Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának ról azt mondják, hogy mindenki tudja, de ami­kor ők beszélnek róla, ők nem tudják. (Tetszés és taps a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Már­ton: Ezt megmondotta. — Mokcsay Dezső: Ol­csó siker!) Mélyen t. Ház! Nagy örömmel és köszö­nettel hallottam azt, ami elhangzott a túlsó oldalról a hadsereg tekintetében. Nagyon kö­szönöm, hogy méltóztattak elismerni azokat a nagy — nem akarom azt mondani, érdemeket, -4 hanem azt az akarást, mert ez a dolog lé­nyege, ami bennem élt akkor, amikor legfon­tosabb feladatomnak tartottam minisztersé­gem első napja óta p a hadsereg kifejlesztését. (Éijenzés és taps a jobboldalon és középen.) A kritika objektivitását bizonyítja, hogy Imrédy Béla képviselőtársunk, az ellenzék vezérszó­noka elismerte azt, hiszen együtt kezdtük a kérdést. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azért bukott meg! — Derültség a szélsőbaloldaion.) Ezzel tartozom az objektivitásnak, mert együtt kezdtük meg 600 milliós keretben. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, mi mosolyogni való van azon, ha én objektív ós lojális va­gyok; azt hittem, ezt helyesnek méltóztatik tartani, de tudomásul veszem, hogy a jövőben ezt nem méltóztatnak helyesnek tartani. Együtt kezdtük ezt a munkát. Egy 600 milliós hadseregfejlesztő programmal kezdtük. Én ezt igyekeztem kibővíteni. Amint méltóztatnak tudni, — egyszer már itt bejelentettem, — azt a programmot később kibővítettük 2.800 millióra és ma bevallhatom a t. Háznak, hogy azóta még sokkal jobban kibővítettük. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) El méltóztatott ismerni a szeszegyedárusí tás létesítését is. (Maróthy Károly: Imrédy ér­deme!) Tény és való, számtalanszor jelentet­tük, hogy ez az intézmény bevált és ha kere­sem azt, hogy miért vált be, megállapíthatom: ennek oka az, hogy alaposan meggondolva, még adminisztrative is tökéletesen előkészített javaslattal jöttünk a Ház elé és amikor azt igen nagy küzdelem után tető alá hoztuk, — azt hiszem, kétszer vagy háromszor leszavaz­tak engem, de mégis sikerült a végén a döntő pillanatokban mindig megszerezni a többséget — amikor tehát igen nagy küzdelmek • után meglett, akkor már nagyon _ elkésett az idő. Méltóztatnak visszaemlékezni, alig öt hét állt rendelkezésre, hogy a szervezet működésbe is lépjen. Sikerült és hogy sikerült, annak oka, mondom, részben az, hogy elő volt készítve, részben azonban az, hogy találtunk egy na­gyon kiváló embert, akit a vezetésre alkalmas­nak tartottunk és aki minden tekintetben be is vált. (Éljenzés és taps. — Maróthy Károly: Imrédy gondolata volt!) Akkoriban is bátor­ság kellett hozzá, ezzel a javaslattal előállni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztat­tak látni, hogy nem ment könnyen, nem olyan nagyon lelkesen támogatott engem ebben a kér­désben mindenki. (Egy hang a szélsőbalolda­lon: Olyankor nem nagyon támogatják!) El­lenben azt nyugodtan mondhatom, hogy ilyen gondosan előkészített javaslattal a jövőben is lesz bátorságom kiállni. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A kormány egyéb ténykedéseivel már nincs ilyen mértékben megelégedve az ellen­zék. Az összes kérdésekre nem akarok kitérni, de a legfontosabbakra mégis. (Meskó Zoltán: Nem is ajánlatos kitérnie az országnak!) Szóvá méltóztattak tenni a családvédelmi alap kérdését. Imrédy képviselőtársam azt mondta, hogy a családvédelmi alapról r szóló törvénytervezetnek egyik felét, a családvédelmi )9. ülése 191+1 június ÊA-ên, kedden. 