Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19Ul június 24-én, kedden. 183 bizonyos fajtának, amelyre céloztam, olyan szimatja van, amely szimatot 6000 éven át szer­zett meg". Ök hamarább megérezték ezt, mint mi: amikor ezekről beszéltem, hozzám jött az egyik a folyosón — nevet nem mondok — és azt mondta: honnan veszed az értesülésedet, mi sugallta neked? De közeljársz az igazsághoz, mert mi is úgy érezzük, hogy egy új világ van elkövetkezendőben. Ennek az új világnak egyik szerény hir­detője voltam itt s az én szerény tehetségem­mel igyekeztem felrázni barátaimmal eg-yütt az országot és rámutatni arra, hogy szakítani kell a régi liberális gazdasági rendszerrel, amelynek a magyar csak rabszolgája volt, amelynek a magyar csak a verejtékezője volt. Mindig- is tiltakoztam, amikor valaki zsidó pénzről beszélt, mert zsidó pénz nincs, az a magyar verejtéknek volt a gyümölcse mindig. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobb felöl.) Nagyon természetes, hogy amikor új embe­rek új világot hirdetnek, meghajlok előttük, de amikor a régiek kezdenek új világot hirdetni, akkor mindenesetre egy kicsit kételkedőkbe válok; mert nálunk divatban van, hogy agg­legények beszélnek a népszaporodásról, (De­rültség jobbfelől.) nálunk divatban van, hogy álláshalmozók beszélnek a vagyon összegyűj­téséről. Magam kaptam egyszer egy álláshal­mozó képviselőtársamtól annakidején, talán 20 évvel ezelőtt egy levelet. Mert már akkor követeltük az álláshalmozások megszüntetését! Huszonöt éve állok itt igazgatósági tagságok nélkül, (Derültség.) módom lett volna rá, ha egy kicsit körülnéztem volna, nekem is jutott volna, de nem tartottam ezt összeegyeztethető­nek képviselői tisztségemmel. Kaptam egy le­velet — mint mondám — hogy: értekezletet tartunk az álláshalmozás megszüntetése érde­kében, légy szíves megjelenni. Amikor ezt a levelet kezembe vettem, ott láttam az illető nevét és csak hat állás volt a levélpapiroson felsorolva. (Derültség.) Ilyen farizeus politiká­nak nem lehetünk tovább a hívei, mert nem le­het vizet prédikálni és pezsgőt inni. (Derült­ség.) Üj emberek kellenek, akik nem különböző pártok feketekávéjával öntötték le már nem tudom, hányadszor a mellényüket, akik nem hónapokon belül, szinte máról-holnapra járják meg a pártokat. Az ilyen politikai Nurmiknak ki kell futniok a közéletből, akkor tesznek jó szolgálatot az országnak. (Taps jobbfelől.) Az ilyen alkalmazkodó, számító ember a legutolsó a világon, annyira utolsó, ho^y az ilyen saját magát sem tudhatja becsülni. Nagy világégés közepette vagyunk, azon­ban a Mindenható különös kegye és dicsősége ;­sen országló Kormányzó Urunk bölcsesége (Lelkes éljenzés és taps.) megkímélt bennünket attól, hogy aktív részesei legyünk ennek, ami azonban nem zárja ki azt, hogy ha országunk területi integritása, a régi határok visszaszer­zése ezt megköveteli, minden becsületes magyar ott legyen majd, ahol lennie kell. (Ügy van! Ügy van!) De mondom, egy aránylagos, vi­szonylagos békés állapotban vagyunk, össze­hasonlítva^ a többi nemzettel. Nekünk ezt a Gondviselés-adta időt igenis, ki kell használ­nunk minden körülmények között és minden igyekezettel. Mi bombamentesen dolgozhatunk itt, nekünk kötelességünk a magyar néppel szemben megtenni mindazt, amit meg kell ten­nünk fajtestvéreinkkel szemben, és köteless­günk megtenni mindazt, amit meg kell ten­nünk magyar