Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

M országgyűlés képviselőházának î§Û, ülése 19Ul június 24-én, kedden. Í9<3 tásköre, jogköre úgyszólván egyenlő a nullával. Meg van ugyan állapítva, hogy hatásköre arra terjed ki, hogy az intézkedések helyességét és célszerűségét megvizsgálja és arra vonatkozólag véleményét nyilvánítsa, felvilágosításokat kérhessen, azonban a 7. $. (5) bekezdésében benne van az, hogy a terv bevett intézkedéseket a miniszter az országos bizottság ellenkezése vagy leszavazása ellenére is életbeléptetheti. Az országos bizottság tehát a kormány működése mellett csak statiszta-szerepet tölt be anélkül, hogy magukra a törvényes intézkedésekre megfelelő ingerenciát gyakorolhatna. E^ így ment 10 esztendőn keresztül és nem tudjuk, hogy ha most újból megadjuk egy évre a felhatalmazást, akkor a következő évben és azután megint egy évtizeden keresztül nem lesz-e a kormány egy ilyen rugalmas és a parlament ellenőrzése alól teljesen kivont felhatalmazás birtokában. Benne van ugyan a törvényben az, hogy az országgyűlésnek fennmarad a joga a minisztérium felelősségrevonása tekintetében, ez azonban a gyakorlati példák szerint nem sokat jelent, mert a parlament életében Magyarországon nem fordult még elő eset arra, hogy a parlament buktatta volna meg a kormányt azáltal, hogy felelősségre vonta valamilyen intézkedéséért. Nekünk nem is az kell, hogy a már esetleg kiadott rossz intézkedésekért vonjuk felelősségre a kormányt, nekünk a törvényerejű rendeletek alkotásánál előre kell olyan' törvényhozási ingerenciát gyakorolnunk, hogy az intézkedések ne legyenek rosszak és így ne is legyen szükség arra, hogy a kormányt ezek miatt az intézkedések miatt később felelősségre kelljen vonni. T. Ház! Amint voltam bátor említeni, ez a (örvény, az 1931 : XXVI. te. az akkori időkre megalkotott ad hoc törvény volt és sajnos, az elmúlt 10 esztendő alatt, amint előttem szólott t. képviselőtársain is említette, nemcsak azért nem alakulhatott ki egy ötesztendős vagy tízesztendős nagyvonalú terv, mert kormányok jöttek.és mentek, hanem azért is, mert mindig csak ad hoc meghosszabbítottuk a kormányzat kivételes felhatalmazását és mert a törvényben nem yolt meghatározva a felhatalmazás alapián kiadott kormányintézkedések kerete s nem volt biztosítva a mindenkori parlamentnek a rendeletek alkotásában való részvétele. Ezért nem alakulhatott ki egy egészen komoly, ötvagy tízéves, vagy nem tudom hány éves alkotó terv. T. Ház! Azt mondom és úgy látjuk mindnyájan, hogy a rendkívüli viszonyok miatt, még pedig nemcsak a külpolitikai és háborús viszonyok miatt, hanem az egész világon folyó nagy gazdaságpolitikai és társadalmi átalakulás miatt is szükség van arra, hogy erős központi hatalom alakuljon ki és annak kezében legyen a gyorsabb intézkedések lehetősége. Ezt célozza a kivételes felhatalmazásról szóló, előttünk fekvő javaslat. Ha azonban már előre látjuk, hogy ez nemcsak egy esztendeig fog tartani, aminthogy a múltban sem egy esztendeig, hanem tíz esztendeig tartott és ha azt látjuk, hogy a kormányzat ennek a kivételes felhatalmazásnak a birtokában sem tudott nagyobb vonalakban kellő tevékenységet és or£,

