Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
82 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19 W december 11-én, szerdán. latban az történt, hogy például egy nagy inunkásközségbe:*, Tápiószelén, ahol tízezer ember lakik, összeírtak 569 családfenntartó embert, aki vagy hadbavomüt és leszerelt, vagy egyébként van munka nélkül. Teljesen ellátatlanul és munkanélkül áll 2300 lelket jelentő nagy tábor. Megkérdeztem az elöljáróságot, megindultak-e már a közmunkák, történt-e már utalványozás 1 ? Azt felelték, hogy kérem, már a harmadik felterjesztést küldtük, de eddig még semmi néven nevezendő utalvány vagy utasítás nem érkezett. (Maróthy Károly: December 11-én.) Ma már karácsony előtt vagyunk és mi még a nyáron rámutattunk ezekre a kérdésekre. Hát így kell organizálni egy országot akkor, amikor a magyar munkásság kenyér nélkül áll? (Zaj. — Horváth Géza közbeszól ) Elnök: Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Tornyos György: Egyesek munka nélkül akarnak segélyhez jutni!) Csendet kérek, Tornyos képviselő űr! Matolcsy Mátyás: Ennek a falunak szomszédságában van Farmos község. Szegény, kisebb község. Összeírtak benne 115 családfenntartót. Csupa sokgyermekes családról van szó, a 115 család 511 lelket jelent. Kenyér és munka nélkül vannak. És ugyanebből a községből azt a választ kaptam, hogy egyetlen utalványozás és utasítás sem történt, hogy a munkákat meg kezdhették volna. Folytathatom a községek fel sorolását: Tápiószecsőn 250 családfenntartót írtak össze, harmadfélezer emberrel, de nincs megindítva a munka; Tápióságon 99 családot. Szentmártonban 71-t írtak össze és így tovább folytathatnám végig. Az összeírások, felterjeszt tések elkészültek, csak éppen utalványozás nem történt és a munka néni indult meg. És milyen tragikus doiog a következő: Amikor a közmunka megindítását elhatározták, és az elsőrendű fontosságú kérdések megoldására bizonyos összegeket előirányoztak, első helyen szerepelt a belvizek levezetése, a csatornahálózat [kitisztítása. És t most valamennyi községházáról egészen komikusan,azt kérdik: most fogjuk kapni a segélyt, amikor befagytak a vizek és egy lépést sem lehet tenni a munkálatokban?! Kérdezem, mi lesz ezzel a magyar munkástársadalommal, amely a nyáron becsülettel eleget tett hadikötelezettségének és most teljesen nincstelenül, magára hagyatva járja a községházákat, követeli a megígért pótlékot, a kártalanítást? Ott tartanak, hogy semmit sem tudnak casládjuknak, sok gyereküknek adni. Tragikusak azok a levelek, amelyeket, azt mondhatnám százával kapunk nan. mint nap. Felolvasok egyet. Nem is a Duna-Tisza közéről, hanem Balatonfenyvesről írták. December 2-án jött. (Olvassa): Hat gyermekim van, teljesen élelem és tüzelő nélkül állok. Itt csak nyáron lehet megkeresni a télire valót. Ezen a nyáron ellenben végig be voltam vonulva, szeptemberben szereltem le. Hazajöttem a teljesen üres négyfal közé, csak a sok apróságot láttam, a lgnagyobb 11 éves. a legkisebb féléves.^ Tessék ezt figyelembe venni, ennyi éhes száj és napok óta nincs kenyerem.« Es így olvashatnám fol egymásután a levelek százait. Vagy megemlítem azt, hogy beállított egy másik törődött magyar és elmondotta, hogy 1939 augusztusában bevonult, októberben leszerelt, 1940 júliusában újra bevonult és most november 25-én szerelt le. Faksz háza van, egy nyomorult kicsiny ház, a kölcsön után nem tudoti Kamatokat fizetni és most ráírtaik, hogy megindítják az eljárást, amikor sem kenyere* sem. semmije nincs és így van kitaszítva a magyar életbe. A szomorúbbnál szomorúbb levelek egész sorát lehetne felolvasni annak illusztrálására, milyen sors érte a hadba vonultakat és munka nélkül maradt magyar dolgozó társadalmat az intézkedések teljes hiánya folytán. Kijelentem, hogy az ellátatlanságnak súlyos. — sőt nyugodtan mondhatjuk — aggasztó tünetei mutatkoznak már a falvakban. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi rendszer és a jelenlegi kormányzat ezen a téren legteljesebb csődjét bizonyította be. (Úgy van! Ugy van! a szélsŐbaloldalon.) Felhívta erre a kormány figyelmét nemcsaüc az ellenzék, hanem felhívták a megyék vezetői is, (Ügy van! Ügy van! - « szélsőbaloldalon.) mégsem tettek semmi intézkedést. Volt pénz, van szándék és nincs végrehajtás. (Eau hang a szélsőbaloldalon: Nincs tudás!) úgy. hogy a magyar munkásság a legteljesebb ellátatlanságban kenyér nélkül, tűzifa nélkül, petróleum nélkül, sötétségben mehet a magyar karácsony elé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. (Mozgás a szélsőbaioldalon.) kendet kérek. kéüvi a elő urak Következnék Kórody Tibor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, amely interpellációnak 'elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (ïgen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszter úrnak arról, hogy Erdélyből és Romániából kiüldözött testvéreink, főleg a családos testvéreink elhelyezése nem kielégítő, méltatlan és ideiglenes jellegű, amely után rendszerint csak a családok szétszakításával és ugyancsak nem kielégítő módon oldódik meg? Nem tartja-e a m. kir, belügyminiszter úr szükségesnek, hogy e téren különösen a zsidók túlméretezett lakásainak igénybevételével rendezze megnyugtató módon e kérdést?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Kép viselőiház ! Sohasem fogjuk elfelejteni azokat a képeket, amelyeket 20—22 évvel ezelőtt Magyarország feldarabolásakor láttunk kínt a pályaudvarokon a vagónlakók körében. Egy életen keresztül kísérnek bennünket ezek a képek, amikor azt láttuk, hogy egymásután húzták ki a teleket a menekültek a hideg vagonokban és sem a százszobás kastélyok, sem az új gazdagok villái nem nyíltak meg magyar testvéreink befogadására. Interpellációmat most azért mondom el, hogy a 20 év elmultával, most ne ismétlődjenek meg ezek a szomorú képek. T. Ház! A bécsi döntés Romániát is éppen úgy, mint Magyarországot, kötelezte arra, (Egy hang a középen: Csók nem tartia meg!) hogy az előre megállapított és előre elfogadott döntést magára nézve kötelezőnek foga dia el. Ügy látszik azonban, hogy akár Trianonban, akar Bécsben kötik a szerződéseket, azok egyformán csak Magyarországra kötelezők, mert a románok sem a trianoni, sem a bécsi szerződést, megállapodást nem tartották meg. Mi megtartjuk annak ellenére, hogy igenis nagy
