Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-198
158 Az országgyűlés képviselőházam dulatot, amelyet ez az osztály, amely az agrártársadalomnak a jövőben fundamentumát fogja képezni, jiiegérdemölne úgy, hogy kellő mértékben és arányban támogatnák. Kifogásoltam, hogy amikor az állami színházak megsegítésére a kultusztárca 2" 5 millió pengőt vesz fel a költségvetésbe, ugyanakkor a kisgazdatársadalom szempontjából annyira fontos téli szakoktatásra csak 250.000 pengőt állapít meg. Ha csak ezt az egy esetet mutatom is be, bizío sítékot nyujt-e nekem kormányzati rendszerünk arra, hogy a kisgazdatársadalmat a jövőben kellő mórtékben támogatni fogja, biztosítékot nyujt-e nekem arra. hogy a termés értékesítése tekintetében is változás történik 1 Itt állunk az új termésnek, hála Istennek, az előestéjén — hiszen a közellátás szempontjából nagyon szükséges, hogy az aratás mentől előbb bekövetkezzék — és még mindig nem látjuk itt a rendeletet, nem tudjuk, miként hogyan lesz majd jövő termésünk értékesítése. Én félek attól, hogy a kisgazdái úrsadalom, az egész gazdatársadalominal együtt, újra beleesik a Futura-iutézmény karmai közé. Hogy a Futura a múltban mennyire mostohán bánt el a r gazdákkal, arra nézve újra egy esetet, egy példát hozok fel. A múlt hónap 31-én a felsődunántúli mezőgazdasági gyűlésen Veszprémben az alelnök névszerint megnevezett egy plébánost, akinek a biízáját, amikor értékesíteni akarta, a Futura csak 25% levonásával akarta elfogadni. Tudjuk, hogy most az utóbbi rekvirálás alkalmával szintén a Futura kirendeltséget osztották be a katonasághoz, Ugyanaz a szerv tehát, amely hónapokkal előtte 25% levonásával akarta ezt a gabonát elfogadni, most a gabonát minden levonás nélkül átvette. A kisgazdatársadalom tehát még nem látta azt, hogy az értéke«ítés szempontjából mi lesz a jövő évi termésével, hiszen az ár nincsen megállapítva és én attól félek. hogy újra azok az állapotok fognak bekövetkezni, amelyekről már szó volt itt; hiszen egy tiílsóoldalon ülő gazda-képviselőtársam, amikor azt mondottam: borzalom, nagy baj van kint, a gazdák kezdik felőröltetni a rozsot, erre azt mondta: természetes, hogy felőrlik, én is felőröltem, jól teszik, ha nem darálják fel, mert drágább a korpa, mint a rozs. Ezek azok az intézkedések tehát, amelyek a mi gazdasági életünket súlyosan érintik, még mindig késedelmet szenvednek, — hissen a kisgazdatársadalom még mindig nem látja tisztán, hogy jövőévi termésének értékesítése hogyan fog végbemenni. — ezért természetes, hogy ennek a kormányzatnak ebben a formájában a felhatalmazást megadni nem tudom. De menjünk tovább. Nézzük azt, hogy nálunk van-e intézkedés arra, hogy a kisgazdatársadalom, vagy egyáltalában a mezőgazdaság a jövőben a hizlalás terén megtalálja a számítását, van-e intézkedés arra, hogy meghagyjuk a mezőgazdaság számára a kellő hízlalási keretet, hogy a mezőgazdaság elvégezze azt a sertéshizlalási amely az ország számára olyan fontos kérdés. Miért kell annak a gazdának a sovány 'sertést felnevelnie, eladnia egy bizonyos részvénytársaságnak, miért kell a tengerit is eladnia egy bizonyos részvénytársaságnak? Azért, hogy az árkülönbözetet, a hasznot azok vágják zsebre, nem pedig a gazdaközönség í Tessék elképzelni, micsoda rablógazdálkodás egy mezőgazdaságban az, ha a trágya nem annak a gazdaságnak földjébe kerül vissza, k 198. ülése 1H1 június 23-án, hétfőn. amelyen