Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

184 Az országgyűlés képviselőházának magának is kevés, nem hogy a csecsemőnek juttasson belőle. Ezen a téren vannak népjóléti intézkedések ós büntető intézkedések. Én a szankcióktól, a büntető intézkedésektől sem riadnék vissza, ha tőlem függne. Ha szociális kormányzat .jön, az majd átérzi ezeket a kérdéseket, észreveszi és meglátja, hogy a magyar fajta pusztul és lassan a kihalás felé süllyed, különösen, ha Öszszehasonlítja a környékező államokkal. Ha nem vigyázunk, kisebbség leszünk saját hazánkban. Itt drákói szigorral kell ezt a kérdést kezelni. Meleg, jó szívvel a többgyermekes, családos és nős^ emberek irányában és szigorral az agglegényekkel szemben, azokkal szemben, akik nem akarnak családot alapítani. Ilyen világégések alkalmával, ilyen mozgósítások esetén látjuk csak, hogy milyen különbség van a két kategória között; ilyenkor látjuk csak, akármennyi agglegényadót fizet is valaki, hogy a nemzet szempontjából sokkal kevésbbé értékes magyar az, aki nem adott gvümölcsöt ennek az országnak. (Egy hang jobbfelol: A tűzre velük! A családi tűshelyre!) Én a tisztviselőkérdés tekintetében egészen új státusrendezést csinálnék. Azt mondanám: minden tisztviselő, akik nőtlen, ideiglenes alkalmazottja az országnak vagy a közületnek mindaddig, amíg meg nem nősül és a véglegesítést esak házasságlevelének bemutatása után kapja meg. (Taps a jobboldalon.) Belátom, hogy sokszor közrejátszhatnak tiszteletreméltó okok is abban, hogy valaki nem nősül meg, belátom, houry sokszor a meddőségnek, a fryermekhiánynak is lehetnek tiszteletreméltó, az illető által eléggé sajnált körülmények az okai. ez előfordulhat, de nagyjában és egészében elő kell segítenünk minden eszközzel, hoo-y fajtánk szanorodiék. A leffyisszatetszőbb látvány az

rf amikor eery agglegény zsinegen a pincsikutyáját sétáltatja a korzón. Ennél borzalmasabb nincs. Az ilyeneket, le kellene fotografálni és mint propagandaképet szétküldeni szerte az országba. A megoldás másik módja a földhöz juttatás. Hála Istennek, nagy barátaink, a tengelyhatalmak, megindították a kereszteshadjáratot, a harcot az istentelenséggel szemben, az istentelen bolsevizmussal szemben. Egészen őszintén és nyíltan megmondom: nekem, akinek külpolitikai orientációm közismert, bizonyos fájdalmat okozott, amikor ezt az egészségtelen házasságot vagy legalábbis látszatházasságot láttam. Én annakidején a Molotov—Ribbentropkézfogásnak — tudja Isten — nem tudtam örülni, de annál jobban örültem most, amikor kiadták a. jelszót: leszámolni a vörös rémmel, leszámolni a bolsevizmussal. Azon csodálkozom. hogy e tekintetben nem lát tisztán a / többi nagyhatalom, tartozzék akár erre, akár a másik oldalra. A mostani világháborút és az előzőt is a zsidó kapitalizmus, a zsidó tőke, a nemzetközi szabadkőművesség idézte elő, istápolja és fűti. De ezt a beérkezett zsidók csinálják. Mert a kis^sidó mindig forradalmár volt, amióta a világ áll! (Derültség a jobboldalon.) Ezeknek a nagy zsidóknak, ezeknek a nagy szabadkőmnveseknek. ezeknek a beérkezett plutokratáknak érezniök kellene, hogy ha a bolsevizmust Európából ki nem tisztítják, ha nem intézik el ezt a kérdést, akkor az ő bőrükre megy a játék és egyszer Hitlert még visszasírnák Sztálin helyett. (Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! ,Nem akarok