17Ô alapot megvalósítottuk, a másik felét, — ahogy ö elgondolta, illetőleg, ahogy annak idején A'er tisztes--bischer Jj'erenc elgondolta — az örö­kösödési es ajándékozási illetékről szóló reszt pedig nem hoztuk a parlament elé. A küogás luiajdonKeppen az, hogy a kettőt kapcsoiva kellett voma idenozni, mert ettől, ha joi ve r szem ki szavaiból, egy erős pszicnoiógiai ha­tást várt Imrédy Béla képviselőtársam. Azt hiszem, a legerősebb pszichológiai hatás az, Hogy megvan-q egy intézmény, vagy nincs meg. Azt pedig be is jelentettem a t. rláznak, liogy az örökösödési és az ajándékozási illeték­ről szóló törvényjavaslatot üe fogom terjesz­teni, iüz előkészületben van, úgy Uogy az el­rtUiiiaOicis ii^aniK íeie is meg fog vaiosuini. De sokkal lényegesebbnek tartottam, hogy előbb az a fele valósuljon meg, amely fele ko­moly támogatást és segítést jelent az elesettek­nek, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Be­vallom őszintén, — sajnálom, hogy Imrédy Béla képviselőtársam nincs itt — (felkiáltások a szélsöbaloldalon: A bizottságban van!) na­gyon rosszul esett, hogy erre a működésre Imrédy Béla a kortesfogás jelszót alkalmazta, ami, azt hiszem, csak kicsúszott, nem volt ko­molyan gondolva, mert nem hiszem, hogy kor­tesfogás lenne az, hogy megfelelő pénzügyi dotációval ellátva, családvédelmi alap működik ma az országban. (Taps a jobboldalon. — Szöl­lősi Jenő: Tessék megnézni, hogyan alkal­mazzák! — Zaj. — Sütő Gyula közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, SzÖllősi és Sütő képviselő urak! Reményi­Schneller Lajos pénzügyminisz­ter: Rendkívül türelmesen hallgattam az összes kritikákat. Tegyünk eleget a parlamentariz­mus szokásainak és a parlamentarizmus tör­vényeinek a túloldalon is és méltóztassanak éppolyan türelemmel engem is végighallgatni. Nem mindig kellemes az sem, amit onnan hal­lunk, valószínűleg az sem kellemes az urak­nak, amit én mondok. Rá akarok térni még egy kérdésre, amelyet szintén fel méltóztattak vetni. Ez a zsidókér­lés. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A kulcspozíciókban lévő zsidók kicserélésének gondolata tervszerűen megy előre. Tökéletesen osztozom Imrédy Béla képviselőtársamnak ab­ban a megállapításában, hogy tudni kell min­dig, hogy ki jön a zsidó helyére. Ez talán lé­nyegben azt jelenti, hogy rombolni nagyon könnyű, de építeni sokkal nehezebb, tehát egy tollvonással el lehet ugyan őket távolítani, de helyükre kell tenni azonnal valakit, aki meg­felelően tudja a teendőjét. (Maróthy Károly: Szóval ezt rombolásnak nevezi a miniszter úr!) Ez helyébeállítás. Ezalatt egy szóval sem értem azt... (Maróthy Károly: Tudomásul vesszük!) Semmiféle fenyegetéstől nem fogok megijedni. Maróthy képviselőtársam vegye tudomásul. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Taps a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr! (Maróthy Károly: Olcsó fogás!) Reményi­Schneller Lajos pénzügyminisz­ter: Ez nem olcsó fogás. Erre biztosíték egész közéleti multam és jobboldali felfogásom, amellyel húsz év óta vagyok ezen az oldalon. Nem szorultam rá Maróthy képviselőtársam kitanítására. (Taps a jobboldalon. — Felkiál­tások a jobboldalon: Hol volt akkor Maróthy? Meizler! — Maróthy Károly: Hol voltam? Keresztény szocialista titkár voltam húsz év­vel ezelőtt! —Zaj.) 26*

Next

/
Thumbnails
Contents