Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-197
120 Az országgyűlés képviselőházának 19\ látni, hogy sok időt, éveket vesztegettünk el azzal, hogy a kormányzat nem értette meg az idő szavát, vagy nem tudta megoldani ezeket a nagy problémákat, (Szöllősi Jenő: Aggkori elgyengülés!) akkor az a felfogásunk, hogy a nemzetiszocialista Európába való beilleszkedésünknek egyetlen módja a teljes rendszerváltozás, a jelenlegi kormányzati és politikai tényezők eltávolítása és az egészséges új úton való elindulás. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Cselényi Pál! Elnök: Cselényi Pál képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Bencs Zoltán! Elnök: Bencs Zoltán képviselő urat illeti a szó. Bencs Zoltán: T. Képviselőház! Amikor Matolcsy igen t. képviselőtársamnak előbbi rendkívül nagyhatású beszédét hallgattam, eszembejutott egy jelenet, amikor egy zseniális barátomat az íróasztalánál értem, amint egy hatalmas, több mint 600 oldalas könyvről bírálatot írt. A könyvet egyik konkurrense írta, tudniillik konkurrense az egyetemi katedrára és ez a könyv éppen azokban a napokban jelent meg. Kifejeztem csodálkozásomat afelett, hogyan tud ilyen rövid időn belül ekkora könyvről szakszerű bírálatra írásban vállalkozni, mire azt mondotta, hogy nem annyira a könyvet bírálta, a könyvet csak átlapozta, ellenben ott van a tartalomjegyzék, azt alaposan átnézte és kritikát nem arról írt, ami a könyvben van, hanem, ami a könyvben nincs benne. A kritika nagyszerűen sikerült és azt hiszem, el is érte a célját, éppen úgy, mint Matolcsy igen t. képviselőtársamnak az a megállapítása, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amikor a kormány tevékenységét teszi bírálat tárgyává, azt mondhatnám, szintén egy tartalomjegyzék alapján, elismervén azt... (Palló Imre: És ha nincs tartalom? — Elénk derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Bencs bennmaradt!) Ha önök maguknak tapsolnak egy jó ötletért, én szívesen veszek részt abban, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de engedjék meg, hogy én is örvendjek és rámutathassak ebből a szempontból arra, hogy Matolcsy igen t. képviselőtársam pontról-pontra, tételről-tételre elismert egy bizonyos részt a kormány tevékenységéből és azután azt mondotta rá, hogy nem elég, többet kíván vagy mást kíván, ami az ő programmjának és pártállásának megfelel. (Börcs János: Kivéve a bukovinai magyarok hazatelepítését! — Zaj.) Ezzel a módszerrel minden valamirevaló munkát tönkre tudok tenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elhinni, ha én előveszem, bocsánatot kérek, (Matolcsy Mátyás: A zsidó földekkel mi van? Erre kérek választ, semmi másra! — Elnök csenget.) az ő programmjukat és jelszavaikat és elkezdeni végigbírálni onnan kezdve, hogy »1938. a mienk!«, egészen mostanáig, hogy mindez ebben a tekintetben hány átalakuláson ment át, mi történt, mi nem történt, mit akart, olyan ala/posan le tudnám vágni ezt a tiszteletreméltó véleményt, ahogyan csak akarnám, (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A legjobb alkalom! — Zaj.) de másról lévén a tárgy, kénytelen vagyok arra reflektálni, amit t. előttem szólott barátom mondott (Maróthy Károly: Bencs, a nagy el'. ülése 19hl június 20-án, pénteken, kenő mester!) s maradj unk emellett a téma mellett. Tessék meggyőződve lenni arról, hogy ezzel a módszerrel, amivel Matolcsy igen t. képviselő úr operált a maga bizalmatlanságának megokolására, bármelyik kormányrendszerrel, bármelyik renddel, bármely cselekvéssel szemben meg tudok állni és le tudom azt bírálni úgy, hogy mély szomorúság; támad mindazok lelkében, akik azt hallgatják, (Maróthy Károly: Jogos szomorúság!) nemcsak azért, mert kétségtelenül rámutat olyan hiányosságokra, amely hiányosságokat mindnyájan érzünk, hanem azért is, mert nagy igazságtalanság van abban a kritikában, amely olyan hiányoknak a kiélezését vetíti a szenvedő tömegek felé, — azok is hallgatnak! (Matolcsy Mátyás: Cenzúra van!) amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy elbírálják azokat a lehetőség-eket, amelyek mellett reális munkát végezhetünk vagy azokat a kívánságokat, amelyek megokoltsága attól függ, hogy milyen reális lehetőség van a megvalósításra. I (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Matolcsy Mátyás: A zsidó földekkel mi van? Ez az egyetlen kérdés! — Szöllősi Jenő: Válaszoljon a kérdésre! — Zaj. — Elnök csenget.) Matolcsy igen t. képviselőtársam szóvátette azt, hogy a rendszer alapjában és fejépítésében hibás, hibás pedig azért, mert négy nagy kérdést, négy alapvető sarkalatos problémát illetően, — amelyekről a miniszterelnök úr a maga bemutatkozó beszédében megemlékezett és mint ő is elismerte, megnyugtató nyilatkozatokat tett — ő nem látja sem a kormányban, sem a rendszerben azt a képességet, hogy ezeket a problémákat meg tudja oldani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az akaratot!) Nekem nem hivatásom, hiszen nálam hivatottabbakra fog- várni, hogy ezeknek a kérdéseknek részleteibe menő megjegyzéseket tegyek, de én is bátor leszek különösen az egyik kérdésnél, a földreformnál rámutatni arra, amit Matolcsy mélyen t. képviselőtársam elismert, hogy a reform létrejövetelének időpontjától bszdve mostanáig kereken 38.000 — a valóságban valamivel több — katasztrális hold zsidóbirtok jutott eddig (Matolcsy Mátyás: Hat százalék!) keresztény kisemberek kezére. (Maróthy Károly: Bencs sokallja! Nem?) Nem sokallom. inkább keveslem* hogy megnyugtassam a képviselő urat. Ezt megemlítette, de nem említette, hogy szabad eldarabolásból a kormány hozzájárulásával még 42.000 hold zsidóbirtok került kisemberek kezére, s ez összesen tehát 80.000 hold. (Egy hang a szélsübaloldalon: Mi köze ehhez a kormánynak?) Azután, miután számokról beszélt, hozzá kell tennem azt, hogy az egész volumen — én is azon a nézeten vagyok, hogy nem sok — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg!) 150.000 katasztrális holdra terjed. Ennyit vett tudniillik igénybe a minisztérium. (Zaj a, szélsőbaloldalon. >— Matolcsy Mátyás: Fellebbeztek! — Maróthy Károly; Beszorozzuk hárommal, mindjárt több lesz!) Csak azt akarom megállapítani, hogy ez a 38.000-es szám hangzott itt el, mégpedig a 150.000 helyett és a 42.000 elhallgatásával. (Nagy zaj a jobboldalon. — Matolcsy Mátyás: Hol van a 150.000? Ez elmélet, kérem! — Egy hang a jobboldalon: Rabulisztika!) Matolcsy t. képviselőtársam igen jó statisztikus « én statisztikai vonatkozásban
