Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

202 Az orszá ig gyűlés képviselőházának 199. ülése 19 ti június M-en, kedden. tosagokba. akkor mi egy lépést sem mentünk előre (Börcs János: Sőt rosszabb a helyzet!) azon az iiton, amelyen elindultunk, sőt tényleg azt mondhatnám, rosszabb lesz a helyzet, mert most már magyarok fogják azt csinálni, amit a zsidók csináltak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Közgazdasági életünk egész struktúrája, a profitnak, a munkabérnek, a nyersanyagkiadásoknak a megoszlása, a töméntelen herének, a gazdasági élet szerkezetére tapadt különböző fagyöngyöknek külön profitja, eltartási, költsége hihetetlenül megterheli az összes magyar dolgozókat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon) Nálunk azért kicsiny a munkabér a legkiválóbb teljesítmények mellett is, olyan munkásréteggel, amely nyugodtan felveheti a harcot a legjobb finomművű németországi vas- és acélgyárak munkásaival, mondom, azért olyan végtelenül alacsony ezeknek a munkabére, mert gazdasági életünk struktúrája helytelen, rossz, pazarló és mérhetetlenül rabló módon lefölözi a munkának az eredményét. Az, hogy Magyarországon az iparvállalatoknakolyan óriási tömege egy-két banknak a kezébe került: ez a zsidó folyamat, t. képviselőtársaim! Az, hogy végeredményben a bankérdek ül rajta az ipari erdekeken, az, hogy nincsen alulról jött, középre került magyar ipari vállalkozóréteg, az, hogy a bankoknak és a nagyvállalatoknak egy kicsiny csoportja, amely tényleg százszázalékosan elzsiclósodott a tőkén keresztül, dirigálja és irányítja az egész magyar ipari életet, a béreket, az árakat, az árpolitikát: ez a mi gazdasági életünk elzsidósodottsága. És ezen nem segít egypár gróf úrnak vagy az állami szolgálatból kiugrott tisztviselőnek az elhelyezése. ítfgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Kiugrást' mondtam, mert a papéhoz hasonlatos kiugrás az, amit mostanában egyes urak magas helyeken csinálnak az állami munkában, az állami burokban, hogy éveken keresztül kiszolgálnak vállalatokat és azután a hivatalukból egyenesen átlépnek abba a zsidó vállalatba igazgatónak, vagy nem tudom, minek, amelynek a munkáját évekig ellenőrizték-.Wan van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) Ki meri nekem azt mondani, hogy az az úr előre meg nem szolgálta a hivatalában ezeknek a vállalatoknak azt, hogy később felvegyék a vállalatba? (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Igaz, ezt mi is akarjuk! — Ivády Béla: De ne általánosítson, képviselő úr!) Nekem tökéletesen elegem van az uraknak ebből a megjegyzéséből, hogy »ne általánosítson«. (Ivády Béla: Ügy van, ne általánosítson! Ne sértsen olyanokat, akikre ez nem áll!) Kérem, tessék máshoz fordulni ezzel a felszólítással, hozzám ne tessék. (Ivády Béla: Így nem lehet beszélni!) Az országba tessék ezzel menni, tessék az úgynevezett gazdasági lapokat elolvasni és megnézni, hogy^ hogyan lépnek át egyes magasrangú tisztviselők a magángazdasági életbe. