Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának padjaiból nagyon szépen rávilágított adatokkal is erre a dologra. Nagyon kérem a képviselőház minden tagját, foglalkozzék komolyan ezzel a dologgal, mert sajnos, az a helyzet, hogy a mi mezőgazdaságunk nem felfelé megy, hanem mindig jobban hanyatlik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos!) . A tejkérdés a mezőgazdaságot a legnagyobb mértékben érinti, mert a mezőgazdaságnak az állattenyésztés irányában kell fejlődnie, arra kell törekednünk, hogy sok tejet tudjunk termelni, akkor fog virágzani, fejlődni és jövedelmezővé válni a gazdálkodás. Jelenleg magunkat sem tudjuk rendesen ellátni, nemhogy olyan kivitelre gondolhatnánk a vaj teréii, mint amilyen ezelőtt 5—6 évvel volt, amikor a feleekkora Magyarország 56 vagon vajat tudott kivinni. Most már nem tudjuk magát az^ országot ellátni. Ez mégis megfontolandó dolog. Éppen ezért helyesnek tartanám, ha megvizsgálnánk a tényleges helyzetet, ha megvizsgálnánk, hogy mi az oka a mostani állapotnak. . A magyar falvak gazda társadalma elismeri, hogy nem szabad az árakat olyan magasra feltornászni, hogy a szegény emberek ne tudjanak hozzájutni a legfontosabb táplálékukhoz. A mezőgazdák mindig tudtak áldozatot hozni a nemzetért és most is hajlandók volnának erre. De itt én egészen mást látok. Azt látom, hogy faluról elviszik a tejet — ahol van felesleg — 20—22 fillérért, Budapesten viszont ugyanazt a tejet 32 fillérért adják. Én ugyan nem vizsgáltam meg olyan nagyon az èrrevonatkozó adatokat, {le mégis felmerül bennem a kérdés, vájjon a tejközpontnál nem olyan hasznot vágnak-e zsebre (Szöllősi Jenő: Nyugodt lehet! Ügy is van!), amely lehetetlenné teszi a gazdáknak a tejtermelést? A helyzet tehát az, hogy a termelőtől elvonják a tejet, a fogyasztóval megfizettetik és lehetetlenné teszik az egészséges tejtermelés kifejlődését. Hiszen olyan óriási mennyiségben jön fel Pestre a tej, hogy ha csak egy fillérrel is számítana többet a Tejközpont, már az is elegendő volna, de mivel 33%-kal drágábban adia, ezzel lehetetlenné teszi a. többtermelést. Kérem a közellátási miniszter urat, vizsgálja meg süre-ősen ezt a kérdést (Tauffer Gábor: Elment! Félt. hogy megszakad a szíve!) és ezeket a liberális hasznokat csökkentse, hasson oda, bocv a tejtermelés kifizetődő leg ven vagy legalább is no ráfizetéssel termeljünk. Elvégre azt nem lehet kívánni a mezőgazdaságtól, hogy ráfizetéssel Minden termelés csak akkor fokozódik, ha reális polsrári hasznot kap. xVzért követelem, hogy a Tejközpont is csak ilyen^ hasznot vágjon zsebre, ne pedig" a^ jelenlegi óriási hasznot, mert ennen a mostani 30%-os árkülönbözettel te

c

zi lehp+p,tlenné a gazdáknak a ki fi ütendő tejtermelést. A főbaj az, hogy a vásárló részére megdrágítják a tejet, a gazda meg olyan keveset kap érte, hogv ráfizet. Mindi e* ráfizetni azonban nem leihet. A jelen legi, idő éppen a legalkalmasabb volna arra, hogy a kormány minden rendelkezésiére álló eszközzel kivizsgálja ezt a kérdést és úgy intézze el a dolgot, hogy a mezőeazdaság legalább megkétszerezze a tejtermelést. Ha lesz sok tej, akkor le.sz fedett állatállományunk és lesz sok gyermek i«. Ma nem probléma eladni a. (bízott állatot De amilyen örvendetes feilődés v^lt az állathizlalás terén, — amint erre a múltkor eiyik képviselőtársam rámutatott — úgy íáforü en199. ülése 1941 június • 24-én, kedden. 