Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

148 Az országgyűlés képviselőházának amelyről a nyilaskeresztes párt vezérszónoka, [ Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam a legnagyobb részletességgel beszélt, feltárva pontos hivatalos statisztikai adatok alapján azokat a megdöbbentő állapotokat, amelyek az ország földmívelő népét megfekszik. Én ezekkel a statisztikai adatokkal foglalkozni nem akarok, nem akarom a t. Ház figyelmét ezzel újólag igénybe venni, de ha itt, ebben az országban, ahelyett, hogy a magyar állam igyekeznék egészséges kis magyar parasztgazdaságokat teremteni, zsidók parcelláznak; ha Érdliget környékén, amelyet évről-évre újból és újból elönt az árvíz és amelynek érdekében azután újból és újból igénybevesszük a magyar testvérek áldozatkész adakozását, 12,000 pengőért adnak el egy katasztrális hold kaszálót, vizenyős területet, amely esaládiház építésére nem alkalmas; ha az'egyik dunántúli uradalmat a zsidótól átveszi a nagy- M birtokos és az erdőgazdaságban alkalmazott munkások egyszerre mezőgazdasági alkalmazottak lesznek, egyszerre elesnek a gyermekenkinti 5 pengő családi segélytől, amelyet az Oti. nyújt; ha meggondoljuk azt, hogy a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc 1,850.000 katasztrális hold ingatlan vagyonnal rendelkezett akkor, amikor a magyar szabadságharcnak, a népi mozgalomnak élére állt, amely földterületet az 1715. évi XLIX. te. tőle elkobzott, kimondván azt, hogy Kákóczi Ferenc hazaáruló; ha megnézzük azokat a bécsi titkos irattárbeli okmányokat, amelyek hitelesen igazolják, hogy kik és milyen hazaárulásokért kaptak az osztrák császártól és earyben a magyar királytól ezekből a földekből óriási birtoktesteket; ha megnézzük azokat az adományozó leveleket, amelyekből megállapítható vagy amelyeknek történetéhez hozzátartozik, hogy valaki azért, mert jó kifliket sütött, óriási birtokot kapott a Tiszántúlon (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — gondolkodóba kell esrünk. Ha megnézzük nem a mostani, hanem az évszázadokkal ezelőtt adományozott vitézi birtokokat, ha megnézzük a nagy egyházi birtokokat, —- távol áll tőlem, hogy én az egyházi birtok ellen támadást intézzek — ezeket az adományozó levelek szerint a tulajdonosok azért kapták, hogy iskoláztassanak, neveljenek, tanítsanak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), bíráskodjanak és katonát állítsanak. Kérdezem, t. Ház, vájjon ha ma felszólítanók ezek tulajdonosait és azt mondanók, hogy tessék a 120.000 hold föld jövedelméből egy bombázó századot felállítani, mi történnék? Egy bombázógép 750.000 pengő, kilenc bombázógép tehát majdnem 7 millió pengő. Ha tehát azt mondanók, tessék egy bombázó századot felállítani és eltartani — nem is kívánnám azt, hogy a földbirtok tulajdonosa maga legyen a századparancsnok (Derültség.) — azt hiszem, nagyon meggondolnák ezt az egész problémát és önként sietnének megérteni a szegedi gondolatban lefektett gyönyörű elveket, amelyeket csak hirdetni szerettek és amelyekre csak hivatkozni szeretnek. Azokat a szegedi gondolatokat, amelyeket oly gyönyörűen lefektettek, el kell olvasni és valóra kell váltani. Tudom én azt is, hogy talán nem a képviselőház a kerékkötője a problémák megoldásának, a kerékkötő ott van, ahol kijelentik, hogy azt akarjuk, hogy a magyar nép, a magyar paraszt ne politizáljon, hanem többet dolgozzék. T. Ház! Visszaemlékszem