Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

78 Az országgyűlés képviselőházának 167. törekvéseinek, kulturális vonalon. Örömmel látom, hogy a főigazgatóságokról, azok hatásköréről megjelent rendelet már a kultuszkormány decentralizáló törekvését mutatja a közoktatásügyi igazgatás terén. Remélem, ez történik az egyetemeknél is. .sőt mérném remélni, hogy talán a többi minisztérium is^ elindul a közigazgatás területén ebben az irányban és akkor megkönnyebbedik a minisztériumok helyzete, de megkönnyebbedik a jogkereső közösség helyzete is. T. Ház! A német rendszer úgy kontigentálja a hallgatók létszámát, hogy a hallgatóságot a nagyvárosokból a közepes lés kisvárosok egyetemeire tereld át. Azt hiszem, mindenki j természetesnek találja, hogy a tehetségen és a produkált eredményen túl az erkölcsi megbízhatóság, a nemzeti gondolat szempontjából való megbízhatóság is feltétele legyen az egyetemre való felvételnek. Ebben a tekintetben Incze t. képviselőtársammal nem tudok egyetérteni, mert meg tudom azt érteni, — talán nem fölösleges ezt magyarázni — hogy lehetnek 'Magyarországon, különösen a többnyelvű Magyarországon érettségizett fiatalemiberek, akiket én nem mernék nyugodt lelkiismerettel a magyar egyetemekre engedni, akiket nem mernék a legfelsőbb vezető rétegekbe beengedni, de tudom, hogy ő attól fél, hogy talán politikai szempontot kevernek bele ebbe a válogatásba. Idáig sem láttam az egyetemi felvételeknél politikai szempontok érvényesülését. Remélni merem, hogy ez ezután sem fordul elő. Természetes, hogy ahol numerus clausus van ,— mondja Pirohászka Ottokár — ott szelekciónak is kell lennie és ez a szelekció nem szabad, hogy csak értelmi vonalon érvényesüljön. Kell, sogy erkölcsi vonalon is érvényesüljön, mert hiszen ez a mi világnézetünkhöz hozzátartozik. Egyébként maradnánk a liberális életszemléletnél, ahol a múltban tisztán esak az volt -a szempont az egyetemi hallgatókkal szemben, hogy mennyire felel az meg, vagy mennyire nem felel meg az értelmi színvonalon, A múlt század egész közgondolkozása nem törődött azzal, hogy a tanár, aki kikerült az egyetemről, erkölcsi szempontból mennyire megfelelő és mennyire meg nem felelő, márpedig szerény nézetem szerint — de aat hiszem, ez valamenynyiünk véleménye — a középiskolai tanárnál különösen sokszor fontosabb az erkölcsi megbízhatóság, fontosabb a tanár élete példája, magaviselete anniál, hogy az algebrát vagy < a görög mithológiát mennyire tudja, vagy nem tudja átplántálni hallgatóinak lelkébe. (Ügy van! Ügy van! — helyeslés a jobboldalon.) Sietni kell, azért esak röviden emlékezem meg az ifjúsági egyesületekkel kapcsolatban az egyetemi nevelés kérdéséről is. A közelmúltban egyáltalán nem volt nevelés, — a liberális multat értem, mert a középkor keresztény egyeteme a nevelést ugyanolyan fontosnak tartotta, mint az oktatást. Es ha mi keresztény és nemzeti vonalra akaruntk visszahelyezkedni, akkor az egyetemi oktatás mellett a nevelésnek is vissza kell adni a maga jogát. Ezen a téren igen nagy érdemei vannak az egyetemi ifjúsági egyesületeknek és nagy érdemei vannak az egyetemi egyesületekből már kinőtt, de az egyetemi ifjúsággal szoros kapcsolatot tartó Öreguraknak, a dominusoknak is. Itt én nem tudok elmenni, nem mondom, hogy megrovás, de megjegyzés nélkül az egyetemi tanároknak az ifjúsági egyesületekkel szemben tanúsított