Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-198
Az országgyűlés képviselőházának kölcsi lelkesedéssel úgy vészeli át ezeket a nehéz időket, hogy az eljövendő Európa számára itt Közép-Európában azzá lesz, ami valamikor volt a középkorban, vezető, irányító, rendező hatalom, a nemzetiségek számára pedig Hungária édesanya, aki magyart és nem magyart, minden hűséges fiát ennek az országnak egyforma szeretettel keblére öleli és megadja neki mindazt, ami neki jár, természetesen megkövetelvén tőle mindazt, amit mindenki, aki ezen a földön él, beszéljen bármilyen nyelven, megadni köteles ennek a Hungária édesanyának; hűséget, munkát és ha kell, életét is. Ezekkel a gondolatokkal szavazzuk meg a kormány részére ezt a rendkívüli felhatalmazást. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Demkó Mihály! Elnök: Demkó Mihály képviselő urat illeti a szó. Demkó Mihály: T. Ház! Mint az előttem szólott t. képviselőtársaim kifejtették, amikor a jelenlegi törvényjavaslat elődjét 1931-ben Bethlen István gróf benyújtotta, az országot egy második Trianon fenyegette és pedig a gazdasági összeomlás, a gazdasági válság Trianonja. Bankok, pénzügyi vállalatok omlottak össze, az államháztartás is válságba került, nem tudta tisztviselőit fizetni, nem tudott eleget tenni a nyugdíjak kifizetésének, az özvegyek és árvák járandóságai fizetésének és ez a helyzet tette szükségessé ezt a törvényjavaslatot, amit az akkori országgyűlés el is fogadott. Ma a Bárdossy-kormány kéri az e törvényben adott felhatalmazás meghosszabbítását és kiterjesztését és az előttem szólott képviselőtársaim legnagyobbrészt bizalommal tekintenek a kormány működésére és bizalommal szavazzák meg a felhatalmazás meghosszabbítását, A kormány tagjai a Teleki-kormány tagjai, de miniszterelnöke új ember, akit csak onnan ismertünk meg, hogy külföldön igen nagy szolgálatokat végezve a hazának, Európa szerte feltűnt a külföldi tárgyalásoknál és a kormányzó úr választása gróf Teleki Pál halála után ráesett, Bárdossy miniszterelnök pénteken a képviselő összeférhetlenségről szóló törvényjavaslat bejelentésével általános szimpátiát keltett. Azonkívül Bárdosy érdemé az is, amit talán nagyon kevesen tudnak, bár nagyon sokan felhoztak, hogy Bukovinából a magyarok hazajöttek, hazatelepíttettek. Ö mint bukaresti követ ismerte a bukovinai csángók, a bukovinai magyarok helyzetének minden részletét és a hazaszállításnál sem volt a legkisebb részletintézkedés sem, amely nem az ő irányítása és uem az ő utasítása szerint történt volna. Amikor tehát ilyen helyzetben azt kéri a kormányzat, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely ma talán aktuálisabb mint volt 1931-ben és azóta, mert hiszen olyan válságos helyzet Európában 1931 óta nem volt, mint amilyen ma van, amikor határainkon a világtörténelem legnagyobb csatája dúl, Európa két legnagyobb népe, az orosz és a német ütközött össze határainkon, nem tudjuk, mi lesz holnap és minden pillanatban szükség© van a kormánynak a szabadkézre (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.), minden pillanatban szüksége van a kormánynak arra, hogy szabadon rendelkezhessék az ország ügyében, akkor a legnagyobb bizalommal adjuk meg a kormánynak a felhatalmazást e törvény hatályának meghosszabbításával. Ezzel tulajdonképpen a törvényjavaslat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. 190. illése 1941 június 2$-án, hétfőn. 14.5 ügye részünkről, Kárpátalja részéről el is volna intézve. Mégis szükségesnek tartom azonban a mai helyzetben, hogy Kárpátalja ügyével részletesebben is foglalkozzam a törvényhozás előtt. Hivatkozom itt most Imrédy Bélának egyik tételére, amelyet legutóbbi beszédében mondott, hogy a hallgatásnak is vau felelőssége. Mi két év óta anélkül, hogy tudtuk volna ezt az elvet, alkalmaztuk. Amikor Kárpátalja visszakerült, azt mondottuk, hogy két éven át nem fogunk nyilvánosan kritikát gyakorolni a kárpátaljai kérdések felett. Nem azért, mintha nem lennének hibák és nem Jenné kritikára alkalom, hanem azért, mert minden államváltoziás, a területeknek egyik államból a másikba való áthozása mindig megrázkódtatással jár. Mindkét felet ezeken a megrázkódtatásokon minél simábban kell átvinni. Csatlakoztunk tehát a kormány építő, pozitív munkájához, viszont elhallgattuk és elsimítottuk a hibákat, ahol voltak. Ez az elv vezetett (bennünket mostanáig. A két év elmúlt és a problémák fokozódnak. Az európai helyzet is újabb követelményekkel lép Európa elé. A nemzetiségek visszatérésével kapcsolatban felmerült annak szüksége, hogy az ezeréves szentistváni gondolat most az uj helyzetben új tartalmat, új szervezetet kapjon olyan értelemben, hogy azok a nemzetiségek, amelyek ma visszajönnek, megelégedést és nyugalmat találjanak ebben az országban. Ez volt az elgondolás akkor is, amikor gróf Teleki Pál Kárpátalja részére elkészítette a vajdasági törvényjavaslatot. A magyar társadalomban sokszor a kormánynak is igen nehéz a helyzete. Utalok itt arra, hogy vannak, akik látják a szükséges tennivalókat és sürgetik azokat, viszont vannak erők. amelyek igyekeznek elgáncsolni és meggátolni ezeknek kibontakozását. Gyakrabban folytatott beszélgetésünk alkalmával Teleki Pál gróf kifejtette: &, r legnagyobb hiba, hogy nincs az országnak írott alkotmánya. Arra gondolt ezzel, hogy amikor pozitív irányban akarja a szentistváni gondolatot előre vinni és az ország szervezetének tartalmat adni, akkor nem tudja megfelelő erővel képviselni ezt a gondolatot, mert nincsenek alaptörvények, alkotmánytörvények, amelyek egyenesen megmondanák és megmutatnák, hogy igenis ezt szükséges tenni, mint ahogy ez az új modern államokban van. Azután azt mondta többek között: csak ne volna tradíció vagyis a tradíció is köt, köti a szabad kibontakozást. Erre gondolva azt mondta, hogy sokkal könynyebb volt az Amerikai Egyesült Államokat megcsinálni, mint itt Európában, ahol ezeréves államok vannak, új szervezetet alkotni, vagy új tartalmat adni az országok szervezetének. Ennek ellenére az élet viszi az államok életét és berendezkedését előre s előbb-utóbb ezek a kérdések mind megoldást fognak találni. Kárpátalja népe, amely az önkormányzat megvalósításával népi életének kiterjesztését és szabad gyakorlását gondolja elérni, meg van győződve arról, hogy az önkormányzat meg fo^ valósulni, mert szent hittel bízik a kormányzó úr deklarációjában, amelyet a bevonuláskor tett és bízik a kormány ígéreteiben. A ruszin népnél a magyarszeretet és a magyar hazához való ragaszkodás nem frázis. Az ezeréves magyar történelem folyamán számtalanszor bebizonyította, hogy a magyar néppel jóban-rosszban együtt akar élni és haladni. Kákóczi Ferenc akkor mondotta, hogy legkedvesebb népem a ruszin, — a gens fideüssima — amikor a nagymajtényi síkon letörött a zászló 22
