Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
Az országgyűlés képviselőházának resztény kereskedelem rendelkezésére állani. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezek az intézkedések, mélyen t. Ház, mind ugyanazt a célt szolgálják, t, i., hogy ha elérkezik az ideje annak, hogy a zsidók kimenjenek, ne álljon itt be egy vacuum, hanem legyen e ; gy keresztény alapon megszervezett iparos- és kereskedő-társadalom. (Taps a jobboldalon.) tízóvá méltóztattak tenni még az összeférhetlenség kérdését is. Azt hiszem, erről felesleges beszélnem. A javaslat a bizottság elé kerül majd. A kormány ebben a tekintetben a legszigorúbb álláspontot foglalja el és én csak kérem összes képviselőtársaimat, hogy ugyanilyen szigorú álláspontot foglaljanak el a tárgyalások folyamán is. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Több rendkívül érdekes proiblémát méltóztattak még- felvetni. Legyen szabad azok közül egynéhányra reflektálnom, bár az idő rendkívül gyorsan telik. Fel méltóztattak vetni a földkérdésnek, az ipari tőke kérdésének és a zsidótőke felszámolása kérdésének találkozását. Az első kettőnek, à földkérdésnek az ipari tőkekérdéssel találkozása, már gyakorlati eredményt hozott, amennyiben a megváltást szenvedett földbirtokosok a kézhez kapott készpénzzel iparvállalat alapításában vettek reszt. így tehát az az eddig földbirtokban vtolt keresztény tőke, úgy, ahogyan az más nyugati országokban és egyéb országokban is megtörtént, és helyesen történt, átmegy az ipari írontra és a keresztény ipari tőkét fogja reprezentálni. Bár már sokkal régebben megtörtént volna ez Magyarországon. A harmadik találkozás az, amikor a földkérdés találkozik az ipari tőke kérdésével s ugyanakkor jelentkezik a zsidó tőke felszámolásának kérdése is. Ez lesz a legérdekesebb probléma is bejelenthetem a t. Háznak, hogy erre, nekem egy teljsen kidolgozott tervezetem van és amint annak az ideje elérkezik, akkor ezzel a t. Háznak inodjaban lesz foglalkozni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak gyerünk vele, megszavazzuk!) Fel méltóztattak vetni az úgynevezett érdekképviseletek reformját. Ezt sokan máskép hívják. Itt is jelenthetem, hogy van egy kész javaslat, amelyet a legközelebbi jövőben tárgyalni fogunk. Ugyancsak reklamálni méltóztattak a szerves árpolitikát. Ennek tervezetén is az utolsó, hogy úgy mondjam, simításokat végezzük és a legközelebbi hetekben e fölött is módjában lesz mindenkinek kritikát gyakorolni. Sürgetni méltóztattak a standard-áruk gyártását. Itt is csak azt jelenthetem be, hogy folyamatban van. Ugyancsak sürgetni méltóztattak azt (Mokcsay Dezső: Mi van a földkérdéssel?), hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek racionalizálnak, jutalmakat adjunk. Ez is megvan, mert az árkormánybiztos ennek megfelelően állapítja meg az árakat. (Kunder Antal: Minden megvan! Nincs itt semmi hiba!) Kérem, én azt eg'y szóval sem mondottam, hogy minden megvan, csak azt mondottam, hogy ezek megvannak. (Kunder Antal: Ügy alakul ki a kép az emberben! — Mozgás a baloldalon. — Az elnök csenget) Legyen szabad most még egészen röviden rátérnem arra, hogy mivel foglalkozik a kormány ebben a pillanatban. Egy mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslatot tárgyal, valószínűleg még ma délután, a minisztertanács, —: amely a magyar mezőgazdaság fejlesztésének összes problémáit felöleli és azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat a közeljövőben már tárgyalható lesz, egyelőre az érdekképviseletekben, majd a parlamentben. Ugyancsak foglal199. ülésé 1941 június 24-én, kedden. 181 kozunk egy széleskörű bányakutatási tervvel, valamint az energiagazdálkodás terén szükséges intézkedésekkel és az egész energiagazdálkodás felépítésével, végül pedig, hogy csak a legfontosabbakat említsem a többi fontos probléma mellett, egy szerves iparfejlesztési tervvel. Mindezeknek a tervezéseknek a vége felé tartunk s e munkában minket tagadhatatlanul kissé visszavetett Bácska visszacsatolása, ami hat hetet elvett a nyugodt munkából. De amint arra lehetőség volt, azonnal visszatértünk a normális munkához. Mélyen t. Ház! Ezeknek a terveknek megvalósítása természetesen további anyagi áldozatokat is fog a kincstár részéről igényelni. Ez magától értetődik. Minthogy ezekkel a javaslatokkal foglalkozunk és a közeljövőben elő is fogjuk terjeszteni ezeket, nem tudom, hogyan érhet minket az a vád, amelyet valaki mondott, hogy nem telik semmire, csak a hadseregre. (Zaj és ellenmonálások a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ezt nem mondotta senki! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Innen erről az oldalról? — Maróthy Károly: Ki mondotta ezt, miniszter úr? — Zaj. — Elnök csenget.) Ki fogom keresni. (Folytonos zaj a széls5baloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Tetemrehívás, vagy mi akar ez lenni!) Elhangzott, mert saját fülemmel hallottam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondja meg, ki volt az!) Talán rájövök. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Egyenesen visszautasítom! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem értem ezt a felháborodást. Hiszen az sem lenne bűn, ha azt mondottuk volna: nem telik most semmire, csak egyedül és kizárólag a hadseregre. Ez sem lenne bűn. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát bűn lenne, ha azt mondaná az ország, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy van egy elsőrendű feladata és minden egyebet félretesz, mert ezt olyan fontosnak tartja? (Egy hang a baloldalon: így is van!) Ez nem lenne bűn, nem tudom tehát, miért rnéltóztatnak ezen úgy felháborodni? Állítom azonban, hogy nem ezen a felfogáson vagyunk. (SzÖUősi Jenő: De ezt nem szemrehányáskép mondottuk!) Nem ezen a felfogáson vagyunk, hanem igenis azon a felfogáson, hogy ha a hadsereg érdekében igen nagy áldozatokat kérünk az országtól és igen nagy összegeket fektettünk ebbe . . . (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadtuk! — Elnök csenget.) Tessék legalább egy mondatot végighallgatni. Én olyan türelmesen végighallgattam mindent. (Derültség jobbfelől.) Mondom, az a felfogásunk, hogy ha a hadseregért nagy áldozatokat hozunk és nagy összegeket áldozunk, ugyanakkor a gazdasági életet is erősítenünk kell, hogy könnyebben bírja el ezeket az áldozatikat. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt célozza elsősorban a mezőgazdaság-fejlesztési törvény és ezt célozza az energiagazdálkodás, a bányászati kutatások tervezete, mert mindkettő révén nyersanyagot kapok, az egyiknek a révén energiát és különböző ipari nyersanyagokat, a másiknak a révén pedig mezőgazdasági nyersanyagokat és a megélhetéshez szükséges anyagokat. Ha pedig mind a katonai, mind a gazdasági vonulatot egyformán fejlesztjük, akkor nyugodtan haladhatunk tovább. Csak azt akartam ezzel leszögezni, hogy a kormány nem csak egy célt kíván megvalósí1 tani egyoldalú módon, hanem egyenletesen es
