Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

178 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19 Ul június 24-én, kedden. rendjének biztosítására. A változó viszonyok között azonban nemcsak abban áll a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítása, hogy a meglévőt konzerválom, hanem igenis tovább kell mennem s esetleg reformokat is kell csinálnom, hogy a változott viszonyok között a rendet fenntartsam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne héz tehát azt mondani, hogy a 36-os bizottságon keresztül reformtörekvéseinket nem elégíthetjük ki; ezt talán — azt hiszem — nem is így gondolta Imrédy Béla képviselőtársam, de sajnos, a naplóból ez így világlik ki. Ugyanez áll a felhatalmazásnak éppen az ő miniszterelnöksége alatt történt kiterjesztése kérdésében: akkor ugyanis a termelés folytonosságának biztosítására is kiterjesztette a törvényhozás a felhatalmazást. Erre nézve ő azt mondotta, hogy a meglevő termelés folytonosságát van hivatva biztosítani a kormány az ilyen rendeletekkel. Ezzel szemben, ha más termelésre van szükség, szerintem, akkor természetesen tovább kell mennem egy lépéssel s a termelés folytonossága alatt a változó szükségletek állandó kielégítésének biztosítását értem. Nehéz volna azt élesen elválasztani, hogy az egyik oldalon kizárólag csak konzerváló, tehát defenzív jellegű intézkedéseket tegyünk a 36-os bizottságon keresztül, a

1 másik oldalon pedig, ahogyan ő mondotta, az átépítő reformmunka csakis a törvényhozáson keresztül történjék. Felfogásában tehát osztozni nem tudok, mert jöhetnek olyan viszonyok, hogy igenis, valami reformtörekvést, átépítő reformmunkát kell a 36-os bizottságon keresztül elvégeznünk. (Szöllősi Jenő: Imrédy is azt mondta, hogy a határ elmosódik! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Én a gyorsírói jegyzetből beszélek s a gyorsírói jegyzet szerint azokat mondotta, amikre az előbb bátor voltam reflektálni, de rendkívüli örömemre szolgál, — sajnos, hogy nincs itt Imrédy^ képviselőtársam — hogy az ő pártjának tagjai azt mondják, hogy úgy értette ő is, amint én s így őszinte örömömre megvan a konszenzus. (Saöllősi Jenő: Benne van a naplóban kicsit tovább!) > Mélyen t. Ház! A vita egyéb része tulajdonképpen a kormány működésének kritikája volt. Látjuk, hogy ,ez a vita részben appropriációs, részben pedig költségvetési vita volt, _ de minthogy a bizalom kérdéséről van szó jelen^ esetiben, ez a parlamentáris szokásoknak kétségkívül megfelel s ezt kifogás tárgyává legkevéstbé' én teszem s velem együtt a koimány, amely örül az objektív komoly kritikának, amely ebben az objektív komoly kritikában látja a parlamentarizmus legnagyobb .előnyét. (Maróthy Károly: Ezért nyomják el a kritikát!) Természetesen ennek a kritikának ofojektívnek és komolynak kell lennie (Ügy van! a jobboldalon.) és természetes, hogy meg kell válogatni azt, melyik kérdést teszem kritika tárgyává a plénum előtt s melyik kérdés kritikáját tartom alkalmasabbnak a 36-os bizottság zárt ülése előtt, (Ügy ván! a jobboldalon.) ahol a kritika szabadabb és nyíltabb lehet, mert nem kell az ország bizonyos éredekeit ugyanakkor figyelemmel kisérni, de ugyanezen okokból az illetékesek válasza is szabadabb és nyíltabb lehet, mert nem kell esetleg külpolitikai vagy egyéb vonatkozásokra figyelemmel lenni. A kritika során időbeli kiindulópontnak vették igen t. képviselőtársaim azt az időt, amikor boldogult Teleki Pál lett a miniszterelnök s szembeállították az azóta eltelt időt az azelőtti idővel. Én mindkét időszakban a pénzügyminiszteri tisztet töltöttem be, tehát nyugodtan nyilatkozhatom mindkét időszakról. Az késégtelen, hogy az első időszakban, amely szembeállíttatik a másodikkal, a Teleki Pál kormánybalépése óta eltelt idővel, volt legalább négy-Öt nyugodt hónap, — az a bizonyos 1938-as nyár — amikor még nem lehetett azt sem tudni, hogy a felvidék visszacsatolásának ké'idése rövidesen szóba fog jönni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha ugyanis azt mondotta volna valaki itt a Ház előtt 1938 júliusában, hogy azért nem fogunk októberben összejönni a kitűzött időpontban ülésezésre, mert a Felvidék visszacsatolása lesz az a fontos kérdés, amely ezt megakadályozza, akkor azt hiszem, hogy 1938 júliusában a személbe nevettek volna az embernek. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez így volt, ezt nem lehet letagadni. Akkor kétségtelenül volt negy-öt nyugodt hónap. Az egész ország tudja, hogy azalatt a nyugodt négy-öt hónap alatt, Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt —- többen vagyunk a Házban, akik akkor miniszterek voltunk -- milyen óriási munkát végeztünk. Végnélküli, hajnalig tartó minisztertanácsokon tárgyaltuk át a kérdéseket és készítettük elő a reformokat. Ezeket nem tudtuk azonnal a törvényhozás elé hozni, mert közbejött a Felvidék viszszacsatolásának kérdése; azután, amikor ennek a munkának dandárját lebonyolítottuk, a viszp»zacsatolás előtti nyugodt időben előkészített reformokat terjesztettük a törvényhozás elé. Hogy ezzel szemben milyen időszak volt az a két esztendős időszak, amely ezt követte, azt hiszem, ezt részletesebben magyaráznom nem kell. Következett Kárpátalja visszacsatolása. Aztán jött az erdélyi kérdés, amely a nyilvánosság előtt talán akkor jelentkezett, amikor a visszacsatolás megtörtént, de a kormánynál már sokkal előbb jelentkezett. Majd ezt követte a Bácska visszacsatolása, úgyhogy ha obiektíve szembe akarjuk állítani azt a két időperiódust, amelyikből az egyik rövidebb, a másik hosszabb, arra is tekintettel kell lennünk, hogy milyenek voltak a külpolitikai és honvédelmi viszonyok, amelyek a kormány működését lefoglalták és nem szabad kizárólag a parlament elé beterjesztett javaslatok statisztikájával foglalkozni. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy mit jelent egy új terület visszaesaolása, erre nézve hivatkozom éppen Imrédy Béla képviselőtársamra. Ö maga is ugyanezekéi a vádakkal terhelten állt itt, mint a mostani kormány. (Ügy van! a jobboldalon.) Öt is ámadták, hogy miért nem csinálja ezt s miért íem csinálja azt, és akkor ő is azt mondotta, íogy ezek olyan munkák, — nem akarom dézni a beszédjét — amelyek annyira igénybe yették a kormány idejét, hogy bizony lassabb enmóban ment az egyéb munka. (Maróthy Károly: Ezt mindenki tudia!) Én tudom, hogy ezt mindenei tudja ... (Maróthy Károly: Hosrv többet csinált!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: .. .azonban sajnos, azért kell róla beszélni, mert amikor ezt mondjuk, a túloldal-