Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának ról azt mondják, hogy mindenki tudja, de amikor ők beszélnek róla, ők nem tudják. (Tetszés és taps a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Ezt megmondotta. — Mokcsay Dezső: Olcsó siker!) Mélyen t. Ház! Nagy örömmel és köszönettel hallottam azt, ami elhangzott a túlsó oldalról a hadsereg tekintetében. Nagyon köszönöm, hogy méltóztattak elismerni azokat a nagy — nem akarom azt mondani, érdemeket, -4 hanem azt az akarást, mert ez a dolog lényege, ami bennem élt akkor, amikor legfontosabb feladatomnak tartottam miniszterségem első napja óta p a hadsereg kifejlesztését. (Éijenzés és taps a jobboldalon és középen.) A kritika objektivitását bizonyítja, hogy Imrédy Béla képviselőtársunk, az ellenzék vezérszónoka elismerte azt, hiszen együtt kezdtük a kérdést. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azért bukott meg! — Derültség a szélsőbaloldaion.) Ezzel tartozom az objektivitásnak, mert együtt kezdtük meg 600 milliós keretben. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, mi mosolyogni való van azon, ha én objektív ós lojális vagyok; azt hittem, ezt helyesnek méltóztatik tartani, de tudomásul veszem, hogy a jövőben ezt nem méltóztatnak helyesnek tartani. Együtt kezdtük ezt a munkát. Egy 600 milliós hadseregfejlesztő programmal kezdtük. Én ezt igyekeztem kibővíteni. Amint méltóztatnak tudni, — egyszer már itt bejelentettem, — azt a programmot később kibővítettük 2.800 millióra és ma bevallhatom a t. Háznak, hogy azóta még sokkal jobban kibővítettük. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) El méltóztatott ismerni a szeszegyedárusí tás létesítését is. (Maróthy Károly: Imrédy érdeme!) Tény és való, számtalanszor jelentettük, hogy ez az intézmény bevált és ha keresem azt, hogy miért vált be, megállapíthatom: ennek oka az, hogy alaposan meggondolva, még adminisztrative is tökéletesen előkészített javaslattal jöttünk a Ház elé és amikor azt igen nagy küzdelem után tető alá hoztuk, — azt hiszem, kétszer vagy háromszor leszavaztak engem, de mégis sikerült a végén a döntő pillanatokban mindig megszerezni a többséget — amikor tehát igen nagy küzdelmek • után meglett, akkor már nagyon _ elkésett az idő. Méltóztatnak visszaemlékezni, alig öt hét állt rendelkezésre, hogy a szervezet működésbe is lépjen. Sikerült és hogy sikerült, annak oka, mondom, részben az, hogy elő volt készítve, részben azonban az, hogy találtunk egy nagyon kiváló embert, akit a vezetésre alkalmasnak tartottunk és aki minden tekintetben be is vált. (Éljenzés és taps. — Maróthy Károly: Imrédy gondolata volt!) Akkoriban is bátorság kellett hozzá, ezzel a javaslattal előállni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztattak látni, hogy nem ment könnyen, nem olyan nagyon lelkesen támogatott engem ebben a kérdésben mindenki. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Olyankor nem nagyon támogatják!) Ellenben azt nyugodtan mondhatom, hogy ilyen gondosan előkészített javaslattal a jövőben is lesz bátorságom kiállni. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A kormány egyéb ténykedéseivel már nincs ilyen mértékben megelégedve az ellenzék. Az összes kérdésekre nem akarok kitérni, de a legfontosabbakra mégis. (Meskó Zoltán: Nem is ajánlatos kitérnie az országnak!) Szóvá méltóztattak tenni a családvédelmi alap kérdését. Imrédy képviselőtársam azt mondta, hogy a családvédelmi alapról r szóló törvénytervezetnek egyik felét, a családvédelmi )9. ülése 191+1 június ÊA-ên, kedden. 17Ô alapot megvalósítottuk, a másik felét, — ahogy ö elgondolta, illetőleg, ahogy annak idején A'er tisztes--bischer Jj'erenc elgondolta — az örökösödési es ajándékozási illetékről szóló reszt pedig nem hoztuk a parlament elé. A küogás luiajdonKeppen az, hogy a kettőt kapcsoiva kellett voma idenozni, mert ettől, ha joi ve

r szem ki szavaiból, egy erős pszicnoiógiai hatást várt Imrédy Béla képviselőtársam. Azt hiszem, a legerősebb pszichológiai hatás az, Hogy megvan-q egy intézmény, vagy nincs meg. Azt pedig be is jelentettem a t. rláznak, liogy az örökösödési és az ajándékozási illetékről szóló törvényjavaslatot üe fogom terjeszteni, iüz előkészületben van, úgy Uogy az elrtUiiiaOicis ii^aniK íeie is meg fog vaiosuini. De sokkal lényegesebbnek tartottam, hogy előbb az a fele valósuljon meg, amely fele komoly támogatást és segítést jelent az elesetteknek, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bevallom őszintén, — sajnálom, hogy Imrédy Béla képviselőtársam nincs itt — (felkiáltások a szélsöbaloldalon: A bizottságban van!) nagyon rosszul esett, hogy erre a működésre Imrédy Béla a kortesfogás jelszót alkalmazta, ami, azt hiszem, csak kicsúszott, nem volt komolyan gondolva, mert nem hiszem, hogy kortesfogás lenne az, hogy megfelelő pénzügyi dotációval ellátva, családvédelmi alap működik ma az országban. (Taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Tessék megnézni, hogyan alkalmazzák! — Zaj. — Sütő Gyula közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, SzÖllősi és Sütő képviselő urak! ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Rendkívül türelmesen hallgattam az összes kritikákat. Tegyünk eleget a parlamentarizmus szokásainak és a parlamentarizmus törvényeinek a túloldalon is és méltóztassanak éppolyan türelemmel engem is végighallgatni. Nem mindig kellemes az sem, amit onnan hallunk, valószínűleg az sem kellemes az uraknak, amit én mondok. Rá akarok térni még egy kérdésre, amelyet szintén fel méltóztattak vetni. Ez a zsidókérlés. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A kulcspozíciókban lévő zsidók kicserélésének gondolata tervszerűen megy előre. Tökéletesen osztozom Imrédy Béla képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy tudni kell mindig, hogy ki jön a zsidó helyére. Ez talán lényegben azt jelenti, hogy rombolni nagyon könnyű, de építeni sokkal nehezebb, tehát egy tollvonással el lehet ugyan őket távolítani, de helyükre kell tenni azonnal valakit, aki megfelelően tudja a teendőjét. (Maróthy Károly: Szóval ezt rombolásnak nevezi a miniszter úr!) Ez helyébeállítás. Ezalatt egy szóval sem értem azt... (Maróthy Károly: Tudomásul vesszük!) Semmiféle fenyegetéstől nem fogok megijedni. Maróthy képviselőtársam vegye tudomásul. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr! (Maróthy Károly: Olcsó fogás!) ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Ez nem olcsó fogás. Erre biztosíték egész közéleti multam és jobboldali felfogásom, amellyel húsz év óta vagyok ezen az oldalon. Nem szorultam rá Maróthy képviselőtársam kitanítására. (Taps a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Hol volt akkor Maróthy? Meizler! — Maróthy Károly: Hol voltam? Keresztény szocialista titkár voltam húsz évvel ezelőtt! —Zaj.) 26*