Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

230 Az országgyűlés képviselőházának volna. Meg kell állapítanom, hogy részünkről ilyen felszólalások nem történtek, a mi felszólalásaink valamennyien egyeztek abban, hogy mindenkor örömmel üdvözöltük azt a pénzügyi politikát, amely hadseregünknek minél nagyobb mértékű felszerelését és minél ütőképesebbé tételét tesz;i lehetővé. Büszkén mutattunk rá mindig arra is. hogy éppen, a közöttünk ülő Imrédy Béla képviselőtársunk volt az, aki már 1938-ban a jegybanktörvény megteremtésével, nagyobb hitelkeret nyújtásának a biztosításával tette lehetővé azt, hogy ezek a nagyszabású munkálatok megindulhassanak. Hasonlóképpen ő volt az, aki az akkori egymilliárdos programmât kidolgozta. Tehát önmagunkkal kürelnénk ellentétbe akkor, hogyha mi ettől az elgondolástól eltérőleg ma olyan irányban hatnánk itt a kormányzat ténykedéseivel szemben, hogy ezek a további fejlesztési törekvések gátoltassanak. Ezt, amit elmondtam, megerősítette' a pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése is. amelyet a tegnapi vitában mondott, szószerint így: »Nagy örömmel és köszönettel hallottam azt, ami elhangzott a túlsó oldalról« — tehát a mi oldalunkról —- »a hadsereg tekintetében.« Miután Lipcsey képviselő úr ennek az ellenkezőjét állította, tisztelettel kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék vagy megjelölni és idézni azokat a szónokainkat, akik az általa beállított értelemben eszközöltek itt felszólalásokat, vagy pedig férfiasan és lovagiasan méltóztassék felállani és a kijelentését visszavonni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — SzölJősi Jenő: Hol van Lipesey?) Esek után legyen szabad áttérnem felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, amelyet ahhoz a két, a legutóbbi napokban elhangzott miniszteri felszólaláshoz kapcsolok, amelyet itt a Házban hallani szerencsénk volt. Két beszéd hangzott el. Laky miniszter úr beszéde inkább a közellátás, kérdéseivel foglalkozott, mégis annyira a gazdasági élet jelen problémakörében mozgott, hogy azt hiszem, nem térek el a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat tárgyától, ha ezt a felszólalást is belevonom a reflexióim sorába. A pénzügyminiszter úr egyik megállapításával szeretném kezdeni felszólalásomat. Ö nehezményezte, hogy Imrédy képviselő úr, pártunk vezérszónoka az ő beszéde alatt nem volt jelen, holott felszólalásának legnagyobb részében éppen Imrédy képviselő úr beszédével foglalkozott. Meg kell állapítanom, hogy Imrédy képviselő úrnak abíban, hogy nem lehetett jelen, személy szerint a legkevesebb resize volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen három ok gátolta abban, hogy jelen lehessen. Először az. hogy ugyanarra az időpontra, amikor plenáris tárgyalás van, tűz ki a kormány egy bizottsági tárgyalást ,az összeférhetlenségi javaslat tárgyában. Másodszor ebben a bizottságban az egyes pártok aránytalan módon vanna k íképviselve. Nekünk például, a Magyar Megújulás Pártjának, egyetlen képviselőnk van s ilymódon a számarányok alapján átszámítva, a kormánypárt ebben a bizottságban kétszer olyan erősen, a szociáldemokratapárt és a Rassaypárt négyszer olyan erősen van képviselve, mint mi. (Rassay Károly: En szívesen átadom uraim, mert neíkem csak munkát jelent! — Egy hang a szélsÖbaloldalon: Mondjon le! — Bodor Márton: Le lehet mondani róla!) Mégis mi, akik ezt a javaslatot állandóan napirenden tartjuk, kell, hogy a bizottsági munkában ' 200. ülése 19 hl június 25-én, szerdán, résztvegyünk és nem vehetünk részt máskép, mint egyetlen bizottsági tagunk, Imrédy képviselő úr személye révén. A harmadik ok, amiért nem lehetett Imrédy képviselő úr jelen s amely szintén rajta kívül állott, aa volt, hogy a miniszter úr éppen arra az időpontra tűzte ki az ő beszédét, — percre pontosan — amikor a bizottság ülését megkezdte. Amíg tehát Imrédy képviselő urat három tényező, három körülmény gátolta meg egy időben abban, hogy résztvehessen aa ülésen és meghallgatihassa a miniszter úr beszédét, addig a miniszter úr egyetlen tényező megváltoztatásávt abba a helyzetbe kerülhet, hogy nem kell neki legközelebb ilyen sajnálkozásokat kifejeznie. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen, vagy megszaporítják, helyesebben arányosabbá teszik a bizottságban résztvevő képviselők számát a pártok tagjainak számáhoa képest, vagy nem tűzik 3d azt a bizottsági ülést arra az időre, amikor plenáris ülés van és végül harmadszor, ha nem akkor szólal fel pont a miniszter, amikor a bizottság ülést tart. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) Elsőnek a pénzügyminiszter úrnak ama megállapításával kivánnék foglalkozni, hogy miért nem tudta a Teleki-kormány, az Imrédyt követő kormányzat afet a munkateljesítményt kifejteni, amelyben az Imrédy-kormányzat kilenc hónapjában én személyesen együtt működtem és amelyeket azoknak akik jelen vagyunk és itt ülünk, megfigyelni alkalmunk volt. A miniszter úr analizálta azokat az okokat, amelyek a munkában ezt n külömbözőséget előidézték. Maga az a tény, hogy ő ezt a kérdést analizálás alá vette, igazolja, amit maga is megállapít, hogy itt különbség forgott fenn Imrédy Béla kilenc hónapos kormányzata és Teleki Pál ezt követő 27 hónapos kormányzata között. A pénzügyminiszter úr az analizis eredmény eké'p arra a megállapításra jut, hogy Imrédy Bélának volt négy-öt nyugodt hónapja ahhoz, hogy ezeket az alkotásokat tényleg véghezvigy©, ilyen nyugodt hónapok azonban az utána következő Telekikormányzat idején nem állottak fenn. Én a történelmi tények regisztrálása érdekében megállapítom, hogy a Teleki-kormányzatnak három ilyen nyugodt, négy-öt hónapos periódusa volt, amilyen az Imrédy-kormánynak egyszer volt. Volt 1939-ben Kárpátalja visszacsatolása után, — amely márciustól április közepéig befejeződött — egészen augusztus hónapig. Akkor, 1939 szeptemberében bontakozott ki az első háború, a lengyel háború. Ez, kihatásaival együtt, október, november hónapban nagyjában befejeződött. Novembertől kezdve 1940 tavaszáig a nyugati háborúig ismét nyugodt periódus következett. Végül 1940 őszétől, a francia és belga, általában a nyugati háború lezajlása után 1941 tavaszáig tartott sgy újabb nyugodt periódus. Ami tehát a nyugodt periódust illeti, ami Imrédy kqpviselő úrnak egyszer állt rendelkezésére, négy-öt hónapi időtartamban, az a Teleki-kormánvnak bárom ízben adatott meg. Én inkább abban a formában tenném fel a kérdést hogyan van az, hogy az Imrédykormánynak csak egyszer volt ilyen nyugodt alkotási periódusa 4—5 hónapig, szemben a következő kormánnyal, amelynek számára ez többször is lehetővé vált. Én azt tudom megállapítani, — mondom, hangsúlyozom, mint aki részesé voltam ennek a kormányzatnak, —