Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

228 Az országgyűlés képviselőházának kai elgondolást, amilyenre ma, 1941-ben szükség volna. Nem látom azt, hogy becsületes akarással kívánnák megoldani a magyar hitelügyet. Nagyon jól tudják, igen t. képviselőtársaim, mert hiszen olvashatták^ a lapokból, hogy hirdette a kormányzat kélt évvel ezelőtt, tavaly és az idén is a tönkrement szőlősgazdáknak zöldhitel útján való megsegítését. En ezt a rendeletet végigolvastam és megállapíthatom, hogy annyi kötöttség foglaltatik a folyamodó szőlősgazdával szemben, hogy ha elolvassuk ezeket a pontokat á-tól y-ig, megállapíthatjuk: nagyon kevés tönkrement szőlősgazdatársam juthat hozzá ehhez a szőlőzöldhitelhez. Nem hagyhatom szó nélkül annak az égető kérdésnek szükségszerű megoldását, amelyet úgy hívnak, hogy birtokpolitika. Ezelőtt két esztendővel indult meg. a magyar törvényhozás által hozott második zsidótörvény alapján a zsidóbirtokok ellen kisajátítási eljárás, közvetlen tudomásom van arról, hogy 1939-ben a legelső eset Gyón községben történt, amikor három zsidóbirtok ellen indult meg kisajátítási eljárás, de mert a törvény módot adott a zsidóknak a felebbezésre, megfelebbezték ezt az eljárást és ez az eljárás még ma is elintézetlenül fekszik a királyi táblánál és ezeken a kisajátítatlan birtokokon még mindig az illető zsidó birtokosok garázdálkodnak. De nem csak a gyóni eset az egyedüli Magyarországon, számtalant tudnánk felsorlni. Tehát amikor a magyar gazdasági életben ilyen betegségi tüneteket látunk, felelősségünk tudatában magunkba kell mélyednünk, vájjon adhatunk-e ilyen felhatalmazást a kormányzatnak, amikor nem látjuk biztosítékát, bármilyen jószándékkal támogatnánk is a kormányzatot, vagy hoznánk ide javaslatokat, hogy a kormányzat arra az útra lép és azon az úton halad, amelyet ma a magyar közérdek megkövetel. T. Képviselőház! A folytonos termelésnek biztos alapja a termelési áraknak olyan szintre és arányba hozatala, hogy azzal a termeléssel és a termelésben foglalkozó személyek megtalálják a tisztességes polgári hasznot biztosító számításukat. Ez azonban a jelen esetben nincs meg, mert állítom, hogy még mindig a zsidóság által diktált gyár-, bank- és kereskedelempolitika húz hasznot a mezőgazdasági tényezők áraiból, holott erre a haszonra feltétlenül szüksége volna a mezőgazdaságnak, hogy rentábilisan tudjon termelni. Nagyon sok esetben^a kormányzatnak lagymatag eljárása és politikája is visszatartja a mezőgazdaságot arról, hogy olyan minőségben^ és olyan mennyiségben 03 arányban termeljen, mint amilyen mennyiségben és minőségben itt a magyar közszüksé<?let azt megkövetelné. A legfontosabb közellátási cikkek most nálunk a zsír, a liszt, a ruha és a bőr. Ezzel kapcsolatban le kell szögeznem és követelnem kell a magyar királyi kormánytól azt, hogy ha eddig tűrte is lagymatag politikája alapján, hogy a zsidó bőrgyárosok lopva adhassák el a bőröket — mert hiszen magyarán így kell neveznem, hogy igenis lopva adják el, mert á hivatalosan megállapított áron kellő mennyiségű és minőségű bőrt nem lehet kapni, azonban száz, százötven százalékkal felemelt áron bőrt annyit vehet az ember, amennyit csak akar -— mondom, az előbbiek 2Ô0. ülése iHí június %5-én, szerdán. alapján követelem a magyar kormánytól, hogy a bőrgyárakat azonnal helyezze a legszigorúbb állami ellenőrzés alá. Ugyanígy a szövőgyárakat és a rézgálicot gyártó gyárakat is, mert itt szintén a legnagyobb gazemberséget látom folyni. Több mint száz százalékos felárral annyi rézgálicot tudnak a gazdák beszerezni, amennnyit csak akarnak, azonban a hivatalos, a megállapított áron rézgálic nincs. Szintén fontos kelléke a közellátásnak a ruhaszövet, a ruhaszövetnek pedig kelléke a gyapjú. A gyapjú egyik legfontosabb tárgya a magyar kereskedelmi életnek. Kezemben van a Futurának 1941 június 9-én kiadott körlevele, amely szerint az országban 138 gyapjúvásárló üzem, és személy működik. Most fognak nagyot nézni igen t. képviselőtársaim, ha meghallják, hogy ebből a közel 140 gyapjúvásárlóból 64 még mindig zsidó és psak a többi kivételezett és kereszténynek tekintendő cég. Megállapíthatjuk, hogy ennek is bizonyos százaléka még zsidó. Ha 1941-ben a sok hangoztatás dacára, hogy a kormányzat így és úgy meg akarja oldani a magyar közszükségleti kérdéseket, ezt látjuk, akkor egy pillanatig sem szabad gondolkoznunk azon, hogy az ilyen irányú javaslatot megszavazzuk-e a kormányzatnak vagy sem. Mert mi, akik minden esetben felemeltük tiltakozó szavunkat a kormányzat elhibázott gazdasági politikájával szemben,^ nem vállalhatjuk a felelősséget ezért az elhibázott lépéseken keresztül követett eljárásért. Mindezeknek a kérdéseknek fontos alapja a talajjavítás, a növénytermelés és az állattenyésztés. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, mint a termelésnek egy fontos biztosít tékát

f az árvízmentesítő társulatok intézményét. Az árvízmentesítő társulatok már évtizedek óta teljesen cél nélkül műkődnek. Már több esetben felszólaltam, hogy az árvízmentesítő társulatokat azonnal minden gondolkozás nélkül államosítani kell. Nem tudom azonban, mi az oka, hogy ezt nem cselekszik meg, és éppen ezért nem látom olyan irányban és ütemben haladni ezeknek a kérdéseknek megoldását, mint ahogy ezt az évenként visszatérő sorozatos vízkárok elhárítása megkövetelné. Mert hogyan engedhető meg az, hogyha már autonóm elv alapján működik is az az árvízmentesítő társulat, hogy a gazdák által befizetett járulékösszeget az egyik társulat a bankba fekteti, a másik társulat belőle magának ingatlant vásárol, mint társulati alapbiztosítékot és ugyanakkor nem tisztítják rendesen a csatornákat, nem működtetik a szivatytyúkat és a szivornyatelepeket olyan ütemben, amint azt a vízkárok elhárítása megkövetelné. Éppen ezért nincs szükség tovább ilyen autonóm alapon működő árvízmentesítő társulatokra, hanem azokat inkább ma, mint holnap, igenis államosítani kell. Ezzel párhuzamosan meg kell említenem, hogy a sikeres mezőgazdasági termelés a tökéletes talajművelésen és talajjavításon alapszik. Hogyan tudhassa a földjét leggondosabban is művelő gazda a talaját művelni, amikor minden évben sorozatosan borzasztó kárt előidéző vízkár éri területét? Annak a szerencsétlen gazdának így teljesen kibontakozás nélkül kell állnia, mert hiszen nincsen kivezető út, nincsen segítség számára. Fontos termelési alapja a közellátásnak ebben az országban az állattenyésztésnek a leg-