Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

Az országgyűlés képviselőházának ő már nem kötötte a megoldást ahhoz a feltételhez, hogy ha ilyen rendezés lesz, hanem csak azt mondotta, hogy a zsidókérdés európai kérdés és nálunk is ennek keretében lesz megoldva. Ezzel szemben a zsidókérdés megoldása nem haladt olyan mértékben, mint ahogyan mi elvárhattuk volna a hangzatos kijelentések után. (Bodor Márton: És amint Európa-szerte történt!) Most a közelmúltban, a parlament öszszehívása előtt is újabb hangzatos kijelentések történtek ós egyszerre a zsidótörvény helyett, amit az ország magyarsága őszinte szívvel és vágyakozással áhított, kaptunk egy vegyesházasságra vonatkozó törvényjavaslatot. De ugyanakkor kaptánk egy másik törvényjavaslatot is, amelyben leszögezik azt, hogy aki templomok ellen merényletet készít elŐ

% súlyosan büntetendő. T. Ház! A magyar történelemben ezer esztendő óta nem törtónt meg, hogy római katolikus, vagy protestáns templomokat felrobbantottak vagy felgyújtottak volna. Ha már ilyen törvényjavaslat jön ide, tegyük bele, hogy a zsinagógák védelmére nyújtják be ezt a törvényjavaslatot, akkor legalább az ország közvéleménye is tudja, hogy miről van szó. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Jobban ráismerünk, hogy kire vonatkozik!) T. Ház! Ma Európában, Magyarországot és Szovjetoroszországot kivéve, a zsidókérdés megoldása mindenütt a legradikálisabb lépésekkel halad előre. Az, hogy a zsidók karszalagot, sárga jelzést kapnak, nálunk talán azért nem hozható be, mert itt tiltott egyenruhaviselésért bezárnák azt a szegény zsidót. (Matolcsy Tamás: Itt pénzt kap a zsidó és nem karszalagot!) Megoldások születtek Szlovákiában, az újonnan megalakult Horvátországban és ezzel szemben az események még mindig azt igazolják, hogy nálunk komoly, erős lépésekkel nem haladunk a zsidókérdés megoldása felé. Ma még kijárnak a zsidók ügyében s a zsidótörvény áthágása miatt a rendőrség elé idézett gyárosok, zsidók érdekében eljárnak magas díjazásért emberek. T. Ház! Szerettük volna már azt a rendeletet látni, amely kötelezővé teszi a rendőrségnek, vagy bármelyik szervnek és hatóságnak, hogy ha valaki zsidó érdekében beteszi a lábát hozzá, azonnal jelentse fel és ha az illető az ügyvédi kamarának a tagja, meg kell fosztani az ügyvédségtől vagy hosszabb időre el kell tiltani az ügyvédi gyakorlattól. Mert ha egy oldalról hozunk törvényeket, végrehajtási utasítást és a másik oldalon lehetővé tesszük kijáróknak, hogy a törvényt kijátszák, akkor valóban ott vagyunk, amit a zsidók mindig előszeretettel mondanak és hirdetnek, hogy a törvényeket csak azért hozzák, hogy ki lehessen őket játszani. Már pedig a törvény arra való, hoery a maga büntető erejével lesújtson azokra, akik a törvényt egyetemesség kárára ki akarják játszani. > T. Ház! Ezekben a nagy és nehéz időkben, amikor valóban nagy mae-var sorskérdéseket, — mint a földkérdés, a zsidókérdés, a magyar jövőnek újabb ezer esztendőre való megépítése — kellene megoldani, akkor bevetik a közhangúlatba a királykérdést és beszélnek öt királyjelöltről is. Van nekünk államfőnk, a Kormányzó Ür Ö főméltósága! (Éljenzés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék ilyen kérdéseket belevetni ennek 198. ülése 1941 június 23-án, hétfőn. 