Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

'2U Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1Ù&1 június 25-én, szerdán. a törvényhozó hatalom egészen átment t a végrehajtó hatalom kezébe. Ez a végrehajtó hatalom azonban nem korszerű és egyáltalán nem halad, nem tart lépést a mai korral nemcsak ennek gyors, ütemes életével nem, hanem egyáltalában nem halad. A közigazgatás mindenre ráteszi a kezét, ólomsúllyal nehezedik mindenre és úgy próbálja elintézni a problémákat, hogy egészen egyszerűen az emberek egy részét a fennálló rendelkezések értelmében el akarja hallgattatni, vagy rendőri felügyelet alá helyezi vagy internálja. A tipikus esetek tömege fekszik állandóan előttem, mert összegyűjtöttem az egész országból, hogy milyen internálások történtek. A megokolások beszélnek és megmondanak mindent. Ha egy ember megmondja valahol, hogy ebben vagy abban a dologban szabálytalanság van, ha másképpen nem tudják elhallgattatni, rendőri felügyelet alá helyezik. Tipikus iskolapéldája ennek a tiszai középjárás főszolgabírójának egy esete, aki egy embert azért, mert a legeltetési társulatban történt viszszaéléseket felfedte, egészen egyszerűen rendőri felügyelet alá helyezett, (vitéz Lipcsey Márton: Ezt bajos elhinni!) Itt van a renldőri felügyelet alá helyezésnek az indokolása, rendelkezésre állnak az okmányok, (vitéz Lipcsey Márton: Majd! megvizsgáljuk! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én mindég konkrétumokat szoktam mondani és mint beszédem elején mondottam, konkrétumok alapján vonom le a következtetéseket. (vitéz Lipcsey Márton: Konkrétumokban is lehetnek ferdítések!) A tiszai középjárás főszolgabírója, aki az árkormánybiztos úrnak, Kaesóh Bálintnak sógora, a következő határozatot hozta egy ember ügyében^ aki a legeltetési társulatnál történt visszaéléseket fel akarta fedni és fel is fedte, (olvassa): »Ez a cselekmény azért esik súlyos beszámítás alá, mert nem csupán a fontos közgazdasági és szociális hivatást betöltő legeltetési társulat zavartalan ügymenetét veszélyezteti ...« (Egy hang a jobboldalon: Igaz volt az, amit fél akart fedni?) Minden tiszteletem a legeltetési társulaté, azonban azzal az indokolással, hogy veszélyezteti ennek a működését, továbbá azzal az indokolással, hogy a pénztárnok a főbíró volt, a másik pedig képviselőtestületi tag volt és ezért ezekkel szemben nem lehet megmondani a valóságot! Ilyen indokolással Magyarországon valakit rendőri felügyelet alá helyezni, nem méltóztatik gondolni, hogy ez a jogrenddel egy kissé homlokegyenest ellenkezik? Mert mi történt ezután! Ezután indult egy sajtóper, ahol a rendőri felügyelet alá helyezett_ egyént a bíróság a vád és a következményei alól felmentette, mert bizonyítást nyert, hogy a köztiszteletben álló volt községi főbíró és a többi egyén azokat a cselekményeket, amelyekkel vádolta őket, elkövették. T. Ház! Olyan sokszor hallatszik itt, miért nem tetszik konkrét panaszokkal elmenni az

