Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-198
Az országgyűlés képviselőházának alatt a oselh kormányzat moratóriummal biztosította a parasztság megvédését és ezt a moratóriumot kiterjesztette a magyar kormányzat is, azonban bizonyos esetekben módot ad arra a törvény, hogy el lehessen árverezni azokat a birtokokat, ha az adósok nem fizetnek pontosan. A banknak, ahova az illető földmíves tartozik, van ügyésze, aki a törvényt figyelemmel kíséri és a törvény, a rendelet értelmében eljár, viszont a legtöbb ruszin paraszt nem szerez tudomást arról, hogy ha a_ moratóriumot fenntartani kívánja, be kell jelentenie írásban a bíróságnál és ilyen foraniájbaai szabadulhat az elárverezés alól. Kárpátalján most nagyon sok esetben megtörténik, . hogy e törvény ismeretének hiányában elárverezték a parasztok házát, földjét. Arra kérném, ezzel kapcsolatban az igazságügyi kormányzatot, hogy adjon ki egy rendeletet, amely minden körülmények között megakadályozza, azt, hogy — mondjuk — banktartozás fejében a keresztény kormányzat idejében szegény parasztokat elárverezzenek. Esetleg létesíteni kellene egy országos pénzintézetet, amelynek célja csak az volna, hogy ezeket a bankadósságokat átvegye és módot adjon a parasztságnak arra, ttogy 20—40 éven át kicsiny részletekben törleszthesse le ezeket a tartozásokat. A mai idők igen nagy súllyal nehezednek rá minden európai államnak belső vitelére, belső irányítására. Véleményem szerint azonban nincs olyan nehéz idő, amelyben legalább kis lépésekkel előre ne tudnánk vinni ügyeinket és nagy időkben sem halaszthatjuk el bizonyos problémák megoldását. Láthatjuk Németországban, hogy amikor egész Európa ellen háborút visel, belső szociális, gazdasági és egyéb vonatkozásokban igen erősen mennek a dolgok. (Úgy van! Úgy van! a, szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ugyanez áll Olaszországra is!) Én is erre az álláspontra helyezkedem és bármilyen nehezek a viszonyok, azt tartom, minden módot meg kell ragadni, hogy kicsiny vonatkozásokban, s nemzetiségi vonatkozásokban is, igyekezzünk minél többet, a maximumot elérni az ország konszolidálása érdekében. Szükséges ez azért, mert erős hadseregünk van és lesz, de nem elég maga egy erős hadsereg: a lelkek hadserege, a lelkek megszervezése, a lelkek készültségbe hozása éppen olyan fontos, mint a fegyver, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert a egyvert a lelek erőssége és hatalma viszi előre és megfordítva, ha a lelket is elő tudjuk készíteni, jöhet bármilyen nehéz idő, az ország biztosan és győzelmesen fogja megúszni a dolgokat. (Koltai József: Ne internálótáiborral!) Ezzel kapcsolatosan, mint ahogyan az előbb is kifejtettem, a ruszin nép, mint a múltban, ezután is hűségesen együtt óhajt és fog haladni a magyar nemzettel. Amikor az általam előhozott dolgoknak megvalósítását sürgeti, nemcsak saját fejlődése érdekében, hanem az ország érdekében is teszi, mert a megelégedés, éppen a lelkek konszolidációját hozza és akkor egy lelkileg egységes nemzet, minden megpróbáltatást egységesen fog fogadni. A legnagyobb feladatunk tehát az, hogy ezt az egységet megőrizzük. Van az órszágnk történelmi vezére, ngybányai Horthy Miklós kormányzó, (Éljenzés és taps.) ezt a vezért valljuk magunkénak, ezt a vezért kell követnünk, ezen vezér parancsainak kell engedelmeskednünk, és akkor meg vagyok, arról győződve, hogy a győzelem az egész vonalon biztosítva van. A javaslatot elfogadom.. (Taps, jobbfelől.) ;;,v .,:.