maga visel ete mell et t. ülése 1940 december 11-én, szerdán. Egyetemi tanárainknak nagy része még ma is megelégszik azzal, hogy az oktatást elvégzi, de az egyetemi ifjúság: nevelésévei nem törődik. Ha ki akarjuk venni az öreg diákvezérek kezéből az egyetemi ifjúságot — már amenynyire ez a helyzet fennáll. — akkor követelnünk ;kell azt is ós azt hiszem, a kultuszkormány ezt meg is követellheti az egyetemi tanároktól, hogy az egyetemi ifjúsággal az órákon kívül is törődjenek. Ezt nem én állapítom meg: Rohringer professzor úr maga mondja, hogy szinte semmi érintkezés nincsen az egyetemi ifjúság és az egyetemi tanárok között, sokszor annyira nincsen, hogy a nagy egyetemi ifjúsági megmozdulásokon, a március 15-i és az október 6-i ünnepélyeken is esak elvétve találkozik az ember egy-egy egyetemi tanárral. Én is azt vallom, hogy ehhez a kérdéshez nagyon, de nagyon óvatosan (kell hozzányúlni. Az egyetemi ifjúsági egyesületek hibáiról beszélhetnek azok. akik ténylegesen foglalkoznak és törődnek az ifjúsággal, de ne beszéljenek ezekneJk az, egyesületeknek hibáiról azok, akiknek; hivatalból is kötelességük lenne foglalkozni az egyetemi ifjúsággal és nem foglalkoznak vele. Az egyetemi ifjúság nevelésének területén az egyetemi tanároknak feltétlenül kötelességük a.z órákon kívül is foglalkozni az ifjúsággal szemináriumokban, proszemináriumokban, laboratóriumi és klinikai gyakorlatokon, de ezen túlmenően az ifjúsági egyesületekben is. A múlt század nem törődött azzal, hogyan éli az egyetemen kívül az ifjúság a maga életét. Ennek következménye lett az, hogy az ifjúság- szétszórva a városban sokszor olyan erkölcsi környezetben nevelődött fel, ami miatt azután nem volt csodálatos az, hogy a magyar- intelligenciának igen tekintélyes része erkölcsileg sok kívánnivalót hagyott maga után és sóik tekintetben rossz példát adott aniia-k a népnek, amelyet vezetnie kellett volna, sőt .az egyetemi tanárság nemcsak, hogy nem törődött az ifjúsággal, hanem még — ezt teljes felelősséggel merem mondani — valósággal destruálta az egyetemig tanároknak egy; része a háború előtt az ifjúságot világnézeti szempontból és erkölcsi szempontból. Nem nevezhetem másnak néhány háborúelőtti egyetemi tanárnak magatartását, csakis destrukciónak. Ha ebben valaki kételkednék, annak legyen szabad felolvasnom Prohászka Ottokár nak^ egy megjegyzését (olvassa): »Az elmúlt 50 év alatt az egyetemi katedrákon szabad volt hirdetni minden Isten- és erkölestagadást, minden szocialista és kommunista tant, minden hóbortot és perverzitást, feltéve, hogy az illető lélekrontó tanár teóriává tudta vékonyítani a legdurvább állani- és nemzettagadást és ha a tudományosság staniol hüve lyébe^ tudta feltalálni ezelket a tanokat.« Hála Istennek ezen a téren már nincsen kívánnivaló, mert egyetemi tanáraink egyetemi előadásai minden kritikát kibírnák, de az egyetemi tanárság még nem találta meg az ifjúsághoz az utat azon a téren, hogy az órákon kívül is törődjék vele és nevelje és ezen a téren való működése, kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Az egyetemi ifjúság nevelését feltétlenül nagyon aiánlom a miniszter úr figyelmébe olyan formában is, hogy nemcsak a filozófiai és a teológiai karon, ahol ez természetes, hanem a többi karokon is, még a gazdasági fakultásokon is vezessen be bizonyos kötelező világnézeti tanfolyamokat olyan