Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19 kO december 11-én, szerdán. 79 módon, hogy azokból vizsgázni is kötelesek legyenek a hallgatók. Ezt nem én kívánom, hanem — érdeke* — maga az ifjúság kívánja, amikor a felsőoktatási kongresszushoz benyuj^ tott memorandumában a Magyar Nemzeti Diákszövetség emlékiratában azt mondja, hogy »vallásos, nemzeti, szociális és gyakorlati nevelést kér a magyar ifjúság. Vallástanítást minden egyetemen olyan publikum keretében, amely a középosztály részére is t közvetíti az igazi keresztény világnézet alapjait. A felsőoktatás adjon az ifjúság részére magyar hivatástudatot, a dunavölgyi szentistváni problémákkal szemben.« Felelősséget szem előtt tartó magyar nevelést, szociális nevelést kíván a magyar ifjúság. Mélyen t. Ház! Örülni kell annak, hogy a magyar egyetemi ifjúság annyira emelkedett, ilyen magas erkölcsi színvonalon áll, hogy ő maga kéri a nevelést a maga számára. Ennem tudom megérteni, hogy akkor miért nem iparkodik, miért nem törekszik a kormányzat arra, hogy ezt a nevelést meg is adja az egyetemi ifjúságnak. Azt hiszem azonban, hogy az egyetemi ifjúság nevelését csak a kollégiumokon keresztül lehet komolyan megoldani. A múlt században, az individualizmus századában azt tartották, hadd élje ki magát az ifjúság minden megkötöttségtől menten, mert ha egyszer az érettségi a kezében van, akkor neki lehet engedni már a nagyváros minden fertőjének, hadd tombolja ki magát az ifjúság. Meg is látszott azon az intelligencián, mert kitombolt ifjúság után lett a nemzet vezetője és lett a magyar népnek igen sok tekintetben sírásója és lett rajta keresztül Magyarországnak is sírásója. Mert hogy eljutottunk a forradalmakhoz, t. Ház, abban része van — teljesen aláírom mindazt, amit a zsidóságról mondanak, de része van — a magyar intelligenciának, a keresztény magyar intelligenciának is. A kollégiumi nevelésen keresztül lehet megadni mindazt, amit nevelés szempontjából meg kell adnunk a keresztény magyar ifjúságnak. Ezt Magyarországon elsőnek Glattfelder Gyula püspök ismerte fel, aki a Szent Imre-kollégiumok megalapításával indult el a keresztény magyar intelligencia renáissance-a felé. Ma már sok ezren vannak, akik ezekből a kollégiumokból kerültek ki és szinte kivétel nélkül kitűnően megállják a helyüket, a keresztény magyar nemzeti irán:^zat felújulásában igen-igen nagy részük van. A kormányzat is érzi azt, hogy ezen a téren tenni kell, ezért kollégiumokat épít, különféle vidéki városokban, Budapesten is. Ezen a téren azonban tovább kell menni, mert csakis a kollégiumi nevelés, amint Angliában felismerték már régen'és ezt most Németország és Olaszország is iparkodik megvalósítani, mondom csakis & kollégiumi nevelés tudja a megfelelő irányítást, a megfelelő erkölcsi tőkét megadni a magyar egyetemi ifjúságnak. Én remélem azt, hogy ez után a rés /.le tjavaslat után hamarosan hozni fogja a miniszter úr a felső oktatási reformot, amelyre már nagyon nagy szükség van, mert csakis felsőoktatásunknak teljes átszervezésével tudjuk megteremteni a különb világhoz a különb embert. Helyesen mondta a miniszterelnök úr: a XIX. század individualista szellemével megtöltött emberekkel nem lehet közösségi gondolatokat gyakorlatba átültetni. Különb ország megvalósításához különb ember kell. A különb ember kiformálásához pedig különb, jobb iütézmények kellenek. Ha ez a különb nevelés me ; g lesz, akkor biztosan meg lesz a különb ember is és meglesz a különb, keresztényibb, magyarabb KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. és szociálisabb Magyarország is. