Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

14Ö Az országgyűlés képviselőházának egység és szolidaritás, a nemzet egyetemétől megkívánt nagyobb felelősség és mindenekelőtt a szociális igazságosság minél teljesebb érvényesüléséihez szükséges«. Igen nagy örömmel üdvözli pártunk a kormányelnök által bejelentett reformokat, hiszen különösen jelentős minden reform, amely, most, a háború közepén nyer megvalósítást, mert ebből merít reményt és hitet a kétségeskedő. Ebben a törekvésében minden erőnkkel támogatni kívánjuk, mert nekünk készen kell állanunk arra, meg kell, hogy legyenek az eszközeink és az embereink arra, hogy hogyan illeszkedjünk bele abba az új. a restihez alig hasonlatos világba, amely a háború után jön. Mert valóban nem tehetjük ki a nemzetet annak, hogy a maga élete, a magra sorsa és a maga feladatai felől tervekkel és iniciatiyákkal nem rendelkezvén, mások elgondolásaihoz alkalmazkodjék. Senki sem állíthatja. — t. Ház_ — ho.^y tudja, mit hoz a jövő. de ez nem jelent felmentést senki számára sem, hogy ne kutassa a jövő útját, ne igyekezzék megkeresni nemzete számára az elirányító útjelzőket. Ma nincs az a bolond terv, amellyel komolyan foglalkozni ne kellene és nincs az a józannak látszó terv, amelyet első pillanatra elfogadni lehetne. Mérhetetlen, évszázadokban mérhetetlen jelentősége van mindennek, ami történik és ha úi ezredévről beszélünk, legalább olyan gondossággal, olyan tervszerűséergel. olyan.józan, okos. céltudatos magyar lélekkel kell az új honfoglalás minden kérdésével foglalkoznunk, mint azt az első idején Árpád, vagy Szent István tették. Ezt az utat, a magyarság útját, az új honfoglalás útját egyformán kell keresnie ma minden magyarnak, akár politikus, akár szellemi ember, tudós vagy gyakorlati ember. A szellemi erőfeszítések közé oda kell állítani a visszatért magyarság tapasztalatát is, amelynek az ösztöne a veszélyek között jobban kiélesedett a nemzeti életet és a magyar sorsot formáló erők elbírálására. Ez az ösztön biztosabban éreztette meg a négy elemit végzett székely emberrel, mint nagyon sok Budapesten lakó, négy nyelven beszélő emberrel a tudása, azt, hogy felszabadulásunkat attól a folyamattól várhatjuk, amelyet az olasz és a német nép indított meg. (Ügy van! jobb felől.) Ez az ösztön változatlanul azt mondja, hogy az a maximális erőkifejtés, amelyet a német és az olasz nép a tényleges erejüknek megfelelő hatalmi egyensúly megteremtése érdekében fejt ki. eredményhez vezet, és e küzdelem eredményekép megteremtődő új Európában a magyar állam visszanyeri régi területeit, a magyar nemzet pedig a lehetőséget arra, hogy hibáit levetkőzve folytathassa azt a szerepét, amelv 400 évvel ezelőtt Budavára elfoglalásával kiesett kezéből. T. Ház! Egyre kevesbbedik azoknak a száma, akik a most folyó gigászi küzdelemben a spengleri jóslat beteljesülését és az európai kultúra visszavonhatatlan hanyatlását látják, és egyre több hang szólal meg, amely esry új egyensúlyi korszak eljöveteléről beszél. Üj egyesúlyi helyzet teremtődik hatalmi vonalon, ahol a német és az olasz nép kényszeríti ki magának a tényleges erőviszonyoknak megfelelő egyensúlyi helyzetet. Üj egyensúlyát keresi a válságlba jutott európai kultúra és a megbom

