Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

\ Í32 Àz ország gyűlés képviselőházának 197. szélsőbaloldalon.) Ez a réteget tartóin én a magyarság^ a magyar középosztály és a magyar vezetőréteg kitermelése szempontjából a legveszélyesebbnek. (Ügy van! a szélsőbaloléalon és a jobboldalon.) Vannak közöttük kivételek, tisztességes emberek, akik maguk is aggódva látják ennek a fajtának elhatalmasodását és erkölcsi züllesztő hatását, de e kivételek iránt-érzett, magyar szívből fakadó emberi szánalom nem menthet fel bennünket attól, hogy a problémával szembe ne nézzünk. Úgy van! •-'a jobboldalon.) A miniszterelnök úrnak az volt a másik kiegészítő mondata, — a kulcspozíciókra vonatkozó mondata után — • hogy az itt élő, közel egy milliónyi zsidóság életlehetőségét, gazdasági és szociális okokból biztosítanunk kell. (Zaj a szélmbaloldalon.) Tegyük fel, hogy a miniszterelnök úr felfogásához szükséges premissza, t. i., hogy ez a zsidóság ittmaradhat, be fog következni. (Gróf Festetits Domonkos: Kzt nem mondta, ilyet nem mondott.) Tegyük fel. (Gróf Festetits Domonkos: Nem mondta! — Egy hang à, jobboldalon: Európai rendezés lesz!) Tegyük fel. feltevésről van szó. Ha ez igaz, akkor a miniszterelnök úr is bizonyára azt képzeli, hogy a zsidóságot szorítsuk vissza gazdaságilag kevésbbé lukrativ foglalkozásokba. Kérek 35 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A képviselő úr 35 pere meghosszabbítást kért. Méltóztatnak megadni

1

? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. vitéz Inirédy Béla: Ez a zsidóság, eltekintve azoktól a hatásoktól, amelyeket kifejtettem, egészen kétségtelen, hogy bizonyos tagjaiban hasznos és szükséges közgazdasági funkciókat lát el. Ezekből kerülnek ki a cégvezezetők és hivatalnokok a nagy vállalatoknál, közöttük van rengeteg kereskedő és iparos. {Egy hau a a szélsőbaloldalon: Síber!) Van közöttük az intelligenciának sok munkása, van közöttük mindenféle bankárember, ügynök stb. Ezek tehát ellátnak bizonyos funkciókat, amelyeket egy jól működő közgazdaságiján valamiképen el kell látni. A baj ott van, hogy az ellenérték, amelyet érte kapnak, a nemzeti jövedelemből való részesedésük nem áll arányban a közgazdaságilag végzett munkájuk értékével. Már most azt mondja a miniszterelnök úr, hogy valami életlehetőséget kell biztosítani, tehát ezt az aránytalanságot a munka és az el lenérték között nyilvánvalóan meg akarja szüntetni; másrészt kevésbbé fontos posztokra akarja őket visszaszorítani, tehát — mondjuk — gazdasági segédhivatali, gazdasági munkási nívóra. El lehet-e képzelni, hogy ez a zsidóság, amely megtalálta Magyarországon a maga Elxlorá dóját, amely az ígóretföldjét itt megvalósította a maga számára, most ebbe az elveszett pirádiósomba belenyugodjék! Ez a zsidóság ott fog élni, de állandóan felfelé fog törni, telve elfojtott dühvel, lázadással, elkeseredéssel, óriásira feszülő vágyakkal, hogy visszakerüljön abba a pozícióba, amelyben volt; a maga kíméletlenségével^ tehetségével — a saját maga szempontjából értékes tehetségeivel — mindent el fog követni, hogy visszakerüljön és állandóan nyugtalanságban fogja tartani a magyar gazdasági, politikai és társadalmi életet. (Zaj.) Elképzelhetetlen, hogy a zsidóságot egy ilyén lél-^ettó szerepre tudjuk visszaszorítani; ez ütése 1941 phűus 20-án, pénteken. sem neki, sem nekünk nem áll érdekünkben. De most tovább megyek. Meggyőződésem az, hogy a megoldás végeredményben csak a zsidó nemzeti állam megalapítása lehet; ez a zsidóság érdekében is egyetlen lehetséges megoldás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es az új Európának ez lesz a megoldása és az egymilliónyi zsidóság nem fog itt maradhatni ebben az országban, mert az ú,j Európa ebbe nem fog belemenni. Ennek következtében nekünk erre kell berendezkednünk ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Imrédy Béla: ... mert ha erre nem rendezkedünk be, akkor ez kvázi —- sub intelligitur — azt jelenti, hogy nem nagyon bízunk abban, hogy ennek az előfeltételei bekövetkeznek és —• ebben az esetben kár a kulcspozíciókkal is foglalkozni. (Igaz! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem az, hogy az új Európa útját nem lehet eltorlaszolni, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is akarjuk!) az átalakulás be fog következni és be fog következni a zsidóságnak egy új zsidó nemzeti államba való kitelepítése is. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon és a középen. — Maróthy Károly (a jobboldal felé): Kezdjék meg! — Mozgás. — Elnök esenget.) Tessék csak ezt a gondolatot továbbfűzni. Ha ez így áll, — ahogyan így áll — akkor erre néhány esztendő múlva sor fog kerülni és akkor előáll a magyar gazdasági életben egy vákuum, mert azokon a posztokon, amelyeket a zsidóság betöltött, a vállalatoknál a cégvezetőktől lefelé, amelyeket betöltöttek a kereskedők és az iparosok százai és ezrei, az ügynökök, a könyvügynökök, a biztosítási ügynökök stb., mindenütt hiányozni fog az ember. A dolgot nom hagyhatjuk úgy, hogy vákuum támadjon a magyar életiben és felboruljon a gazdadasági életünk. Tehát vigyáznunk kell a dologra és már most meg kell kezdenünk az előkészítő munkát (Ügy van! Ügy van! a. szélsőbaloldalon.), már most meg kell kezdeni a magyar fajtából, a magyar népi erőkből, a magyar parasztságból és főleg a székelységből az odavaló fiataloknak erre a célra való kinevelését. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az utóbbi években az értelmiségi kormánybiztos úr csinált átképzést, de ez az átképzés az intelligencia kenyér nélkül maradt gyermekeinek a gazdasági pályákra való átnevelését szolgálta. Az igazi munkája most kezdődnék. Most kellene egy nagyvonalú és anyagi áldozatokat nem kímélő átnevelésnek, átképzésnek megtörténnie, hogy három-négy-öt esztendő múlva be tudjuk tölteni a gazdasági életben most még a zsidóság által betöltött posztokat. Ez volna előrelátó politika. A 36-os bizottságban tárgyaltunk a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos problémákat, például a kárpátaljai és felvidéki üzlethelyiségek kérdését, az elbocsátott zsidó alkalmazottak végkielégítésének és nyugdíjának ügyét, szóval ez a bizottság — igen helyesen — a zsidókérdéssel foglalkozott már. A gazdasági és hitelélet rendjét nemcsak exogén, kívülről jövő hatások zavarhatják meg, hanem magunkból, a magyarság problémáiból származó kérdések felvetődése is megzavarhatja a gazdasági és hitelélet rendjét. A zsidókérdés megoldása is megzavarhatja bizonyos fokig, ha nem gondoskodunk az ellenszerekről. Nekünk tehát nem szabad abba belenyugodnunk és nem szabad azzal a mondattal intéznünk el a dolgot, hogy az egymillióüyi zsidóságnak gazdasági és szociális okokból életlehetőséget kell itt biztQSÍta-