Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

,)2 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19hl június th-én, kedden. azt, hogy a kormány rendkívüli felhatalmazást ! kapjon ezekben a rendkívüli időkben, mert a vélemények azonossága magát a tárgyat illetőiéig úgy a kormátnypáH, mint az ellenzék részéről megvan. Másik jellegzetessége a vitának az, hogy az ellenzék éppen úgy, minit\ a kormánypárt, a lehető legmesszebbmenő jóindulatot kívánja egymással szemben tanúsítani, a lelkek megbékülésére hívja, fel a szembenülő oldalt. Az ellenzék a kormánytól, a kormány pedig az ellenzéktől várja azt, hogy egy nagy nemzeti egységben és lelki békében fogjon össze az egész ország, hogy ezeket a nehéz időkeit a nemzet tényleg töretlen erővel élhesse át. (Pintér Béla: Ezek utáin a hangok után nem nagyon lehet várni!) Hogy disszonáns hangok felmerültek, azok nem zavarhatják meg azt az általános óhajt, amit itt a kormánypárt és az ellenzék vezető szónokai a legnyomatékosabban hangoztattak. A harmadik irányító elv ebben a vitában az volt, hogy nemcsak ellenzéki oldalról, hanem kormánypárti részről is a kormány munkájának sok hiányosságát sorolták fel, intézkedéseket hiányoltak, meglévő intézkedéseknek a fogyatékosságát tárták fel és végeredményben fokozottabb, erőteljesebb és keményebb munkát vártak a kormánytól. Mindezt ennek a kivételes felhatalmazásnak a keretében. T. Képviselőház! Részemről szeretném az egész gondolatsort, amit a kormánypárti és az ellenzéki oldalon mutattak, reális formába önteni. Nincs ugyan szerencsém a különféle határozati javaslatokkal, mert a mélyen t. igazságixgyminiszter úr elismerte utryan egy előző törvényjavaslatnál, hogy plauzibilis az a határozat javaslajt, amit előterjesztek, de mert így, de mert úgy — végeredményben maradt a kormány álláspontja. Én azonban, bár nem sok szerencsével kecsegtet ennek a határozati javaslatnak az előterjesztése, ismételten vagyok bátor egy konkrét indítványt, határozati javaslatot clőterjeszteini a következőkben: »Mondja ki az országgyűlés képviselőháza, hogy az 504. számú irományban foglalt törvényjavaslattal a minisztériumnak megadni kért felhatalmazást az országgyűlés csak 1941 július 1-étől 1941 szeptember 30-áig terjedő háromhónapi időre adja meg, egyben pedig utasítsa a minisztériumot arra, hogy ez alatt a három hónap alatt terjesszen elő olyan törvényjavaslatot, amely kimerítőbben szabályozza a minisztériumnak nyújtandó felhatalmazás kereteit és ugyanakkor pontosan körülírja az országos bizottság jogkörét, hogy a törvényerejű rendeletek kiadásánál az országgyűlés törvényalkotó joga az országos bizottsáff útján érvényesüljön.« Határozati javaslatom lényege telhát, mélyen t. Ház, az, hogy három hónapra — miután az idő egészen előrehaladt, június végén vagyunk és a rendkívüli felhatalmazás lejárt — megadjuk ezt az eddig fennállott rendkívüli felhatalmazást, azonban ez alatt a három hónap alatt a kormány terjeszszen elő egy új törvényjavaslatot, amely ezt a rendkívüli felhatalmazást tartalmazó törvényt pótolja egy sokkal konkrétebb, jobban körülírt és a törvényhozás munkáját is jobban biztosító törvényiavaslattalT. Képviselőház, ha ezt a határozati javaslatot el méltóztatnának fogadni, akkor meg volna a lehetősége annak, hogy a kormányzat részére a mai időkben az országgyűlés közreműködésével egy megfelelő, tényleges, komoly keretekben meghatározott felhatalmazást