149 i a törvényjavaslatnak a tárgyalásába. Úgy méltóztatott mondani, hogy beszélnek a királykérdésről, beszélnek öt királyjelöltről is. Ez nem annyira köztudott dolog, hogy érdemes legyen a képviselő úrnak hangoztatni és a nyilvánosság számára leszögezni. Igen sokan vannak ebben az országban, akik erről a szóbeszédről semmit sem tudnak és az, hogy egyes malomalatti pletykázások folynak, nem ok arra, hogy a képviselőház üléstermében beszéljünk ezekről a kérdésekről. (Maróthy Károly: Szóval folynak! — Matolcsy Mátyás: Le van szögezve! — Maróthy Károly: Vannak pletykák! Nagyon jó!) Vajna Gábor: Igen t. Ház! Ezzel kapcsolatban most azt óhajtom leszögezni, hogy van nekünk államfőnk, tehát mindenféle propagandát szüntessünk meg. Egyéb célom nem volt. (Taps a szélsőbaloldalon.) Nem akarom felhozni — éppen Eckhardt Tibor utazásával kapcsolatban — az amerikai sajtó erre vonatkozó adatait, de azokban olyan súlyos megállapítások vannak, amelyeket még nem cáfoltak meg, amelyeket pedig kívánatos lenne akár nálunk, akár az amerikai sajtóban, vagy illetékes helyen megcáfolni. Én ezeknek a cikkeknek részleteit, éppen a súlyos terhelő adatoknál fogva nem óhajtom felolvasni, leteszem azonban a cikk másolatát a Ház asztalára. Méltóztassanak igen t. képviselőtársaim azt megnézni és látni fogják, hogy igenis, van valami alapja, hogy az emberek beszélnek 8 millió értékű arany kisibolásáról. Az ország érdeke ma nem engedheti meg, hogy ezeket a dolgokat itt az ország színe előtt nyilvánosan kiteregessük. (Budinszky László: Hadd pusztuljon a salak! — Bodor Márton: Hadd hulljon a férgese!) Mondom, méltóztassanak elolvasni, akkor talán majd igen sok igen t. képviselőtársamnak a véleménye sok tekintetben meg fog változni. T. Ház! Ma június 23-ika van, az 1919 júniusi 24-iki ellenforradalomnak elősetéje. Sok száz magyar vérünk aranyba vésett neve hirdeti az egyszerű kőoszlopon itt a Vértanuk terén azoknak emlékét, akik Kun Béláék ós társaik véres terrorja alatt borzalmas szenvedések közepette Krisztus keresztjéért és a magyar népnek, a magyar jövőnek a megteremtéséért életüket és vérüket adták. Most, amikor nem messze keleti határainktól dübörögnek a szövetséges német csapatok, hogy leszámoljanak azzal a vörös áradattal, amely Magyarországot 1919-ben Kun Béláék és Károlyiék véres terrorja alatt elpuszította, jusson eszünkbe nekünk, magyaroknak Paskievics neve és az 1849. évi világosi fegyverletétel, de jusson eszünkbe az a borzasztó sok gyilkosság és terror is, amely a vörös forradalmat kísérte. Most, amikor a leszámolás a tengelyhatalmak, a hatalmas német és az olasz birodalom részéről megindult, hogy ennek a gyilkolásnak, éheztetésnek és tűznek, amely egész Európa létét fenyegette, véget vessenek, hálával kell eltelnünk a német szövetségesek és azok vezére iránt (Éljenzés és taps.) és le kell szögeznünk, hogy szívünk minden dobbanása kíséri a német fegyvereket diadalmas útjukon. De nézzünk körül ugyanakkor a mi országunkban is. Nálunk a szociáldemokrata párt, annak szélsőbaloldala/ a vörös ellenzék, a szovjetbarátok egyesülete, a nacionál-bolseviki gyülekezet és tömörülés, továbbá a földalatti szabadkőműves és zsidó