Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
Az országgyűlés képviselőházának — Börcs János: 78 P kezdő fizetés! — Zaj. — Az elnök, csenget.) A forgalom emelkedése 4t>% volt es a létszám enielkeuese csak üö%. Itt van pici. a varosnaza. A városházán a tisztviselők 70% -a dolgozik naponta 8—2-ig, és plusz Öt órát. Azonkívül a városházán íoiynak azok a szolgálatok, amelyeket a kormányzat a városra hántott át. Ezek az élelmiszerjegyek, a cipő jegyek kiutalása, a hadbavonuitak segélyezésének ellátása, ezeknek szociális gondozása, a légvédelmi berendezések, ingatlanok műszaki felülvizsgálata, és ezenkívül az északi és az erdélyi megszállás idején a fővárosi alkalmazottak &gy negyedrésze .katonai szolgálatot teljesített és a többiek minden újabb felvétel, zokszó nélkül teljesítették a szolgálatukat. (Maróthy Károly; Nem ezekről beszélt!) De lássuk mi a helyzet az államvasutaknál« {Zaj a széisoöaioidaion. — iVlarothy ivar«iy: Hamiskodas ez! Uigánykodás!— Zaj.) Mindenki tudja, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, hogy vasúti vonathálózatunk 67%-al növekedett a visszacsatolások alkalmával. Ugyanakkor a mozdonypark 15% -kai, a kocsiáliag 25%kal emelkedett (Zaj a szèlsobaloldalon.), a' létszám azonban csak minimálisan emelkedett azokkal a visszatért használható erdélyi v vasutasokkal, akiket a szolgálatba beállítottak. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy még mindig úgyszólván a csonkamagyarországi vasutasság látja el Erdélynek, Bácskának, Északmagyarországnak és a többi területnek a szolgálatát. (Maróthy Károly: Ez az üzemekhez tartozik! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Olvassa fel a fizetéseket! —• Zaj.) A gördülő anyagok nem emelkedtek — amint méltóztatnak tudni, hiszen Erdély visszatérése alkalmával a románok mozdonyt és kocsikat egyáltalán nem adtak vissza, nem számottevő a Bácskából visszatért kocsi és mozdonypark sem. Aki objektíve nézi a kérdést, az nagyon könnyen megállapíthatja, hogy az államvasutaknál a legnehezebb időkben is van személyforgalom, van teherforgalom és van különleges szolgálat is. Mindezt a szolgálatot ugyanaz a személyzet látja el és ez a személyzet nem tesz féket munkakedvére és teljesítményére, hanem a legteljesebb erőfeszítéssel dolgozik azon, (Maróthy Károly: Éljenek a vasutasok!) hogy a köz és Európa érdekében ezt a forgalmat fenn tudja tartani. Ha fékről beszélünk, akkor legfeljebb csak azt lehet mondani, hogy a jogos igényeire tettek a vasutasok, a postások és a többi közszolgálati alkalmazottak féket. (Zaj.) Az államvasutaknál a külszolgálati személyzet átlagos órateljesítménye 315 óra, az előírt teljesítmény pedig 240, illetőleg 260 óra. (vitéz Bonczos Miklós államtitkár belép az ülésterembe. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Bonczos! — Tavs.) Meg kell állapítani azt is, hogy az átlagon felül is teljesítettek sokan 340—400 óra szolgálatot. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy úgyszólván nincs is rendes menetrend, akkor meg kell állapítanom, hogy az ilyen nem rendes menetrend mellett az államvasutak személyzetének sokkal nagyobb figyelmet és munkát kell tanúsítania és sokkal nagyobb munkateljesítményt kell végeznie, mint azelőtt. A központi szolgálat személyzete is rendkívüli módon megfeszíti minden munka erejét, hogy szolgálatát teljesíteni tudja azok helyett is, akik a visszatért területeken teljesítenek szolgálatot. De nagyobb tömeggel is dolgozik a vasutasság 1938 óta szakadatlanul. 