testvéreink ellenségeivel szem­ben is. Két részre osztanám a feladatot. Vannak kérdések, amelyeket a háborúban is meg lehet oldani, törvényt is lehet hozni, a törvényt végre is lehet hajtani; vannak azután esetleg olyan ügyek, amelyekről lehet ugyan törvényt hozni, már csak a lelkek megnyugtatása szem­pontjából is, de ha azt momentán neim is lehet végrehajtani, a békés állapotok helyreálltával azonnal megkezdődhetnék annak végrehajtása. Nekünk magyaroknak, akik, sajnos, kevesen vagyunk és rokontalan nép vagyunk, számon kell tartanunk minden meglevő magyart és figyelembe kell vennünk minden megszületendő magyart. Itt a családvédelemre gondolok, amelynek intézményesnek és melegszívűnek kell lennie. Sajnos ezen a téren nálunk vajmi kevés tör­tént^ aj múltban. A nagy vagyonszerzés, a kap­zsiság, az anyagiasság, az emberi rabszolga­ság* idejében, amely a régi letűnt liberális, szabadelvű, szabadkőműves korszakot jelle­mezte, vajmi keveset törődtek a nemzet sejtjé­vel, a családdal. Vajmi keveset törődtek a ma­gyar faluval, mert nem szóbeszéd s nem szelle­meskedés, ha azt mondom, hogy Amerikát 1492­ben fedezték fel, a magyar falut azonban sok­kal-sokkal később. Alig volt valaki, aki törő­dött a magyar faluval, a magyar földművelő néppel, amely pedig mindnyájunk számára ki­termeszti a földből, a mindennapi kenyeret. Ha az ember ezen gondolkozik, kétségbeesik és kétségbeesett különösen a múltban, amikor azt tapasztaltuk, hogy azoknak, akik a földből verejtékes izzadtsággal és keserves munká­val a búzát, a kenyeret, az áldást kihozták, a fővárosból küldtünk inségbúzát. Az em bei­igazán csodálkozik, hogy egy agrárországban ez előfordulhat. Vagy ki törődött azzal, hogy az az újszü­lött gyermek megfelelő bánásmódban, gondo­zásban részesül-e vagy sem. Vagy ki törődött azzal, hogy Kiss Jánosok és Nagy Józsefek, a nemzet legértékesebbjei kivándorolnak? Ezek ma kinnt vannak, a honvágy emészti őket s ha neim gondoskodunk idejekorán visszaván­doroltatásukról, elvesznek a nemzet számára. A nagy, hatalmas Németország az ő 80 millió emberével számontart minden németet. Ne­künk kétszeresen számon kell tartanunk min­den magyar testvért, • egy sem veszhet el közü­lünk. De mondom, itt a családvédelem terén vajmi kevés történt. Hallottam ma az egyik képviselő úrtól az agglegén y adóról valamit. Ezt a kérdést pénz­zel nem lehet megoldani; az agglegénykérdést agglegényadóval, azzal, hogy megbüntetik vele azt az agglegényt, nem lehet megoldani; megfizeti az adót, ha még több lesz is. De az ilyen agglegényekre vonatkozik az írás, hogy az a fa, amely nem hoz gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. (Zaj a jobboldalon.) Nálunk megfordítva van. Nálunk az ilyen családnél­küli agglegények a tűz körül melegedve ví­gadnak és szórakoznak. (Derültség és taps a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház, a több­gyermekes családot kell támogatni, a több gyermeket, hogy a szülő eltarthassa gyerme­keit, hogy az a szegény falusi asszony a má­sodik gyermekét nierje a világra hozni, mert most nem meri, hiszen az elsőnek sincs meg a babakelengyéje, — nem beszélve egyébről, — az elsőt sem tudja édesanyja anyatejjel táp­lálni, mert maga sem tud egészséges életmó­dot folytatni a táplálkozás szempontjából, nem tud elegendő tápláló erőt magához venni, mert ami táplálékot magához vesz, az saját

Next

/
Thumbnails
Contents