Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

208 Az országgyűlés képviselőházának dókon azt, hogy beszédeinkbe belekapaszkodva, kákán csomót keresve, félremagyarázásokkal olyan támadásokat intézzenek ellenünk, amelyeknek politikai célja, sajnos, nagyon is kilóg. ÍFüssy Kálmán: Visszafelé sül el!) Egyébként a konkrét esetben baj ebből a dologból nem történt, mert hála Istennek, a délutáni, lapnak az a vezércikke olyan tónusú volt, hogy igazán visszafelé sült el, ami egyébként a legszélesebb körökből szerzett információim alapján meg is állapíthattam. Kzeket voltam bátor.megjegyezni és kérem a t. Házat, méltóztassék ezt az ügyet lezártnak tekinteni. (Élénk helyeslés és iaps a szélsőbaloldalon. — Homonnay Tivadar: Szót kérek!) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? Homonnay Tivadar: Kérem, méltóztassék a 143, §. (1) bekezdésének a) pontja alapján a szót megadni. (Mozgás a. szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr félreértett szavait k í vá ii ja m e g m a gy arázn i ? Homonnay Tivadar: A 143. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kérek szót. (Felkiállások a jobboldalon: Személyes megtámadásban! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki támadta, meg? — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Ki támadta meg a képviselő urat? Homonnay Tivadar: Imrédy t. képviselőtársam többek között azt mondotta, hogy irányított félremagyarázással foglalkozott a sajtó . . . (vitéz Imrédy Béla: A sajtóra vonatkozott, kérem! — Zaj. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Ne beszéljen, nem kapott még szót!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urat, személyében nem támadták meg. A képviselő úr legfeljebb félreértett szavait magyarázhatja meg. (Felkiáltások jobbfelől: Azt magyarázza! — Rajniss Ferenc: De csak akkor, ha megkapja a szót!) Ezen a címen a képviselő urat megilleti a szó. Homonnay Tivadar: Akkor a 143. %. (Íj bekezdésének b) pontja alapján kérek szót. (Budinszky László: Ez a húszéves gyakorlat eredménye?) Elnök: A szót a képviselő úrnak megadom Homonnay Tivadar: T. Ház! Én igen örülök annak, hogy a volt miniszterelnök úr, igen t. képviselőtársam, a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó korábban tett kijelentését itt a Házban a nyilt ülésen olyan módon méltóztatott módosítani... (Nagy zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: Nem módosítottam!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Homonnay Tivadar: Én is tudok olvasni. (Budinszky László: Ez a húszéves prakszis? — Zaj a szélsőbaloldalon.) örülök, hogy a képviselő úr . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a baloldalon ülő képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Homonnay Tivadar: Bátor vagyok szembeállítani éppen Imrédy t. képviselőtársammal szószerint azt, amit a napló szerint mondott. Én tehát a naplóhoz alkalmazom szavaimat most is, mint ahogyan tettem ezt délelőtti igénytelen felszólalásomban. Képviselőtársam azt mondotta (Olvassa): »A. legnagyobb bűne az elmxilt kétesztendős rendszernek az, hogy a uemsietés filozófiájával elaltatta az országot. Itt ma a mammutvállalati vezetőtől kezdve, a szövetkezeti raktárnőkig és minisztertől kezdve az utolsó bakterig, — illetőleg, bocsánatot kérek, ez a mi199. ülése 1H1 június 2U-én, kedden. niszter urakra nem vonatkozik, de a magas minisztériumi tisztviselőtől kezdve az utolsó bakterig — mindenki lefokozott tempóban dolgozik, félgőzzel, részben az irányítás hiánya folytán« (vitéz Imrédy Béla: Hiánya!) »részben pedig a nemsietés filozófiájának ragálya következtében.« Szötlősi képviselőtársam még hozzátette: »Tessék benézni a minisztériumi szobákba!« T. Ház! Én nem tudom, mit jelent a nemsietés filozófiája. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi tudjuk! Ujabb támadás!?) Egyet mindenesetre meg kell állapítani, (vitéz Imrédy Béla: Kérem, képviselő úr, ne az én szavai mat tessék magyarázni, a magáét magyarázza. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak módot adni a képviselő úrnak arra, hogy félreértett szavait megmagyarázza. j (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla I közbeszól.) Imrédy képviselő úr most fejezte be beszédét. Méltóztassék megvárni azt, amit a le ép viselő úr mondani óhajt. Homonnay Tivadar: Szerintem a vád a képviselő úr részéről a közszolgálati alkalmazottakkal szemben, — habár most láttuk jóindulatúlag, — de elhangzott. A vád tehát megtörtént. (Kajniss Ferenc: A vád nem törtéi.t meg!) Igaz, a képviselő úr ezt most rektifi kálta. A gyanúsítás bélyegét viselte magán tehát a közszolgálati alkalmazottak táborában a mostani nyilatkozat előtt az, amit a képviselő úr itt elmondott, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy van ez magyarra?!), a gyanúsítás pedig öl. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol öl, mikor öl?) Azt méltóztatott mondani, hogy félgőzzel, | fékezve dolgoznak. (Mokcsay Dezső: A saját j szavait magyarázza!) A félgőzzel való munka ! a munka folyamatosságát, morálját megöli. (Budinszky Sándor: Inkább a zsidó társáról beszéljen!) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Baross Endre: Egyezzünk meg: a nyilatkozat volt rossz!) Homonnay Tivadar: Örömmel veszem a képviselő úr mostani felszólalását, amely alkalmas arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak magukkal szemben ne érezzék a szabotálás vádját. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő úr ezt nem is mondotta, azonban a közszolgálati alkalmazottak magyarázat nélkül, különösen egy volt miniszterelnök, különösképpen egy Imrédy Bélának a szavaiból mégiscsak azt érezhették ki, hogy őket a magyar parlamentben egy képviselő, egy volt miniszterelnök a vádlottak padjára ültette. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a húszéves praxis?) T. Ház! Egész beszédemnek a tenorja az volt, hogy én sajnálkozással vettem a volt miniszterelnök úr ajkáról elhangzott és a napló szerint alapos félremagyarázásra okot adó kijelentéseit, amelyek nemcsak arra voltak alkalmasak, hogy felkeltsék egy társadalmi réteg jogos felháborodását, hanem amelyek szerintem az ország ügyének is ártottak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Fantasztikus.) Azt mondja az igen t. képviselőtársam, hogy ő mint egy tünetet, mint egy konzekvenciát hozta fel azt, hogy a közszolgálati alkalmazottak félgőzzel kénytelenek dolgozni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A saját szavait magyarázza! — Elnök csenget.) Ez ellen a »tünet« eïlen is tiltakoznunk kell, ilyen tünet nincsen,