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: A pai*lamentben is elmondották! Matolcsy elmondotta nevekkel !) T. Ház! Általában rendkívül olcsó politikai fogásnak tartom óriási rétegeknek a parlament előtt való megvédését annál az egyszerű oknál fogva, mert óriási rétegeket a maguk teljessé; gében ebben a Házban tudomásom szerint senki sem támadott. Én 11 esztendeig voltam Magyarországon 113 pengővel dotált állami tisztviselő. Ha valaki tudja itt az egész Házból, hogy mi ez, — mert én nem fiatal gyerekkoromban^ hanem a világháborúból visszatérve, börtönből visszatérve, megszenvedetten éltem 11 évig 113 pengő havi fizetéssel az országban —- akkor én mindenesetre tudom, hogy mi a kisember élete 90, 100 és 113 pengőkkel. Olcsó trükk, hogy amikor ezekről a visszaélésekről beszélünk, akkor egyszerűen előáll néhány képviselőtársunk és óriási zörejjel megvédi a magyar tisztviselői kart. (Németh Andor: Kortesszavalat!) Ez azért helytelen, mert itt egy végtelenül súlyos és mélyen fekvő kérdésről van szó, amelyet egy-két nagy beszéddel, amelyet a vasutasokkal és a postásokkal közölnek, elintézni nem lehet. Sokkal mélyebben fekvő, nagy kérdésről van szó. Sokkal okosabb, ha nem beszélünk arról, hogyan vettek fel tisztviselőket és hogyan nem, mert én például határozottan tudom, hogy amikor az Oti.-t megszervezték, azon a címen jelentettek be 800 tisztviselővel többet, hogy a minisztérium úgyis levágja azt a800 embert. Azntán az történt, hogy a minisztérium egyet sem vágott le, hanem ellenkezőleg sokkal többet nevezett ki, mint amennyit ajánlottak. Amikor elérkezett annak a végszüksége, hogy szanálni kellett a tisztviselők között, akkor az volt az áruló, az volt a köztisztviselői érdeknek az eladója, aki mint főnök tisztességesen bejelentette, hogy kérem, nekem ennyivel és ennyivel több emberem van, mint amennyivel a rámbízott munkafolyamatokat el tudom végezni. Az volt rossz ember, pedig az védte meg Magyarország igazi érdekeit, aki ezt meg cselekedte. Csak kevesen merték megcselekedni! Nem arról van szó, hogy a tisztviselők és az állami alkalmazottak nem dolgoznak, hanem arról, hogy az idők folyamán rengeteg teljesen felesleges munkafolyamat tapadt rá az állami adminisztrációra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Ezt mindenki tudja!) Aza tisztviselő reggeltől-estig dolgozik, tönkreteszi az egészségét, a munkaeredménye pedig, amely az egésznek összeadása után előáll, ezek miatt a sallangok miatt, ezek miatt a lehetetlen és hiábavaló feladatok miatt alacsonyabb, mint amilyen kellene, hogy legyen. Ez a magyar közigazgatási életnek az óriási problémája, amelyet egymásra való kiabálással, rendkívül olcsó és népszerű felszólalásokkal elintézni soha többé nem lehet. (Szöllősi Jenő: Horaonnay " támadott. — Hoinónnay Tivadar: Visszavágott: — Egy hang a szélsőbaloldalon: Éppen ő volt hivatva visszavágni! — Az elnök csenget.) A képviselő úr évekig* hallgat, azután egy-szer visszavág. (Horaonnav Tivadar: A kénviselő úrjiaÉ nem lesz mód iában annyit beszélni, mint amennyit 22 év óta itt már beszéltem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak itt személveskedni. Rajniss Ferenc: Tudiuk. t. Ház, hogv az igen t. pénzügyminiszter úr is azt mondotta volt. hoe:y: mit lehet csinálni ezzel a sok tisztviselővel, nem lehet meggyilkolni őket. Ez rendkívül méltánytalan gyanúsítás, mert egy ilven kijelentésben az van benne, hogy a másik oldal, más rétegek pedig a magyar tisztviselőket mea- akarják gyilkolni, még abban az esetben is. ha ez csak szólásmódnak használtatott, abban az értelemben., hogv exjsztenciájukban meg akarják őket íryillcolni. (Eay hang a középen :Ez rabul iszlika!) Ez az állítás végtelenül laikus. Az országok változása ugyanis ebben az évtizedben és a mosf elmúlott legutóbbi két évtizedben az, hogy soha, de soha nem tu--