Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

92 Az országgyűlés képviselőházának 10Ô. Dezső közellátási miniszter: Azt pedig kapnak, főleg a budapestiek!) Még egy szomorú megállapításom van és. ez talán nem is idetartozik, de ha vesszük azo­kat az állapotokat, amelyek ma a bányatele­peken a közellátás terén vannak, talán meg lehet említenem a következőkben: az utóbbi időben azt látjuk, t hogy a bányatelepeken a szociáldemokrata párt a kormány támogatásá­val szervezkedik. (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon: így van! Gratulálunk! — M alas its Géza ellentmond.) Tessék utána nézni. Felelősségem teljes tudatában mondom, nézzék meg a nyo­mozó csendőrség jelentéseit. Ugyanezt jelentik mindenhol. (Zaj.) Akkor, amikor itt mindenütt a legnagyobb megszorítások vannak, most a kormány azért, hogy a szélsőjobboldali gon­dolatot elnyomhassa, ezeknek ad itt támoga­tást, (Ellenmondás ok a jobboldalon. — Zaj.) akiknek kegyes jóvoltából megértük az 1918-at és 1919-et. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez így van!) Amikor szomorúan látom, hogy ilyen álla­potok vannak ebben az országban, (Horváth Zoltán: Ilyen ez a kormány! — Derültség a baloldalon.) s amikor látom, hogy itt semmi remény nincs arra, hogy a közellátás terén, vagy pedig a lelki megbékélés terén erősebb mozgalom érvényesüljön és hatásosabban tá­mogatnák ezeket a képviselőket, akik, mint említettem, leginkább érzik a helyzet nehézsé­gének súlyát, amikor pedig könnyű volna így a lelki békét ebben az országban megterem­teni s még sem látok a kormány részéről sem­miféle ilyen megnyilatkozást, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbalolda­lon. — A szónokot üdvözl'Sk.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Horváth Géza! Elnök: Horváth Géza képviselő urat illeti a szó Horváth Géza: T. Ház! A törvényjavaslat indokolásának mindjárt az első pontjában az foglaltatik, hogy ez a törvényjavaslat a kor­mánynak egyik legfontosabb és felelősségtel­jes feladatát öleli fel. Legyen szabad megkoc­káztatnom azt az állítást, hogy szerény néze­tem szerint a közellátás biztosítása nemcsak a kormánynak egyik legfontosabb feladata, Hanem az egész nemzetnek pillanatnyilag talán legfontosabb kérdése. Minthogy ez így van, vagy legalább is azért, mivel ezt én így né­zem, ehhez képest szeretnék egypár szóval foglalkozni a javaslattal, tehát kerülni fo­gom a, részletekkel való foglalkozást és ke­rülni fogom az agitatorikus elem kidomborí­tását szerény^ felszólalásomban. Minden népnek és nemzetnek a közgazdál­kodás a legfontosabb feladata. Ennek célja az, — különösen a mai világban —, hogy biztosítsa a nemzet minél magasabb életnívóját. Ez első­sorban kell hogy támaszkodjék a saját élet­terére, a saját földjére és a saját népére, a saját munkaerőire. Hogy ezt a természetes célt elérhessük, ezekre a tényezőkre kell első­sorban támaszkodnunk nekünk is és ezeket a tényezőket kell egy harmonikus rendszerbe foglalnunk, mert máskülönben hiába próbálko­zunk fél rendszabályokkal, hiába próbálkozunk olajcseppekkel és hiába próbálkozunk külön­leges szervezési tevékenykedésekkel is. A közellátás a közgazdálkodásnak legfon­tosabb része, különösen ma. (Zaj a jobboldnlon. — A szónok a jobboldal felé) — Dévaványán is. — Ennek, következtében a közellátás meg­szervezésére kell a legnagyobb gondot fordí­ülése 19hl június 