1938-ban volt az Eucharisztikus kongresszus tömegforgalma, ősszel következett a Felvidék KÉPVISELŐHÁZI N"Al'LÓ X. 199. ülése 19hí június 2h-én, kedden. 177 vonalhálózatának benépesítése, 1939 március 15-én indult meg a kárpátaljai hálózat benépesítése. 1939 őszén tört ki a háború és azzal kapcsolatban hadimenetrend lépett életbe. 1940 nyarán voltak az erdélyi megszállásra való előkészületek és ekkor folyt egy újabb 2000 kilométeres vonal benépesítése. 1940 végén és 1941 tavaszán volt a balkáni felvonulás, azután pedig a tömegek visszaözönlése észak felé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt a forgalmat bonyolította le a kiváló vasutasság. Ezenkívül 1938 óta megnehezítette a személyzet szolgálatát a _ rendkívül erős r tél és a rettenetes hótömeg is, amint ezt méltóztatnak tudni. > Ezekkel a kérdésekkel nincs időm, sajrbos, részletesebben foglalkozni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Akkor miért szólal fel, ha nincs ideje 1 ?) Mert lejár az időm. Minthogy a mélyen t. volt miniszterelnök úr, akiről megmondtam, hogy nagyrabecsülöm, bejött az ülésterembe, megismétlem a róla elmondott szavaimat, mert én mindig szemtől-szembe szeretek valakiről beszélni. Nagy csodálkozásomnak adok kifejezést Imrédy Béla t. képviselőitársammal szemben, azért, mert ő minden kiváló kvalitása, minden politikai érzése és tudása ellenére a közalkalmazottak érdemeit annyira diminuálta. (Maróthy Károly: Megmagyarázta szavait!) Imrédy úr visszaemlékszik arra, — bocsánat, hogy ezt megismétlem — hogy milyen titáni munkát végeztek a pénzügyminisztériumban a tisztviselők, (Zaj a szélsőbaloldalon.) — igaz, hogy a miniszter úr is benn volt — csökkentett illetménnyel. A középosztálynak ez a rétégé, ez a társadalmi osztály — és ezzel befejezem beszédeimet — nem érdemelté meg a képviselő úrnak ezt a kritikáját. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kortesfogás! — Zaj. — Elnök csenget.) Minthogy a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a felhatalmazást elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A pénzügy miniszter úr kíván szólni. Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy az eddig elhangzottakra röviden válaszoljak. Egy képviselőtársunk kivételével — úgy látom — abban az egyben egyetértünk, hogy a felhatalmazási javaslat megszavazására szükség van. Ennek a törvényjavaslatnak szükségességét Piukovich képviselőtársam kivételével senki sem vonta kétségbe, legfeljebb a kormány iránti bizalmatlanságból nem kívánták egyesek ezt a felhatalmazást megadni. Magam is azt hiszem, hogy e felhatalmazási javaslat megszavazása nélkül a mai viszonyok között,_ amikor gyorsan változnak ä viszonyok és hirtelen kell intézkedni, lehetetlen kormányozni, A tulajdonképpeni témával, magával a felhatalmazási törvényjavaslattal egyedül Imrédy Béla t. képviselőtársam foglalkozott, aki a felhatalmazás tartalmának kérdésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felhatalmazás tulajdonképpen csak defenzív jellegű feladatok teljesítésére ad jogot a kormánynak — vagy helyesebben mondva, defenzív jellegű jogokat és kötelezettségeket hárít a kormányzatra. Ezzel szemben az átépítő reformmunka nem a 36-os — a jövőben 42-es — bizottság hatáskörébe tartozik, hanem a törvényhozás elé. Azt hiszem, hogy ilyen élesen nem lehet, de nem is szabad megvonni a határvonalat. Ugyanis mire szól ez a felhatalmazás? A felhatalmazás szól a gazdasági és hitelélet 20
