Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának nem hoztam ide egy egész éven keresztül, mert külpolitikailag nem tartottam alkalmasnak, és mert a néhai megboldogult külügyminiszter úrral annakidején úgy beszéltük meg, hogy nem hozzuk a liáz nyilvánossága cló. Ő megpróbált ebben az ügyben segítségemre lenni, hogy megállapítsuk az igazságot és eleget tudjunk tenni a katonaeszmény iránti kötelezettségünknek, azonban sajnos, bekövetkezett halála ezt meggátolta. Mint méltóztatik tudni, kiment ez a zászlóalj Finnországba. Mire kiértek, már" nem voltak csaták, tehát őrszolgálatot teljesítetitek, segítettek a finn népnek az újjáépítésben, majd Ihafzahívták ezt a zászlóaljat. Amikor 'leszereltek ezek a fiatalemberek, akik életüket akarták feláldozni egy szebb és nemesebb ügyért, várták azoknak az ígéreteknek beváltását, amelyeket nekik hivatalos tényezők (tettek, az ígéretekből azonban nem lett serami sem. Elnök: A képviselő nrat figyelmeztetnem kell, hogy a képviselő úr által most mondottak nem függnek össze a jelen kormánynak adandó felhatalmazással. Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz tartani magát. Harmadszori figyelmeztetés esetén a szót megvonom. Budinszky László: T. Ház! Mivel bizalmi kérdésről van szó, kénytelen vagyok ennek az egész ügynek aktáit, illetve a vele kapcsolatos fényképeket letenni a Ház asztalára. Ezekből a t. Ház meg fogja látni, hogy hivatalos tényezőink valóban közreműködnek ebben az ügyben és ennek ellenére sem váltották be az elhangzott ígéreteket. Az elnök úr figyelmeztetése után nem foglalkozhatom tovább ezzfd az üggyel, méltóztassék azonban elhinni, hogy ez'ek az ügyek, ezek a konkrétumok nem szolgálják a lelki egységet- amelyet oly soks^Jtr hangoztatnak minden oldalról. Már régen át kellett volna térnünk egy, a kor követelményeinek megfelelő új közigazgatási rendszerre, a kormányzat azonban ennek az új rendszernek kiépítését még el sem kezdte. Ilyen körülmények között ne méltóztassék csodálkozni azon, ha a nemzet tagjaiban nincs meg a szükséges bizalom. Nincs meg azért, mert a törvényhozás Háza a választóktól nagyon eltávolodott. A nép földrajzi egységekben, politikai községekben szervez letett meg nálunk, ezek a politikai községek a legkülönbözőbb emberekből, a legkülönbözőbb osztályokból és hivatásrendekből tevődnek össze, a nép képviselőit pedig — s így a mai parlament tagjait is — földrajzi egységek szerint választják, tehát ezek a képviselők éppen ezért nem képviselhetik kellőképpen a különböző osztályoknak és^ társadalmi rétegeknek érdekeit. A hivatásrendiség kiépítése, amelyről pedig oly sok szó esik, késik és még mindig nem következett be>. (Mozgás jobb felől.) T. Ház! Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Budinszky László: T. Ház! A nép, a vezetettek és a vezetők eltávolodása következtében „természetesen az osztályellentétek a helyett, hogy megszűnnének, egyre jobban kialakulnak és előtérbe nyomulnak. Pedig' ha sikeresen akarjuk felvenni a küzdelmet a bolsevizmus és a zsidóság által szított különböző tanok ellen, akkor meg kell találnunk a vezető réteg és a vezetettek közötti összhangot, (vitéz Lipcsey Márton: Teljesen igaza van!) Ezt az össz200. ülése 1941 június 25-én,,szerdán, 215 hangot, ezt a bizalmat pedig csak úgy tudjuk megtalálni, ha itt a gazdasági, társadalmi és politikai rendszerváltozás mellett az egyén életét irányító közigazgatásunk rendszerét is teljesen új, helyes és népi alapokra fektetjük. Enélkül lehet itt nagyszerű törvényeket hozni, lehet nagyszerű rendeleteket alkotni, de ha lent a küzdő, dolgozó ember nem fogja érezni, hogy neki is van köze a vezető rétegekhez és hogy ezekkel együtt van és együtt kell neki dolgoznia egy jobb, efíy boldogabb, egy újabb ezerévçrt, akkor hiába lesznek nagyszerű gazdasági javaslatok, hiába lesz a többtermel esve minden erőfeszítésünk, ezek mind hiábavaló, pusztába hangzó szavak lesznek, mert akkor ezen a földön nem fog egy új magyar élet megindulni. Mentán ez a bizalom a népből, a nemzetből hiányzik a mai vezetőréteg, a kormányzat iránt, ezt a javaslatot, amely a bizalom kérdésén alapul, nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Fl^ök: Szólásra következik? Miskolczy Hugó jegyző: Papp Mihály! Elnök: Papp Mihály képviselő urat illeti a szó. Papp Mihály: T. Képvislőház! Amikor a tegnapi nap folyamán Homonnay ísen t. képviselőtársam, a proletariátusról szólott, megélesítette bennem azt a szándékot, hogy a jelenlévő törvényjavaslat tárgyalásához feliratkozzam, filn e^időszerint nem személyesVedni 1 akarok, tehát Homonnay igen t. képviselőtársam felszólalásával vitába szállni nem óbaitok. Amikor szűkebb hazámból. Un g megyéből eljöttem, akkor méo- hallatszott a volt lengyel határ felől az. áp-vúk dörgése, amely•vasárnap Vét órakor kezdődnitt. Amikor a mezőről hazaiöRem, hogy eljöjjek ide a Házba, eszembe jutott a mostani világháború és ezzel kapcsolatosan a magyar országgyűlés képviselőháza, amelv ezidőszerin't ezt a meghatajmazási törvényjavaslatot tárgyalja. A világháború eszembe jutása közben vetődött fel előttem, hop-y most, amikor két leghatalmasabb szomszédunk mondhatnám. Európa két leghatalmasabb állama fegyverrel csap össze, végérvényesen bebizonyosodott, hogy ez a hare a nemzetiek és a nemzetköziek, vagyis a nemzetiszocialisták és á liberálisok harca. Ebben a Házban, amióta mi felvidékiek visszaosatoltattunk, igen sokszor hangzott el a nacionalizmus és a szocializmus eszméje. Hiszen a inai időkben van kommunizmus, liberalizmus és Isten tudja hogy mi nincs még, csak fájdalom, itt Magvarorságon a magyar országgyűlés képviselőházában nincs meg az. aminek meg kellene lennie: az egyetértés. Mi, akik húsz évig idegen uralom alatt éltünk, megértettük, egymást Egymást testvérnek szólítottuk és amikor édes hazánkban, a csonka országban élő magyarságról szólottunk, akkor mindig azt mondottuk: odaát levő testvéreink. Mi történt? Az akkori idŐben^az idegen uralom alatt mi összefogtunk és bár másod-, sőt harmarrendű állampolgárok voltunk, soha közöttünk személyeskedés nem történt. Abban a hitben és abban a reményben voltunk 1938ban, hogy a gondviselő Isten hazasegít minket, itt egyforma állampolgárok leszünk, idehaza testvérként ölelhetjük egymást keblünkre. Akkor nem számítottam arra, hogy á magyar országgyűlés képviselőházában is résztveszek majd. Itt fájdalommal kell tapasztalnom, hogy sokszor nagyon értékes törvényjavaslat vitája a személyeskedésben laposodik'el.'