167 nek a visszafejlődését. Először is a inezőc'azr dák voltak azok, akik az ország disznóhizlalásából 60—70% -ban vették ki a részüket. Ma az a helyzet, hogy az ipartelepek, gyárak és bányák lehetetlen ipari árakat diktáltak, a zsidó ipari hizlaldák 1 pengő 92 fillért kaptak a hízott sertésért, ugyanakkor a hízott sertések árát a kisgazdáknál 1 pengő 44 fillérben maximálták. A kisgazdák ennek az óriási árkülönbözetnek következtében kimaradtak a hizlalásból, ráfizetéssel dolgoztak, úgy hogy a hizlalás átcsúszott a zsidó hizlaldák kezébe. Annak ellenére, hogy itt a képviselőház többsége 95%-ban a nacionalizmust, a nemzeti jobboldali politikát hirdeti,^ a gyakorlatban az történt, hogy az ipari zsidó hizlaldák 70—80%ban megszerezték a hizlalást. A kisgazdák számára í ebe tétlen a seríéshizlalás.. Kérem a föidmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt sürgősen vizsgálja felül s tegye lehetővé, hogy a kisgazdák, akik ennek az országnak alapjai és pillérei, saját hazájukban is hozzájárulhassanak a többtermeléshez. Ök hivatásukat betöltötték ebben az országban, első helyen vannak többmilliós számarányuknál fogva, tebút elsősorban ezek számára kell lehetővé tenni a sertéshizlalási. Felhívom a kormány figyelmét arra is, hogy az országban igen szépen megindult a szarvasmarhahizlalás. Például a raj megyénkben, Nyitra megyében március elején 5000 darab hízott marha volt a kisgazdák istállóiban. Ma az a helyzet, ho^y ha a kisgazda meghizlalja a marháját, olyan árat kap érte, hogy teljesen elveszti a feletetett abrakot. Amikor ugyanis kiszállítja a maga marháját és^ azon a pénzen vesz egy másikat s_ azt beállítja a hizlalásra, akkor neki az a sovány ökör. amelv két mázsával kevesebb súlyií, ugyanannyiba kerül, mint amennyit a két mázsával nagyobb súlyú hizlalt ökörért kapott. Lehetetien állapot az megint, hogy a gazdák az ő szorgos négy-öt hónapi munkájuknak eredményét elveszítik > elveszítik azt az abrakot, amelyet feletettek, mert a jövőben az fog bekövetkezni, hogy senki nem fog hizlalni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) Felhívom a kormány figyelmét már rao«t arra, hfegy a szép fejlődésnek indult állathízlalás kérdésében is vigyázzon, nehogy visszaesés következzék be, nehogy úgy járjunk, mint a sertéshizlalásnál jártunk. Ha a kormány ilyen reformokkal fog jönni s az ilyen kérdések orvoslását hozza, mi a kormány terveit szívvel-lélekkel mindenkor pártolni r fogjuk és sohasem fogiuk elgáncsolni. Szegyeinénk magunkat, ha olyan magyarok volnánk, hogy megakadályoznánk azt, vagy az ellen még egy szót is emelnénk, ami a .fejlődést biztosítja. (Egy hang a széhőbalolddlon: New ér rá, a kormány! — Maróthy Károly: Egyáltalán hol van a k or many î) Figyelmeztetni szeretném a kormánynak és a képviselőháznak minden egyes tagját. Az újságok írtak arról, hogy bejelentették a képviselőházban a harmadik zsidótörvényt. Azután itt van előttünk a zsidótörvény házasságjogi szabályozása is, de ezeknek nines semmi gazdasági vonatkozásuk, már pedig a zsidókérdést gazdasági vonatkozás nélkül megoldani abszurdum, lehetetlenség. Éppen az a baj, hogy mi mindig ilyen részleteket hozunk a megoldásoknál. Elismerem ugyan a kormány javára, hogy a múlttal szemben ez óriási haladás, mintán ez a javaslat a fajtisztaság megőrzését szolgálja, tehát nagyon nemes az intenciója, amit a kormány részéről nem vonok kétségbe, de hangoztatom, hogy nem-