Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
w^mimÊÊ—Ê^am Az országgyűlés képviselőházának 196. mégis átvitték Bicskére és most válogatják ki a zsákokat, hogy melyikben van jó gabona és melyikben nincs. Akkor történik ilyesmi, amikor mi ilyen súlyos közellátási bajokban szenvedünk. Rámutathatnék arra is, hogy egyes községekben nincs kenyér. Székesfehérvárott a múlt hó 13-án három asszony kórházba került bordatöréssel és egyebekkel, egy rendőrt pedig megvertek, mert nincs liszt. Amikor a miniszter úr is bevallja, hogy a mostani kevés készletből kell a községeknek magukat ellátni, talán mégsem egészen jól funkcionál ez a Futura, hogy amikor ilyen, az állam az államban előnyökkel rendelkezik ez az intézmény, ugyanakkor az ő bölcs intézkedései mellett elpusztulnak bizonyos kenyórmagvak. De tudnék több ilyen bajt is felhozni. Itt van Veszprémvarsány község, amely panaszkodik, hogy már nyolc napja nincs kenyere, itt van a távirat, amely erről szól. De rátérek egy másik nagyon érdekes dologra. A közellátási miniszter úr márciusban kiadott egy rendeletet, amellyel az ötven holdon if elüli gazdákat el számolásra kötelezte. Nagyon helyesen csinálta ezt, így is kell: ha nincs elég, ha a nemzet^ érdeke megkívánja, az egv darab kenyeret kétfelé kell törni s ha úgy hozza a sors, akár ötfelé is, de legyen mindenkinek. Mi történt ezekkel a kisgazdákkal'? Márciusban kimentek a falura azok, akik ezekkel a gazdaságokkal elszámolnak. A gazdák természeténél fogva maguknál tartották a gabonát mindaddig, amíg a hatóság nem kérte tőlük. Akkor akarták értékesíteni, amikor erre az összegre szükségük yan. Áprilisban megjött a rendelet, amely — mint ahogyan erre Bertalan képviselőtársam rámutatott — nagyon helyesen —• 2-5 pengő prémiumot állapított meg. Most ezek a.szerencsétlen gazdák jönnek hozzám és azt mondják: legalább ők is részesüljenek ebben a 2-5 pengős prémiumban, hiszen nem ők ajánlották fel a gabonájukat, hanem közérdekből a közélelmezési miniszter úr kérte el tőlük, tehát joguk van ehhez. Éppen olyan ez, mintha valaki egy malomban tárolta a gabonáját és akkor számolt el vele. amikor neki arra az összegre szüksége volt. Eljártam ebben a dologban és azt a választ kaptam, hogy sajnos, ezen segíteni nem lehet. (Felkiáltások balfelöl: Miérté) Mert a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy erre nincs pénz. Amikor én felhoztam, hogy ezeket a kisgazdákat így körülbelül 750 pengő károsodás érte, feleletet kaptam, hogy ez még semmi, tudnak olyan uradalmat is. amely 40 vagon gabonát szállított be, micsoda óriási vesztesége lehet annak! Még ekkor sem a kicsinyen sajnálkoztak, hanem a nagyon, amely 40 vagont szállított be. Még egyel kérdeznék a közélelmezési miniszter úrtól. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Közellátási miniszter! — Rajniss Ferenc: Távollátási! — Zaj!) Kérdem, mi indította arra, hogy minket falusiakat harmadrendű nőikaroknak tartson ez az ország, nekünk csak 80 deka cukor járjon és mi ne élvezhessük a cukorellátásnál semminéven nevezendő előnyt 1 ? Mi indította árra, hogy a befőzési cukor beszerzésére vonatkozó rendeletben az foglaltatik, hosry csak az a gyümölcstermelő ííazcla kaphat befőzési cukrot, akinek 3200 négyszögölnél nagyobb gyümölcsöse van? (Pándi Antal: Hány embernek van ilyen területei) Kérdezem, miért büntetik meg azt a kis tisztviselőt, akinek van egy kis háza és kertje, ahol negyven-ötven gyümölcsfája van, vagy miért büntetik meg ülése 19Ul június 19-én, csütörtökön. 