néhai Teleki Pál miniszterelnök úrra, aki tavaly december 3-iki nagy beszédében azt mondotta, hogy a földreform előkészítése, nyolc esztendőt vesz ' 198. ülése 1941 június 23-án, hétfőn. igénybe, de esetleg megpróbálja ezt az előkészítési időt hat esztendőre vagy négyre lerövidíteni. Kérdezem, t. Ház, amikor húsz esztendőn keresztül ugyanezt a politikát^ a szegedi gondolatot hirdettük,' mit csináltak a í'öldmívelésügyi minisztériumban és t mit a földmívelésügyi minisztériumnak vidéki szervei, (Egy liahg a szélsőbaloldalon: Nincs Programm ja!) mit csináltak a gazdakörök, gazdasági egyesületek, a községi jegyzők, az adókivető bizottságok és az adóvégrehajtók. (Benes Zoltán:- Egyet-mást csináltak!) Mert ha azok még most sincsenek tisztában a földkérdés súlyával és adataival, akkor nem méltók arra, hogy ezt az ügyet továbbvigyék, mert nem érettek rá. Az adót ki tudják vetni. Egyik-másik úrnak 4 millió peugős adótartozására haladékot adnak, viszont a kis magyar parasztot végrehajtják egy 23.84 pengős adótartozásért^ (Bodor Márton: Elég szomorú! — Benes Zoltán: A 4 millió rendezése sem marad el!) Kedvezményt kap majd a megfizetésére. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) T. Ház! Itt van a következő kérdés, a zsidókérdés. 1940 júliusában a napló tanúsága szerint a nyilaskeresztes párt egy _ tervezetet nyújtott be a Házhoz a harmadik zsidótörvény sürgős kidolgozására és benyújtására, s akkor amint megszámoltuk, 21-én maradtunk 161 szavazattal szemben. Az volt akkor a közóhaj, hogy nincs szükség harmadik zsidótörvényre. Ügy látszik, talán azért, mert még a másodikat sem kezdték el végrehajtani. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a tényekhez méltóztassék ragaszkodni! Nem lehet azt állítani, hogy nem kezdték meg a második zsidótörvény végrehajtását. Ne méltóztassék ilyen kijelentéseket tenni! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tavaly!) Vajna Gábor: Én nem. óhajtottam ezzel senkit sem sérteni, csak ezt említettem meg, különben, ha sértést követtem volna el, bocsánatot kérek. Elnök: Sértést nem követett el a képviselő úr, de méltóztassék a való tényekhez komolyan ragaszkodni. Vajna Gábor: T. Ház! 1940 őszén az alkotmányreformról kezdtek beszélni. Sajtónyilatkozatok jelentek meg, gyűléseken beszéltek erről a kérdésről, amikor pedig 1939-ben tőlünk nyilatkozatot követeltek meg, hogy alkotmányreformra nem is gondolunk és az alkotmány ellen nem óhajtunk semmit sem tenni. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) , T. Ház! Mi valóban nem is akartunk az alkotmány ellen semmit sem tenni, de korszerűsíteni akartuk az alkotmányt.^ Ebbe < beletartozik szigorúan véve ez a zsidókérdés is. Gróf Teleki Pál ugyancsak tavaly a december 3-iki nagy beszédében a zsidókérdéssel kapcsolatban azt mondotta, hogy a zsidókérdés európai kérdés és nálunk Is ennek a keretében lesz megoldva, ha lesz ilyen rendezés. Erre valamelyik szélsőbaloldali képviselőtársunk közbeszólt: »Addig semmit sem csinálunk?« Ekkor Teleki Pál miniszterelnök úr azt mondotta: kérem, ne tessék mindjárt kiforgatni a dolgot, mert a tojást sem eszik akkor, amikor még a tyúkban van. Én azt mondottam, hogy európai kérdés és nálunk is ennek keretében lesz megoldva, ha ilyen rendezés lesz. T. Ház! Ezzel szemben már bizonyos haladást jelent Bárdossy miniszterelnök úr bemutatkozó programmbeszédének az a része, ahol