ezzel a sikamlós témával sokáig foglalkozni, 199. ülése 19ki június 24-én, kedden. (Derültség.) de nem árt egy kis figyelmeztetés azok felé, akik ha nem is nézik a világnézetet, de a zsebüket és a nyakukat is féltik. Mondom, minden becsületes magyar és minden tisztességes keresztény ember csak örül ennek, az akciónak és azt kívánja, hogy az sikerüljön és itt ebben az országban benn intakt hadsereggel rendelkezve, szociális békét és a lelkek megnyugvását megteremtve várjuk az eseményeket, ébren figyelve a régi történelmi határokon. (Éljenzés és taps jobbfelol.) Mélyen t. Ház! Hozzátartozik a szociális megbéküléshez annak a feladatnak megoldása, amelyet háború alatt is végre lehet hajtani, s ez a földreform kérdése'. Boldogult, általam igen tisztelt és nagyrabecsült Teleki Pál gróf volt miniszterelnökünk Erdély visszaszerzése után, amikor szóvátettük, hogy a földreform nem kielégítő, azt mondotta nekem, hogy úgy is újat kell hoznunk. Visszatért a Felvidék, Erdély, a Székelyföld, a Bácska, — a Bánátot úgy veszem, mintha már itt lenne, mert itt kell lennie, ha igazság é's becsület • van a világon — (Ügy van! jobbfelol).) tehát itt kell. lennie az iij földreformnak is, amely figyelembe veszi az ország mai helyzetét, amely figyelembe veszi azt, hogy a nemzetnek az az érdeke, hogy mentül több független egyed legyen, mert ha mindenki félti a kis sajátját, legyen az műhely, ipartelep, kis földecske vagy kiskereskedés vagy akár állás vagy íróasztal, ha ezeket a kis dolgokat Összeadom, megkapom magát a hazát, amelyet valamennyiünknek féltenünk kell. Arra kell tehát törekednünk, hogy elsősorban a határszéleken történjenek megfelelő intézkedések. Én itt igazán örömmel üdvözlőim a Teleki Pál által kezdeményezett és most végrehajtott csángóáttelepítést. Ez minden különösebb reklámozás nélkül ment végbe. Nem is kell és nem is szabad máskép lennie és így kell visszahozni a többi magyarokat is. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelol.) Rátérve a zsidókérdéssel foglalkozó javaslatok késedelmes benyújtására, itt már be van harangozva, — hallottam, aki már az ötödiket emlegeti — (Derültség.) hogy a harmadik zsidótörvény benyújtása késik az éj homályában, — hogy miért, nem tudom. Ez olyan kérdés, amelyet most meg lehet oldani, ha most nem lehet, akkor soha. (Szabó Gyula: Megvár*juk, míg a kazár föld felszabadul!) Most kell megoldani, (Stitz János: Meg is oldjuk!) hogy tisztában legyünk mi is, tisztálban" legyenek ők is azzal, hogy tudjuk mi, akik itt maradunk és tudják ők, akik nem maradnak itt. De itt rendet kell teremteni, ha mindjárt nem is lehet ma véglegesen megoldani ezt a kérdést. Abban teljesen osztom Imrédy Béla t. képviselőtársam véleményét, hogy ^ennek megoldása csakis úgy lehetséges, ha megkapják új hazájukat. (Úgy van! jobbfelöl.) Ez az igazság. Gondoljuk el, igen t. képviselőtársaim, hogy mi magyarok szanaszéjjel, szétszórva állunk az egész világon. Hát nem áldanók azt az embert, aki azt mondaná : szegény szétszórt magyarok, Kanadában, Ázsiában, Afrikában, Braziliában, Kamcsatkálban és mindenütt, módot adok nektek, hogy együtt legyetek, módot adok nektek, hogy saját hazátok legyen. Én kezet csókolnék az ilyen embernek, örömmel venném ezt és fognám a vándorbotot és mennék az új hazába. Ezt a cserencsét kívánom én a zsidóknak. (Felkiáltások; Mi is!) ;..