azt az állatot felnevelték. Mi beszélünk r többtermelésről, minőségi termelésrőlTessék elképzelni, lehetséges az, hogy egy gazdaság felneveli a süldőit, azokat elviszik Győrbe, vagy mit tudom én, hova, ugyanannak a gazdaságnak a tengerijét is elviszik és Győrben etetik fel, a trágya tehát ahelyett, hogy | lent maradt volna Karcag vidékén, vagy nem I tudom hol, Győrben kerül felhasználódásra, lia egyáltalán felhasználják. Elképzelhető, hogy mi ezt többtermelésnek, jobb minőségi termej lésének... (vitéz Lipcsey Márton: Igen jó példa a trágyázásra!) T. képviselőtársam,, lehetséges, hogy ön olyan jó televéiryes földön dolgozik, j ahol erre nem szorulnak rá, (vitéz Lipcsey ! Márton: Nem arról van szó!) de én azt niou• dom, hogy feküdjék az a föld ennek az or! szagnak bármelyik részén, ha valamely földről | elviszik a terményt és az azzal etetett állatok trágyája nem kerül vissza abba a földbe, ott rablógazdálkodás folyik, (vitéz Lipc-'sey Mári ton: Kégi nóta ez! Ezzel mindenki tisztában j van! — Elnök csenget.) En nagyon szeretném, I ha a túloldalon ülő képviselőtársam, aki_ olyan | nagyon szépen szeret mindig szórakozni más i beszédével, egyszer felállana és önállóan megmondaná, hogy mi egyáltalán nem értünk hozzá, ; hogyan kell irányt adni jövő gazdasági éle' tünknek és hogyan kell azt a bizonyos lij vilá! got úgy berendezni, hogy abból valamenynyiünknek haszna legyen, (vitéz Lipcsey MárI ton: Vannak emberek, akik elismerik mások ! tulajdonságait! — Elnök csenget.) t _ T. Ház! Még szeretnék arról is beszélni, hogy itt az országban bizonyos mennyiségű házhelyigénylés van még most is folyamatban. Én lent jártam egy alkalommal Veszprém megyében és ott az egyik községi elöljáróság kimutatta, hogy 72 házhelyigénylés van bejelentve. Elmentek a nagybirtokoshoz és megkérdezték, nem lehetne-e ezt a. kérdést békés úton elintézni, amire a nagybirtokos azt mondotta: igen, ha van pénz. Én úgy tudom, hogy nekünk van erre törvényünk, a házhely-törvény, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek csak a végrehajtási utasítása hiányzik. Lehetetlenség az : , hogy ott vannak magyar családok, amelyeknek két fia már jóval 30 éven felül van és nem tud megnősülni azért, mert nincsen megfelelő lakása. Abban az egyszoba-konyhás i lakásban ugyanis, minthogy a. család egyik i tagja már megnősült, már most tizenegyen i laknak. Lehetetlenség, hogy azért ne nősülhes| sen meg a mi fiatalságunk, mert nem tudjuk őket házhelyhez juttatni- (Horváth Ferenc: j Sajnos, így van!) Szeretnék még megemlékezni a községi jegyzők helyzetéről. Ha a községi jegyzők helyzetét nézzük, azt kell mondanunk, hogy éppen nem irígylésreméltó az a helyzet, ^ amelyben ezek a szerencsétlen községi jegyzők vannak. Az egyik községben tett látogatás alkalmával megjelenik a számvevőség főnöke és kérdőre vonja a vezető jegyzőt, hogy miért nem vezeti ezeket a naplókat az új szellemnek és az új I utasításnak megfelelően. A községi főjegyző azt | mondja: számvevő úr, ezt hiísz éve így veze! tem ebben a községben és az a főnök, akit most ; küldtek ki Erdélybe, soha semmiféle kifogást ! • sem emelt az ellen, hogy így vezetem és sohaI sem mondta, hogy a postát vagy a kiutalást j vagy mondjuk a fogyasztási adót, amelyet edj dig két könyvben vezettünk, a jövőben négy í könyvben kelljen vezetni. Hát ez — azt mondja ' erre a főnök — ázsiai állapot és ő megköveteli.