91 azt a nincstelent, aki Isten jóvoltából egy kis házhelyhez jutott és azon van egy kis háza és 10—15 gyümölcsfája, vagy miért büntetik meg azt a kisgazdatársadalmat, amelynek nincs 3200 négyszögölön felüli gyümölcsöse'? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azért nem adtak nekik cukrot, mert tudják, hogy úgy sem tudják « cukor árát megfizetni!) Hogy meg tudják-e fizetni a cukor árát vagy sem, erre röviden csak annyit válaszolhatok, hogy hát az a cigány, aki az ő purdé ja után már a régi rendelet értelmében is kap egy kilogramm cukrot gyermekenként és van olyan, aki hét-nyolc kilogramm cukrot kap, meg tudja fizetni? (Felkiáltások! Eladja!) Itt egy olyan alkalom kínálkozik számukra, amely lehetővé teszi nekik, hogy üzérkedhessenek s olyan kaput nyitunk nekik, amellyel az embereket letérítjük a becsület útjáról, alkalmat nyújtunk nekik arra, hogy se f tel jenek. Kérdezem, hogy ha már kevés a cukrunk és így korlátozni kellett a menyuyiséget, miért nem lehetett legalább a betegek részére is adni befőzési cukrot 1 ? Hány olyan ember van falun is, akinek diétás koszton kell élnie. Ez a rendelet lehetetlenné teszi, hogy ők befőzésre cukrot kaphassanak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Túl hangosan beszél. zavarja a miniszter urat az olvasásban! Laky Dezső közellátási miniszter: A miniszter lát is. hall is! — Rajniss Ferenc: Vannak ilyen Csodák a földön, Napoleon is így csinálta! — Élénk derültség.) Vagy tovább megyek. Ü jra idézem a miniszter urat, aki beismerte most, az utolsó pillanatban, hogy azzal a tisztviselői karral, a Futurával, meg miegymással nem lehet eredményes munkát végezni a közellátás terén. Miért kellett ezt éppen akkor látni és bejelenteni, amikor már a legnagyobb veszélyben van ez az ország, miért ne lehetett volna ezt bejelenteni akkor, amikor átvette a hivatalát és miért ne lehetett volna mindjárt feltárni az egész országban a készleteket. Miért kellett virálás útján, mint ahogyan ezt utóbb megcsinálták 1 ? Miért kellett ezt nekünk csak hat hónapra meghallanunk a közellátási miniszter úrtól, hogy ekkora bajok vannak itt 1 ? Először is a közellátási miniszter úrnak senki sem irigyli a pozícióját. (Rajniss Ferenc: Hát ez igaz! — Ügy van! Ügy van! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem hálás a dolga. Ha azonban már mégis vállalkozott cl TI* cl cl fényes és mondhatnám nem hálás feladatra, akkor úgy gondolom, legelőször aezal kellett volna tisztában lenni, hogy mennyi az ellátatlan, mennyi a készletünk és csak azután hozzányúlni ahhoz az egész kérdéshez és beosztani azokat a készleteket úgy, hogy legalább ne kelljen az utolsó hetekben azt mondani, hogy a községeknek nincs liszt, amikor az aratás nehéz munkája következik. (Laky Dezső közellátási miniszter: Ki mondta ezt!1 Hogyan tetszik ilyeneket állítani? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Lisztben fürödnek az emberek?) Engedelmet kérek, amit mondok bizonyítani is tudom. (Halljuk! a baloldalon.) A helyzet az, hogy igenis kiadták a jelszót a községeknek, hogy a községeknek tessék önmagukat ellátni és ebben a formában már a községi elöljáróságok intézkedtek is. (Zaj a jobboldalon.) Nem szeretném. ,ha a közellátási miniszter úr kétségbe vonná, amit mondok. (Laky Dezső közellátási miniszter: U írván kérem, jelszavakat mi nem adunk ki. Hogyan tetszik ilyeneket beszélni"? — Rajniss Ferenc: Nem jelszavakat kell adni, hanem lisztet. — Laky