zá«-építő munkát kifeiteni. akkor szükséges, hogy ezt a felhatalmazást úgy adjuk meg, hogy ez legalább biztosíthassa és megadhassa a további eredményes és komoly munka alapjait. 1% nedig szerénv véleményem szerint csak azáltal lehetséges, ha biztosítjuk,-hogy a kormány • jLÉPVISEtŐHÁZI NAPLÓ X, ezdeményezése mellett a parlament is, az orzágos bizottság útján, megfelelő jog-kört. megelelő kezdeményezési jogot nver. Hogy a kormány a múltban, a kivételes felhatalmazás alapján több mint 800 rendeletet adott ki, ez számra borzasztó nagy tömeg, ha azonban végignézzük az eredményeit, akkor azt látjuk, hogy nem volt ott más, mint néhány adó felemelése, a gazdaadósságok kérdésére vonatkozó intézkedések, azután egyes árucikkek forgalmára vonatkozó intézkedések, szóval évről-évre mindig ugyanazon témák körül mozogtak az intézkedések. Valóban nagyon jól fejezte ki előttem szólott több képviselőtársam azt, hogy ez csak defenzív, védelmet fenntartó intézikedés volt. Miért? Azért, mert a kormány tényleg igyekezett — elismerem — tisztességgel és komoly alkotmányom érzékkei, ahhoz .alkalmazódul, hogy lehetőleg kevés dolgot vonjon el a törvényhozás munkája, elől, alkalmazkodott ahhoz, hogy csak a legszükségesebb védelmi intézkedéseket hozza meg rendeleti úton és az alkotmány szerint a törvényhozás elé tartozó kérdésekhez lehetőleg rie nyúljon. Dicséretet érdemel a kormány, hogy az alkotmányosság szempontjából mértéktartó volt, de — sajnos, — ez az alkotmányos mértéktartás egyúttal azzal járt, hogy az eredményes munka tekintetében a kormány előrehaladni nem tudott, nem azért, mintha az alkotmányos mértéktartás akadályozta volna az eredményeket, hanem azért, mert az itt nyújtott felhatalmazás nem alkalmas arra, hogy azokat a nagy és komoly intézkedéseket, amelyeket jobbról is, balról is állandóan követelünk, gyorsan, eredményesen megoldani

1 lehessen. Ha a kormány a jövőben is ragaszkodni kíván — amint hogy kell is ragaszkodnia — az alkotmányosság azon alapelveihez, hogy a törvényhozás részére fenntartott, a törvényhozás jogkörébe tartozó dolgokat tényleg törvény útján intézze el, akkor ennek a felhatalmazásnak alapján továbbra is csak védelmi, deffenzív intézkedéseket tud tenni, de alkotó intézkedéseket nem. mert alkotni csak nagyvonalakban és a jelenlegi társadalmi, gazdasági és politikai rendszerbe mélyen beje- • nyúló intézkedésekkel lehet, ennek pedig képtelen megfelelni a mostani törvényben foglalt felhatalmazás alapján. Sajnos, tapasztaljuk, hogy a törvények tárgyalása, azok benyújtása, azoknak részleteiben való elfogadása nem elégíti ki a mai kor követelményeit, mert jöhetnek a legészszerűbb javaslatok és a legészszerűbb módosítási kívánságok, azokat a többségi akarat folytán nem honorálják kellőképpen. Ennek következtében a törvények voltaképpen mindig csak a kormányzatnak, illetőleg az azt képviselő törvényjavaslat-szerkesztőknek egyoldalú felfogását képviselik. Jóllehet a kormány egy^ nagyszerű felhatalmazás birtokában van, még sem tud élni vele, mert a törvény nem adja meg neki a lehetőséget, mert megköti a kezét, hogy az alkotmány szerint a törvényhozás elé tartozó dolgokba lehetőleg ne avatkozzék. Ezt a felemás helyzetet küszöbölnénk kj azzal, ha arra utasítanánk a kormányt, hogy terjesszen elő olyan törvényjavaslatot, amely a kivételes felhatalmazás kereteit pontosabban megszabja. Ne csak az az elasztikus pont legyen benne, hogy »a gazdasági és hitelélet rendje, valamint á termelés folytonossága«, mert ebbe bele lehet magyarázni mindent, de viszont le lehet szűkíteni olyan szűk keretre is, amilyen szűk -keretre a kormány az elmúlt tíz -esztendő