: lőtt szellemi, gazdasági és társadalmi rend. Üj egyensúlyba kívánkoznak az egyénnek és a közösségnek, a közösségnek és az Istenségnek, az államnak és a társadalomnak, az embernek és a természetnek .megbomlott viszonyai. 198. ülése 19hl június 23-án, hétfőn. T. Hází Mivel a magyarság mindig Európával egyidőben élte át az európai szellem változásait, most is ez a válság és az egyidejű egyensúlykeresés a magyar élet minden vonalán jelentkezik. Jelentkezik az irodalomban, ahol a n

épi értékek feltárásával azt a kiegyensúlyozott, zárt kultúrát tárja elénk, amelyben az ember és a természet elválaszthatatlan egységben él; jelenkezik ez a művelődéspolitikában, ahol az oktatást mindinkább a nevelés, az emberré és közösségi lénnyé való nevelés váltja fel, magában az iskolában, de még inkább az iskolán kívül a cserkészetben és leventeintézményben; jelentkezik ea a termelésben, főként a mezőgazdasági termelésben, ahol még a háború ellenére is a mennyiségi termelést a minőségre való törekvés váltja fel; jelentkezik a közéletben, ahol egyre több kívánalom hangzik el a társadalmi és a gazdasági egyensúlyt megteremtő társadalmi és gazdasági reformok megvalósítása érdekében; jelentkezik az állam életében, ahol az állam egyre erőteljesebben nyúl bele a gazdasági és a társadalmi életbe a nemzeti és a szociális követelmények megvalósítása érdekélben. T. Ház! Egészen természetesnek kell vennünk épp azért, mivel a magyarság az európai kultúrközösségben szervesen benne él, hogy a magyarság feszült érdeklődéssel tekint azokra a nagyszabású próbálkozásokra, amelyeket az átalakulás élén járó német és olasz nép az ívj rend megteremtése érdekében tesz. Szellemileg eléggé érett és fejlett nép vagyunk ahhoz, hogy tudjuk: tanulni nem szégyen. Amit kifogásolni lehet, az inkább az, hogy nem kutatjuk eléggé mélyen a rendszerek lényegét, az olasz és a német népleiket, gazdasági és társadalmi alkatukat, politikai viszonyaikat, amelyek mint előidéző okok és jelleget megadó tényezők szerepelnek, mert így bizonyára elkerülhető lenne az a ma gyakorta előforduló hiba, hogy az eszközt összetévesztjük a céllal, az okot az okozattal, és a magunk népleikét, társadalmi és társadalmi viszonyainkat, sőt hatalmi helyzetünket is a német és az olasz népével. Es ez baj, mert zavart és bizonytalanságot támaszt, ellenérzést vált, ki és isemmikép sem szolgálja azt aa ép azért zavartalan és zökkenőmentes, ízig-vérig magyar átalakulást, amelyet — gondolom, a t. Ház teljesen egy véleményen van ebben — a magyar nemzet mindenek felett való érdeke. Sehol más helyütt nem annyira fontos, hogy a célt és az eszközt egymástól világosan megkülönböztessük. A cél az, — azt hiszem, a t. Ház újból egy véleményen van ebben — hogy olyan kiegyensúlyozott nemzeti társadalmat, olyan szellemi, erkölcsi és anyagi értékben gazdag magyar életet és olyan vonzó magyar életformát teremtsünk, amelyben a társadalmi igazság érvényesülni tudjon és a gondjainkra bízott népekre azt a szükséges vonzást gyakorolja, amely nélkül nem lehet eredményesen kormányozni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Hogy ennek a célnak elérésére különböző eszközök lehetségesek, bátor vagyok a magunk életéből példát idézni, ahol a kíméletlen nemzeti elnyomás hatása alatt, — természetesen nem imperialisztikus, hanem védelmi vonatkozásban — a nemzeti közösség elsőbbrendűségéről, az egymás iránti felelősségről, a nép, a nemzet jelentőségéről, a társadalmi és osztályellentétek lebontásáról olyan felfogás lett uralkodóvá és a közösségi életnek olyan egyszerű és természetes formái alakultak ki, amelyek a nemzeti ellenállás vég-