Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

180 Àz országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek minden oldalon, (Felkiáltások a jobboldalon: Hol vannak a Meigler-Ősökt) Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Engem teljesen hidegen hagy, hogy mit méltóztatnak megjegyezni és mit nem méltóztatnak megjegyezni. Azért, amit teszek, vállalom a felelősséget. Igenis, tervszerűen végre fogjuk hajtani a kulcspozíciók kicserélését. Ha azonban olyan mértékben fogunk válogatni, mint ahogyan azt Imrédy Béla képviselőtársam mondta, az természetese a meg fogja lassítani az elintézést. Én ilyen mértékig nem fogok elmenni, hanem igenis, gyorsan fogom ezt keresztülvinni. Abba azonban, hogy behelyettesítés nélkül hagyjam azt az illető állást, nem fogok belemenni, mert a folytonosság érdekében azonnal gondoskodni kell arról, hogy annak a helyére, akinek el kell távoznia, azonnal valaki más kerüljön. Nem az »ejtőernyősökre« gondolok, amikor ezt mondom, hanem gondolok azokra a komoly, ma részben látható, részben általunk nem nagyon látható helyen lévő keresztény jobboldali emberekre, akik a mesterségüket értik, mert ez a legfontosabb kritérium, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akik alkalmasak arra, hogy a mai időben vezető állásba kerüljenek. Ezen a téren nagyon sokat csináltunk az elmúlt időkben. Méltóztassanak csak nyugodtan és objektíve végignézni, hogy mit sikerült már a pénzintézeteknél és a biztosítás vonalán keresztülvinni. Soha sem beszélten róla. Ezt különben Imrédy Béla képviselőtársam is kívánja, hogy ne beszéljünk róla, hanem csináljuk meg. Kétségtelen azonban, hogy minden ilyen akció, amely szisztematikusan előremegy, ' bizonyos idő múlva veszít az erejéből és_ épp azért kellett a miniszterelnök úrnak újra felhívni őket, hogy megmutassa, ez, a gondolat nem veszett el, hanem igenis, most még fokozottabban kívánjuk keresztülvinni. Ez volt tehát a miniszterelnök úr felszólalásának és felszólításának a lényege. Ügy látom, hogy Imrédy Béla képviselőtársam félreértette a miniszterelnök urat, mert úgy állította he a kérdést, mintha a miniszterelnök úr feltételezte volna, hogy azok az úgynevezett középzsidók örökre itt maradnak, hogy európai megoldás nem lesz, tehát ebből indult ki a fejtegetése. Kénytelen vagyok idézni a miniszterelnök úr beszédét (olvassa): »A harmadik nagy kérdés, amely közvéleményünket különösen érdekli, a zsidókérdés« — mondja a miniszterelnök úr. — »Nem vitás, hogy e kérdés megítélésénél két alapvető elvből kell kiindulni. A zsidókérdés nem speciálisan magyar kérdés, hanem európai kérdés és nálunk is csupán egy általános és egységes európai rendezés, keretében oldható meg gyökeresen és véglegesen. Amíg azonban ez az általános, egységes európai rendezés bekövetkezhetik, nekünk addig is megoldást kell találnunk a magunk halaszthatatlan speciális zsidóproblémáink tekintetében.« (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget!) Azt hiszem ez egészen világos, t. i., hogy ma el kell kezdeni, átmeneti rendezést kell csinálni és amikor annak megvan a lehetősége, akkor természetesen bele kell illeszkednünk az európai rendezésbe. (Mokcsay Dezső: Addig is élénkebben!) Addig is intézkedni kel], ezt a két szót - mondta a miniszterelnök úr. (Mozgás a jobbközépen.) Ha azonban azt méltóztatik mondani, hogy még ma oldjuk meg a kérdést, akkor méltóztassanak azt is megmondani, hogy me- ' 199. ülése 19^1 június ÊA-ên, kedden. lyik határon és hol lehel őket kiküldeni? Azt hiszem, ezzel adósnak méltóztatnak maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Ha ennyit törődtek volna a szegény amerikai magyarokkal!) Elnök: Kérem, méltóztassanak csendben maradni és ha valakinek van valami mondanivalója, méltóztassék feliratkozni és úgy elmondani. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az kétségtelen, t. Ház, hogy azért, mert a kérdés gyökeresen és véglegesen csak az európai rendezés keretében eszközölhető, ebből nem kövétkezhetik, hogy ma ne csináljunk semmit, sőt ellenkezőleg az következik, hogy a speciális magyar viszonyoknál^ megfelelő intézkedések már most megtörténjenek és előkészíttessenek, akkorra, amikor elkövetkezik az az idő, amit különben Imrédy képviselőtársam is kíván, amikor ez az osztály el fog távozni a magyar területről. (Maróthy Károly: Addig is gettóba velük!) Mélyen t. Ház! Imrédy Béla képviselőtársam rámutatott arra, hogy amikor a zsidóság ki fog menni az országból, vacuum fog beállani azáltal, hogy el fognak távozni azok, akik ma és talán addig is bizonyos helyeken, bizonyos funkciókat végeznek, kisebb-nagyobb, vagy kevésbbé jelentős pozíciókat töltenek be. Mi erre gondolunk, mert erre a vaeuumra fel kell készülnünk. Itt tulajdonképpen három irányit intézkedést teszünk. Az egyik: az első és a második zsidótörvény végrehajtása, amely lelkiismeretesen és rendkívül pontosan megy végbe és amely folyton, sziikeesszíve cseréli a legkisebb és a nagyobb állásokban is az egész vonalon a zsidó alkalmazottakat keresztény alkalmazottakkal. (Maróthy Károly: Mi van a fővárossal?) Ha tehát egy-két év alatt ez az akció befejeződik, akkor elérkeztünk oda, hogy ha ez a megmaradt rész el fog távozni az országból, ebből komoly baj már nem fog származni. A másik a nemzeti önállósítási alap, amely szintén azt célozza, hogy keresztény exiszteneiákat teremtsen. Itt Imrédy Béla képviselőtársam azt kívánta, hogy a bankoktól kölcsönöket ( vegyünk igénybe hosszabb lejáratra és ezekből alimeiitáljuk az önállósítási alapot és az önállósítási alap alakuljon át quasi !

egy biztosítási és egy kamathozzájárulási alappá. Bejelenthetem a mélyen t. Háznak, hogy ez már így van. Ezt költségvetési beszédemben is bejelentettem. A pénzintézetektől egy nagyobb összeget vettünk igénybe 8 éves törlesztésre, amelyért az alap szavatol. Az alap tehát maga mint veszteségi tartalékalap szerepel. De nem hagytuk, hogy az alap mint veszteségi tartalék feküdjön a pénzintézeteknél, hanem azt is kihelyeztük, tehát az a rész is, amely veszteségi tartalékul szolgál, ki van helyezve önállósításra szoruló embereknél. Tehát az is működik, dolgozik, vagvis nem halott biztosítási alap. Ugyancsak vállalni kellett természetesen bizonyos kamat-differenciákat, tehát megvan a kamathozzájárulási alap is. Azt hiszem, hogy ezzel ezt a kérdést megvalósítottnak tekinthetjük. A harmadik, amit ezen a téren szintén csináltunk és amiről a t. Háznak még nem tettem említést, mert nem Volt alkalmam, a keresztény kereskedők .hitelkérdése. E kérdésben bejelenthetem a t. Háznak, hogy ugyancsak egy veszteségi tartalékalapot fogunk rendelkezésre bocsátani és ennekfolytán e veszteségi tartalékalap többszöröse fog majd hitelként a ke-