adhassunk. Meg volna a lehetősége, hogy komoly, érdemleges munkát fejtsen ki ez a kiegészítendő 36-os bizottság és meg volna a lehetősége annak, hogy a lelkek egysége úgy kormánypárti, mint ellenzéki oldalról egy ilyen komoly tervszerű munkában tényleg kialakuljon. T. Ház! Ha visszagondolunk a kivételes hatalom évről-évre való meghosszabbításának 10 esztendős történetére, megállapíthatjuk, hogy a kormánynak a rendkívüli felhatalmazást 1931-ben csak az akkori rendkívüli viszonyok tartamára, csak egy bizonyos átmeneti időre adták meg. Imrédy Béla igen t. képviselőtársunk elkezdte ezt a gondolatot fejtegetni beszédében, de nem fejezte be, mert más tárgyra tért át, azt hiszem azonban, az összes felszólalók kidomborították, hogy ez a kivételes felhatalmazás 1931-ben csak az akkori bankzárlattal és pénzügyi összeomlással kapcsolatos átmeneti intézkedés volt. Akkor ugyanis megszűntek a külföldi kölcsönök, az államháztartás egyensúlyát tehát másképpen kellett biztosítani és mert a magángazdasági életben riadalom _ keletkezett, ^ a kormány ezt ilyen rendkívüli felhatalmazás alapján kiadott rendeletekkel ellensúlyozta. Ez az idő, ez a hangulat és ezek a körülmények azonban 1931 után elmultak és 1932-től kezdődőleg a kivételes felhatalmazást kérő törvényjavaslatok vitájából meg lehet állapítani, hogy a parlament ezt folyton kifogásolta és nem értett egyet azzal, hogy a kormány ennek az alkalmilag adott rendkívüli felhatalmazásnak birtokában szélosebbkörűés tágabb értelmezésű rendkívüli felhatalmazást vegyen igénybe. Mondom, ezt mindig kifogásolta a parlament és a kormányok mégis mindig igyekeztek a.jogkört a törvény alkalmazásánál lehetőleg kibővíteni. Hogy ez a törvény, az 1931:

XXVI. te. csak egy ad hoc törvény volt s csak arra az egyetlen alkalomra, azokra a rendkívüli viszonyokra szólott, az világosan kitűnik magából a törvény szövegéből, mégpedig nemcsak abból az időbeli korlátozásból, amely a törvény 10. §-ában foglaltatik, hogy az csak 1932 június 30-ig érvényes, hanem az egész szövegezésből. A tartalom értelemszerű és szószerinti magyarázatából is nyilvánvaló, hogy ez a törvény kizárólag az akkori bankzárlattal kapcsolatos alkalmi törvény volt. A későbbi kormányoknak csak mondhatnám rejtett céljuk volt, hogy ennek a törvénynek tartalmát igyekeztek kiterjeszteni a gazdasági élet s általában az állami élet egyéb vonatkozásaira is és a felhatalmazásnak évről-évre adott meghosszabbítása folytán a kivételes állapotot 10 esztendeig állandósító! ták, anélkül, hogy magának a törvénynek tartalmát^ a kormánynak adott felhatalmazás kereteit és a törvényben létesített országos bizottság kereteit és jogkörét megállapítottuk volna. En a mélyen t. Képviselőháznak különösen jogásztagjait tisztelettel kérem mind a kor* niánypárton, mind az ellenzéken, gondolják végig, milyen mérhetetlen nagyságú jogot adott ki a parlament a kezéből akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot 1931-ben elfogadta és milyen mérhetetlen nagyságrí jogot adna ki most a kezéből, ha 10 esztendei tapasztalat után még^ mindig ezt a rugalmas törvényt tar tana érvényben és teljesen a kormányzat tèfc szésére bízná, hogy milyen eszközökkel éljen. milyen törvényes rendelkezéseket tegyen e felhatalmazás birtokában. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy ebben a törvényben az országgyűlés ellenőrzési jogát biztosítani szándékoló országos bizottság ha-