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: SzöllŐsi Jenő. Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Elnézést kérek az előttem szólott igen t. képviselő úrtól, ha az idő rövidségére való tekintetei az ő beszédével most nem foglalkozom. Egészen rövidre akarom fogni szavaimat és nem is akarok mással foglalkozni mint — rövid öt perc alatt — a Turul Szövetségnek, a Turul Bajtársi Egyesületnek azzal a sorsával, amelynek körvonalai ebből a törvényjavaslatból boutakoznak ki. Már az előttem szólott képviselő urak közül valaki megemlítette, azt hiszem, éppen lueze képviselőtársam, hogy különös dolog, amikor egy törvényben olyan intézkedések látnak napvilágot, amelyek a címből kimaradnak: valami rejtett célzat, vagy valami ki nem mondott szándék rejlik az ilyen törvényalkotás mögött. Csak két ilyen törvényalkotásra emlékeztetem a t. Ház azon tagjait, akik foglalkoztak ezzel a politikával régebb idő óta. Emlékeztetek elsősorban is az 1921:111. törvénycikkre, amelyet annakidején mindenki azzal a lelkülettel szavazott meg, hogy az a kommunizmus ellen készült és a kommunisták ellen fogják ennek fegyverét fordítani, sajnos, azonban azt látjuk, hogy bizonyos másirányú alkalmazásra is tág teret adott a törvény. De meg akarom említeni még azt is, hogy egy sajtótörvényt is hoztunk a közelmúltban, amelynek alaphangszerelése az volt, hogy a zsidó sajtó elLn irányul, mindenki ebben a szemszögben foglalkozott vele és amikor a törvény azután készen lett, a keresztény sajtó és főként az ellenzéki sajtó keservesen tapasztalta, hogy ez a sajtótörvény igenis, másféle irányban is alkalmazható. T. Ház! Én ennek a törvényjavaslatnak csak a 3. §-ával akarok foglalkozni amelyben felhatalmazást kap a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr arra, hogy az ifjúsági egyesületek szervezetét és életét felülvizsgálja és szabályozza. A törvény ezeket az intézményeket teljesen az egyetemi tanács fegyelmi fennhatósága alá helyezi. Magától értetődik, hogy az egyetemi ifjúság tartozzék bizonyos fegyelmi felelősséggel az egyetem vezetőségének, de én azt mondom: ahogyan a törvényjavaslatnak ez a 3. §-a meg van szövegezve, ez azt jelenti, hogy meg lehet fordítani a címert a Turul Bajtársi Szövetség élete, felett, le van zárva az életo, vége van annak az egyetemi szabadságnak, amelyet ebből a szempontból a bajtársi egyesületek eddig élveztek. Tudjulk. hogy az egyetemi tanárok gondolkodása, főként polHikai szempontból, na ír* on sokban eltér az ifjúságétól. Ez a Hí^ágos kihangsúlyozása az egyetemi tanárok felügyeletének arra mutat, iboe-v itt a rakoncátlan baitársi egyesületek kordába szorításából yan szó Idősebb isren t. képviselőtársaim bizonyára azV fóliák mondani: milynn szükséges ez! Erre én azt mondom: én, aki a Turul Baitársi Szövetség egyik törzsének vezetője voltam és láttam ennek az egyes^eti-ink nemes é« néldaqdóan foWta+ott nemz Q tmentő mnnlkáját, soh^s^m go-ndoHqrn vol m arra. hogv ezt az ifjúsági ebesülotet szabadságában ee-y cse^Twf i« ko^ato^i kf* 11 e T "} Én amellett vagyok: r»in"« isi szüksé^ a"ra. hogy a mao'var eq-ve+'-.xni Íf*Ú5fafr fple+t ^ú 1 «á<ro" ! an o'vfíjnkódúink. H^ il TT p*i r»qragrafn«iok* 1 * szerkesztünk, mint amilyen ebben a törvén y ja vas12