19-én, csütörtökön. tanunk, itt a legnagyobb gondossággal kell eljárnunk. A közellátás viszont a mezőgazdál­kodáson alapszik. A közellátás megszervezése a mezőgazdálkodás megszervezésében áll. (Zaj balfelŐl.) Hogy ez így van, az bizonyos, mert hiszen a németek is ezzel kezdték 1933-ban és jól csinálták, helyesen oldották meg, mert 1933-ban Darréval elkezdve igazán megszer­vezték közgazdálkodásukat és közellátásukat lígy, hogy a világ bámulatára tartanak ki olyan körülmények között, ahogyan tényleg kitartanak. A mezőgazdálkodásnak megszer­vezése viszont elsősorban a termelés megszer­vezésében áll, a termelés tényezőinek kellő csatasorba állításával, de elsősorban magának / a mezőgazda népességnek megszervezésében. Ha valaki a földműveléssel foglalkozókat csak a gazdaságpolitika egyik tényezőjének jelenti ki, csak a gazdasági politikának egy tényezőjét látja a mezőgazda népességben, az téved. A mezőgazda népesség ennél sokkal több. A mezőgazda népesség a vérnek és a földnek nemese. (Rassay Károly közbeszól.) Annak a nemese kedves Rassay képviselőtár­sam. Ennek a beállításától, önnek a megszer­vezésétől és ennek a helyes módon való meg­fogásától függ az egész közellátásunk meg­szervezése, mert ha a nép nincs benne a dol­gokban, akkor nincs jó közellátás. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Weisz Fülöp... — Zaj.) A Weisz Fülöpök megvannak szervezve, de a mezőgazdasági népünk nincs kellően meg­szervezve, és ennek hátrányát tapasztalhatjuk folyton napról-nanra, lépésről-lépésre, tapasz­tó Íjuk, hogy közellátásunk olyan viszonyok kö­zött van, amint azt a közellátási miniszter úr is itt elismerte, hiszen még nem akadt ember sem itt, sem kint, aki dicsérte volna közellátá­sunkat és azt teljesen helyesnek találta volna, még a miniszter úr sem találhatta azt helyes­nek, ez egészen természetes. Ennek egyik fő­oka az, hogy a szervezés megkezdésével, ille­tőleg annak felismerésével, hogy ez az ország­nak egyik kardinális, talán legkardinálisabb kérdése, a jelen viszonyok között bizony kissé megkéstünk. Szerény magam 1940. őszén a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál felszólal­ván, felemlítettem itt ezt a kérdést és azt mon­dottam, hogy a közellátás megszervezése egye­nesen honvédelmi feladat. (Bencs Zoltán: Evi­dens!) Akkor sokan nem értettek velem egyet itt a Házban; remélem, hogy azóta ezeknek a, képviselőtársaimnak a felfogása is megválto­zott, (vitéz Lipcsey Márton: Szóval jó ez a tör­vényjavaslat! Megy a dolog!) Én akkor többek között ezeket mondottam (olvassa): »A hon­védelem ma nemcsak abból áll, hogy katoná­kat szerelek fel, fegyverzetet készítek, katoná­kat képezek ki és állítok az ellenség elé, ha­nem abból is, hogy a hátország ellátását, ipari anyag- és nyersanyagszabályozását, földműve­lését és mindenét biztosítom.« Azután példá­kat soroltam fel a német birodalom megszer­vezéséről s a következőket mondottam (ol­vassa): »Arra kérem ezeknek a példáknak a felsorolása után a honvédelmi miniszter urat, — miután ez a honvédelmi politika feladata és elsősorban honvédelmi kérdés, — méltóztassék a miniszterelnök úrnak vagy a kormányzat­nak ebben a tárgyban előterjesztést tenni, ezt a kérdést megfogni, szorgalmazni, mert ha így megy, mint eddig ment és amint most megy, nem tudom, mi fog következni, ha nehéz órák fognak erre az országra ismét következni.« Ez

Next

/
Thumbnails
Contents