<. ' > 198. ülése 1941 június 23-án, hétfőn:. 147 Elnök: Szólásra következik a nem vezér-. szónokok közült Nagy Ferenc jegyző: Vajna Gálbor! Elnök: Vajna Grábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! a 36 tagú országos bizottság, hatáskörének további meghosszabbításáról es taglétszámának újabb felemeléséről szóló törvényjavaslat megszavazása, vagy meg nem szavazása tisztán 'bizalmi kérdés. Amikor ezt és más ehhez hsonló fontos kérdéseket tárgyalunk a Házban, fel kell vetnünk a kérdést, vájjon nyugodt lelkiismerettel bízhatunk-e a felhatalmazás megadása után abban, hogy ez a bizottság, a kormány és a Ház együttese, teljesíteni fogja ezeket a súlyosan rája nehezedő feladatokat, amelyeket a magyar sorskérdések sürgetnek, követelnek és a magyar nép érdekei, ha nem akarunk elpusztulni, megkívánnak. Mert kétszer ad, aki gyorI an ad, viszont ezzel párhuzamosan önkénytelenül eszünkbe jut az a régi, már majdnem közmondásossá vált »lassan jársz, tovább érsz« politika. Ma máraz igen t. túloldalnak azok a tagjai is, akik még kevés hónappal ezelőtt, akkor, mikor mi magyar nemzeti szocalista törekvésekről, elgondolásokról, gazdasági rendszerről beszéltünk, mireánk »feszítsd meg«-et és »idegen« eszméket kiabáltak, ma már látszólag, szeretném érezni, hogy szíviben is, magukévá tették az »idegen« eszméket, a nemzeti szocialista elgondolásokat, azon hatalmas eredmények alapján, amelyeket a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus ezekben az esztendőkben produkált. Éppen ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban óhajtok tárgyilagos kritikát gyakorolni a kormány munkájáról. És amikor ezt teszem, t. Ház, kérem azt olyan tárgyilagos őszinteséggel meghallgatni, mint amilyen igaz magyar szívvel és lélekkel a Ház elé akarom hozni azokat. Mert egyről legyünk meggyőződve: építeni csak úgy lehet és csak akkor lehet, ha ebben az országban minden magyar ember megérti egymást, megfogja egymás kezét és / együtt menetelünk a nagy szent magyar cél felé. (Helyeslés jobbfelől.) Végtelenül örvendek a túloldali megértésnek, ezt máir az igen t. kormánypárt vezérszónokától, Benes Zoltán t. képviselőtársunktól is hallottuk, de mi igen sokszor kinyújtottuk az évek küzdelmeiben kezünket, békejobbunkat és arra ráütöttek. Azt szeretnénk, ha ezt a kinyújtott békejobbot, amelyről itt cikkeztek jobbról is, balról is, mint például Milotay vezércikket írt, Hubay Kálmán válaszolt reá, de semmi további lépés, további eredmény nem történt, azt szeretnénk, ha ezt a kinyújtott kezet megértéssel és magyar lélekkel fogadnák. A jogos és tárgyilagos kritika sohasem támadás, sohasem gyűlöletszítás, hanem a hibákra való rámutatás, amelyeket M kell küszöbölni, le kell operálni a magyar állam testéről, hogy a beteg és pusztulás előtt álló magyar fajtánkat megfogjuk, megsegítsük és belőle erős, átütő, a napba néző és évezredekre felkészülni tudó magyar nemzedéket tudjunk teremteni. Ezek a magyar sorskérdések itt vannak, itt dübörögnek az országház körül. Az egész országban, amerre üárunk, mindenütt vannak kérdések, amelyekről talán kellemetlen és fájó dolog beszélni, de nem lehet semmi olyan kérdés, amelyről, ha a. magyar népnek és a jövőnek megmentéséről, egy új ezredévről van szó, nyugodt higgadtsággal ne lehetne beszélni. )- <',- ;,";.-..; Itt van. mindjárt legelőször 3 Töldkerdes, 22*