# illetékes miniszter úrhoz, az majd elintézi. E1-* ment ez az ügy is a magyar királyi belügyminiszter úrhoz, mint a közigazgatás legfőbb fejéhez, ott pedig a rendőri felügyelet alá helyezést úgy, ahogyan volt, annak ellenére, hogy az illetőt — bár még nem jogerős — bírói ítélet felmentette, helybenhagyták. Ez a mai életnek a közigazgatása. Számtalan hasonló esetet tudnék még mondani Vannak kirívóbb esetek is, amelyeket csak azért nem akarok feltárni, mert nemzetiségi vidéken történtek és igen kényesek. Pedig ezekben a kérdésekben nagyon kellene vigyázni. Léván ég környékén történtek olyan rendőri felügyelet alá helyezések, amelyek hasonló indokkal történtek: egy sor, egy szó. Pedig a nemzetiségekkei szeműén óvatosabban kellen© eljárni és nem kellene felkelteni, — mert ezt hangsúlyozzák kú — a magyar közigazgatás elleni ellenszenvüket. De, t. Ház, nemcsak rendészeti téren történik ez így, hanem az úgynevezett híres, szociális családvédelmi alap intézkedéseivel is. Itt vannak kezemben az eredeti jegyzökönyvek. Egy visszacsatolt részen. Leszenye községben történt, hogy odaadtak ©S'y embernek egy tehenet a családvédelmi alapból, azután elvezettették azzal az indokolással, hogy nincsen takarmánya. Kiszállt a központi kiküldött és megállapította, hogy igenis, van ta^ karmánya, de egészen egyszerűen hatalmi okból a főbíró úr áivezettette a tehenet a községi bíró házába; most az feji a tehenet, a 12 gyermekes emoer pedig tehén nélkül van. Ilyen intézkedés történt. Az alispán úr azt mondotta: megakarom változtatni, de a főszolgabíró mégis máskép hozta a döntést meg. T. iiáz! Ez a túlzott tekintély tartás a hatóságok iránt nem szüli meg azt az eredményt, amelyet céloz. Ezzel nem keletkezik az egyénben, az egyedben ctiZ cl feltétlen bizalom, amelyre feltétlenül szüksége van egy jó közigazgatásnak, Közigazgatásunk teljesen csőd előtt áll. Ha pedig fegyelmi vizsgálat indul meg egy községi jegyző, vagy egy főszolgabíró ellen, akkor s aj at köréből intézik el ezt a fegyelmit: ha valami panasz van a közigazgatás ellen, ugyancsak saját körében intézik el. így tehát független bírói eljárás elé a sokat hirdetett es Jiangoztatott kozepiokii Közigazgatási bíráskodás hiányában nem kerül az ügy, azaz megnyugtató módon nem nyer elintézést. Miután a végrehajtóhatalom kikerült a törvényhozóhatalom erős ellenőrzése alól, ez most teljesen szabadjára bolyong, jár-kel, tesz-vesz a magyar életben és lia nem is kerül minüen egyes ugy ide, a t. Ház elé, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a bizalmi válságnak egyik legnagyobb oka az, hogy közigazgatásunk nincs megreformálva, hogy nincs ott olyan szellem, amely alkalma s volna felkelteni^ a bizalmat a népben, a vezetettekben. T. Ház! Hogy közigazgatásunk mennyire nem áll hivatása magaslatán és hogy egész_ állami életünkben milyen beteges tünetek jelentkeznek, ezt kétségtelenül megint egy konkret példa bizonyítja legjobban. Egyek vagyunk abban, hogy a katonaeszményt, a katonai kötelezettségeket, a honvédelmet minaenek felett tisztelnünk, becsülnünk és ápolnunk kell. Ha a katoiiaeszményt nem tudjuk kellőkénen értékelni úgy lelkiekben, mint más tekintetben, akkor ez egy még súlyosabb válságra vezethet. Hiszen a t. Ház tagjai nagyon jól tudják, hogy Trianonnak is egyik oka éppen a katonaeszmény ledöntése volt; amikor tehát bármely hatóságunk, vagyis a közigazgatás ezzel a problémával foglalkozik, akkor ezt különösen kettőzött figyelemmel és gonddal kell tekintetbe venni. Most már elmondhatom azt a problémát, amelyet különben a t. Ház is ismer, hiszen most már. hála Istennek, együtt küzdünk finn testvéreinkkel a bolsevizmus ellen. Annakidején ugyanis Magyarországról kiment egy csapat Finnországba Oroszország ellen harcolni. Ez volt az úgynevezett magyarországi finn önkénteszáíszlóalB, amelynek ügyét azért