával, vagyis amely célra befizették, igazságos úton juttassák azoknak a megtévesztett szegény magyar munkásoknak, akiknek ez tulajdonképpen a koldusfillére és e koldus fillérek összességéből egyik-másiknak talán nagyon fontos, életbevágóan fontos érdekét lehetne megvalósítani. (Meskó Zoltán: Mónus meg menjen ki segíteni, most várják ottan! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Vajna Gábor: Visszaküldik az Illést!) Végtelenül örülök annak, hogy beszédein alatt az igazságügyminiszter úr jelen van és így mód nyílik arra, hogy rámutassak a szegedi Csillagbörtönben működő cenzúra intézkedéseire. Tudvalevő, hogy a szegedi Osillagbörtön, amint rablógyilkosokat, kommunistákat, éppenúgy nyilasokat is ismer és nyilvántart lakóiként. (Derültség.) Ott is érvényesül egy felülről irányított, vagy lehetséges, hogy nem felülről irányított, de felülről semmiféleképpen nem ellenőrzött intézkedés, amely ma már, 1941 nyarán nem volna szabad, hogy meglegyen. A kommunistáknak olvasásra engedélyezve van Baldwin »Mi angolok« című műve, Crippstől Chamberlein életrajza, Gergely (Schön) Sándornak »1514«, című — nyomva és kiadva Moszkvában, 1940. évben — Dózsa Györgyről kommunista szempontból írt regénye, Teleki Páltól »A gazdasági élet földrajza«, — ez csak kuriózumképpen — a Vértes 34*