Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának hogy ez a kormányzat 4—5 hónapos nyugodt tevékenységét' azzal kezdte meg, hogy mindjárt kormányralépése után Imrédy Béla képviselő úr mint akkori miniszterelnök benyújtotta a szeszegyed árusági törvényjavaslatot és a Jegybankreformra vonatkozó törvényjavaslatot. Hangsúlyozom, ez az utóbbi tette lehetővé a hiteleknek olyan mértékű kiterjesztését, amely alapja és kiindulási pontja volt a további nagyszabású munkálatoknak. Miután ezek benyujtattak és letárgyaltattak, megkezdődött egy hosszú, majdnem mindennap az éjszakába nyúló munka az előkészített törvényjavaslatok tárgyalásával a minisztertanácsokon, amely a koratavaszi hónapokat és a nyarat is igénybevette. Közben lezajlottak itt Budapesten az eucharisztikus kongresszus ünnepségei. Amikor már ezeket a törvényjavaslatokat olyan formába öntöttük, hogy a törvényhozásban tárgyalhatók voltak, akkor ezt megelőzően Imrédy Béla képviselő úr a kaposvári beszédében bejelentette ezeket. Bejelentette tehát azt, hogy beterjeszteni készül egy törvényjavaslatot a földreformról és a zsidótörvényről, (Kassa

y Károly: Azt nem jelentette be! Azt mondta, le van zárva a rendezés! Ezt mondta a kaposvári beszédében! így volt! — Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: A zsidótörvényről Kaposvárott azt mondta a miniszterelnök úr, hogy lezárta a jogi rendezést!—Vitéz Imrédy Béla: Az első törvény végrehajtását zártuk le! — Rassay Károly: Azt tetszett mondani, hogy a kérdést lezártuk! El lehet olvasni! — Zaj. — Elnök csenget.) A kaposvári beszéd valójában a földreform ismertetését jelentette. (Rassay Károly: Az igaz is! A csodálatos földreform ismertetését! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni. Kunder Antal: Ezeknek a nyári hónapoknak munkái azonban, függetlenül a bejelentéstől, magukban foglalták előkészítő munkálatait a második zsidótörvénynek, a honvédelmi törvénynek, a családi munkabértörvénynek és végül az álláshalmoaási törvénynek, amely már nem került benyújtásra, (vitéz Imrédy Béla: Letárgyalásra nem került!) illetőleg letárgyalásra nem került a törvényhozásban. Ezek a törvényjavaslatok aránylag nyugodt periódusban dolgoztattak ki, de ez a nyugalom csak addig állt fenn, amíg a kidolgozás be nem fejeződött és amí,g a komoly megvalósítás pillanata el nem érkezett. Akkor megszűnt a nyugodt alkotás lehetősége. Ugyanez volt az eset Darányi Kálmán idejebem is. Az ő nyugodt kormányzata akkor szűnt meg, amikor hozzányúlt elsőízben a zsidókérdés rendezéséhez. Merem állítani, bogy a mai kormánynál is — minden tiszteletem és nagyrabecsülésem kijelentése és hangsúlyozása mellett a miniszterelnök úr személye iránt — me,g fog szűnni a nyugodt munka lehetősége, mihelyt •az ország ügyeit érintő bármelyik fundamentális problémához hozzányúl. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rámutathattok arra, hogy vasárnap együtt voltunk Gömbös Gyula sírjának megkoszorúzásánál, ama Gömbös Gyuláénak, aki kijelölője volt ennek az új irányba vezető magyar politikai útinak. Eigyütt voltunk a kormánypárt jelentős számú tagjaival és testületileg jelen voltunk a jobboldali ellenzék mindkét pártjával. Felt esze m a kérdést: 200. ülése 19Ifl június 25-én, szerdán. 231 miért csak a temetőben kell nekünk együtt lennünk -akkor, amikor kifejezésre juttatjuk, hogy együtt állunk ma is amellett az, eszme és amellett a gondolat mellett, amelyet annakidején Gömbös Gyula kezdeményezett és képviselt? Miért nem tudunk együtt lenni akkor, amikor nem a múlt emlékeit tiszteljük a temetőben, hanem a jövő alapjait rakjuk le itt az országházban? (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Horváth Géza: A csáklyások akadályozzák meg!) Állítom, hog> ha mindaz megtörténik, amit mi sürgetünk és amit a kormánypárt is velünk egyetértően sürget, —- vagy legalább is elvi egyetértésben állit — akkor mi ugyanolyan jóindulattal hallgatunk itt a képviselőházban, mint ahogyan ma a kisgazdapárt vagy a Rassay-párt hallgat. Abból azonban, hogy ma a kisgazdapárt és a Rassay-párt ballgat jóindulattal, mi azt az egyet következtethetjük, bogy mean az történik, amit a kormánypárt és a szélsőjobboldal akar, hanem az, amit a kisgazdapárt és a Rassay-párt akar. (Ügy van! Ügy van! a , szélsőbaloldalon. — Egy hang ugyanott: Tiszta | logika! — Gr. Apponyi György: Nem mindig!) I Állítom, t. Ház, hogy ha a kormány hozzányúl ezekhez a problémákhoz, amelyeknek megoldása ugyan halasztható, de végképpemi el nem odázható, a mi részünkről nem fo^ja azt látni, hogy megzavarjuk a nyugodt alkotás lehetőségét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tárgyaltatni fogja a kormány rövidesen a házassági jog reformjára vonatkozó javaslatot, meg fogjuk _ azt szavazni, nem fogunk nehézséget csinálni, s látni fogja majd a kormány, hogy kik azok, akik a nyugodt munka lehetőségét számára megzavarják. Állíthatom tehát azt, ' hogy azokban a kérdésekben is, amelyeket mi itt ma a gazdasági élet területén, mint egy helytelen gazdasági irányítás következményeit, szóváteszünk, bennünket éppen úgy az objektív kritika, vezet, mint a politikai nagy kérdések megítélésében. Ha tegnap délután kezébe vette valaki a »Magyarországa-ót, a kormánynak majdnem hivatalos orgánumát, amely nem minden öndicséret nélkül ír, abban ezt olvashatta (olvassa): »Itt az új háza, most már nyugodtan ítéletet mondhatunk ama .gyérszámú, de szívós defetista tényezők felett, amelyek állandóan rémeket láttak. A magyar , közellátási politika minden állításunkat megcáfolta, gyönyörűen végigharcolta és megnyerte a köz ellátási csatát, a.zordon viszonyok ellenére is.« (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Ki kell menni a faluba, majd megmondják, hol van, a liszt, meg a kenyér! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az egész Ország nevet rajta!! Önmagukkal csatáztak!) Állítom, hogy ezek a kérdések, a közellátás problémái távolról sincsenek megoldva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még közelről sem!) r Ha a kormány lapja bennünket, akik objektív kritikát gyakorolunk, a gyérszámú de szívós de fetisták jelzőjével jelöl meg, akkor magamat cda kell soroznom. Hogy ezt a megjelölést ve lem szemben ne alkalmazhassák, állításaimat, amelyek tisztán gazdasági analíziseket tartalmaznak, objektív indokolással fogom itt előadni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kezdem a legjelentősebb kérdéssel. Azt hiszem, Magyarországon a háború alatt sem volt ilyen tünetekben észlelhető a liszt- ós kenyérhiány, mint ma. Visszanyúlok a két éy előtti aratásra, 1939-re, amely aratásról meg