Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

142 Az országgyűlés képviselőházam tott meg, hogy nemzeti forradalom, amely Szegedről elindult, társadalmi és gazdasági vonatkozásban is teljessé váljék. Mi hamarább értük el állami céljaink részbeni megvalósítását. A magyar nemzet jövője azonban azon dől el, hogy meglesz-e a képesség, az akarat és a bátorság bennünk, hogy a háború után egy pillanatot sem késve, tervszerűen és céltudatosan, egyetlen nagyszerű lendülettel valósítsuk meg a nemzet egész eletére kiható és azt átalakító reformokat. Azon dől el a nemzet sorsa, hogy vájjon fogjuk-e tudni majd népünket is annyira szeretni és érte annyi áldozatot meghozni, mint ahogyan most szeretjük és amenynyi áldozatot most meghozunk államunkért. Mi, akik hazátlanul töltöttünk 22 évet és a visszanyert haza boldogságával betelni nem tudunk, a magyar államiság érdekeit mindennél előbbre valónak tartjuk. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) De mint olyanok, akiket e hazátlanságban a nemzeti és a népi erők tartottak meg, a jogos igényeit elért magyar államban olyan magyar élet megteremtéséért küzdünk, amely ezeket az értékeket alátámasztja, megnöveli, diadalmas honfoglalásra indítja. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Erdélyben, amely nemzetiségi terület, fokozott mértékben érezzük a szilárd magyar államhatalomnak, a kormányzás töretlen folytonosságának szükségességét. (Ügy van! a középen.) Európa mai viharában különösképpen érezzük ezt. Azon a bizalmon kívül, amellyel a kormány iránt Adseltetünk, ez önmagában is elég indok lenne arra, hogy ha a kormány a felhatalmazást kéri, mert szüksége van rá, azt megadjuk. A törvényjavaslatot pártom nevében megszavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Tildy Zoltán. , Elnök: Tildy képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Albrecht Dezső igen t. képviselőtársam beszédének okfejtésével teljesen egyetértek s azzal a lelkülettel is együttérzek, amely ebből a beszédből kiáradt. Erdély lelke szólalt meg benne, de én úgy érzem, hogy ez a lélek lényegében az oszthatatlan magyarságnak lelke, (ügy van! Ügy van!) Tisztelettel bejelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot pártunk megszavazza. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Legyen szabad, t. Ház, ezt az álláspontunkat egészen röviden megindokolnom. 3931 óta. amikor ennek a törvényjavaslatnak tárgya először került az országgyűlés elé, sok vita folyt a javaslat körül annak indokoltsága^ szükségessége és alkotmányjogi -vonatkozásai- tekintetében. A mai időkhöz képest normálisnak mondható esztendőkben pártunk ezt a felhatalmazást a váltakozó kormányoknak nem adta meg. Ma azonban minden tárgyilagosan gondolkozó embernek el kell ismernie, hogy ezekben az időkben, amikor a helyzetek szinte óráról t órára változnak, honvédelmi, gazdasági, pénzügyi, közellátási kérdésekben szükség van egészen rendkívülien gyors döntésre. (Úgy van! Ügy van!) Éppen azért az az álláspontunk, — ismét hangsúlyozom: ezekben az időkben és ilyen időkben — hogy ezt a felhatalmazást és talán ennél többet is, pártünk minden kormánynak; megszavazna, amely az alkotmányos tényezők bizalmából vezeti ezt a nemzetet. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Még egy kérdés merülhet fel ennek a jafe 198. ülése 1941 június 23-án, hétfőn. vaslatnak parlamenti tárgyalása során és ez a kérdés az, hogy ezt a vitái a magyar parlament szokásai szerint felhasznáinuk-e széleseb büörű politikai természete bírálat tartására. Voltak idők. amikor a mi pártunk a váltakozó kormányokkal szemben szinte a türelmetlenségig éles bírálattal követelte n olyan szociális és gazdasági átalakulás sürgős megvalósítását, amelyet mi az ország érdekében valónak tartuiiK. ívta azonban Komoly lelKiismeretvizsgálattal azt a megállapítást kell tennem itt a parlamentben, az ország színe előtt, hogy ezek az idők nem azok, amelyekben nekünk az egymásközötti politikai küzdelem eldöntésére kell törekednünk. {Helyeslés jobbfelöl.) Ma áldozattal és megalázkodással, ha kell, türelmet hordozva és türelemre intve {ügy van! jobbfelöl.) meg kell kísérelnünk à lehetőségig legnagyobb belső magyar Összetartás megvalósítását. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Mi azt a módszert választottuk az utóbbi időben és ha erre a kormánytényezők módot adnak, ezt választjuk a jövőben is, hogy észrevételeinket, — talán nem vagyok túlzottan szerénytelen — tanácsainkat és bírálatainkat közvetlenül közöljük az illetékes tényezőkkel, akikre az egyes resszortok vitele bízva van. T'. Képviselőház! Én be is fejezem felszólalásomat. Vezérszónokként iratkoztam fel, de azt is érzem, hogy ezekben az időkben a

r parlamentarizmus igazi híveinek kell legfőképpen vigyáznunk arra, hogy ez a parlament életképes és funkcióképes legyen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Szavaim befejezéseképpen azonban meg kell említenem még egy dolgot és ez az, hogy ha ez a törvényjavaslat törvénnyé lesz, a benne adott felhatalmazás csak , megnöveli a magyar kormányzat amúgyis mérhetetlenül nagy felelősségét a magyar nemzettel és a magyar jövendővel szemben. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen és a baloldalon. — A szónokot üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Képviselőház! Fölösleges talán azt mondani, hogy rendkívüli időket élünk. Ha eddig nem hitte volna valaki, azt hiszem, a tegnapi események bebizonyították azoknak is, hogy itt nem apró háborús játék flolyik, nem is világháború folyik, mint volt az első, hanem valami, ami annál is valóban sokkal több, egy olyan átalakítása az egész einrópai világrésznek, továbbmenve az egész világnak, amilyenre még nem volt példa, és azt hiszem éppen a tegnapi eseményekkel kapcsolatosan nyugodtan mondhatom, nemcsak a magam nevében, hanem a magyar nemzet nevében is azt, hogy ha valamikor együttérzéssel kísértük tengelybarátaink küzdelmét, nem volt egyetlen egy cselekedetük, amelyet nagyobb őszinte együttérzéssel, lelkesedéssel kísértünk volna, mint a bolsevizmus ellen megindított harcot. (Úgy van! Ügy van!) Taps.) Legyen most már valaki barát vagy ellenség, de ha tisztességes ember, az egész világon mindenkinek éreznie kell azt, hogy tegnap egy olyan probléma elintézése indult meg, amely immár negyedszázad óta szörnyű lidércnyomásként nehezedett az egész művelt keresztény civilizációra. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen.) Amikor pillanatnyi politikai taktikából megegyezés létesült barátaink és a bolsevizmus között, különösen mi magyarok, a bolsevizmus