Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19W december 11-én, szerdán. 75 szeszélyeinek. {Ügy van! balfelöl — Donáth György: A belügyminiszternek inkábbt) Nem, mert a belügyminiszter mint felügyeleti hatóság felügyeletet gyakorol, de itt arról van szó — méltóztassék megnézni a szöveget» ott van a, képviselő úr előtt — hogy az egyetemi és főiskolai ifjúsági egyesületek szervezetét a miniszter állapítja meg. (Szöllősi Jenő: Már is jól fest ez a szervezet!) Sok mindent nem mondok el, amit el akartam mondani, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) de pár szót akarok szólni ezzel kapcsolatban arról, hogy miért kell ezt csinálni. En rendkívüli érdeklődéssel hallgattam a miniszter úr felszólalását. Voltam olyan lojális, hogy előre megmondottam neki: meg akarom védeni a bajtársi egyesületeket. A miniszter úr is volt olyan lojális, hogy rögtön felelt. Kapjunk egy választ a miniszter úrtól, őszintén megmondom azonban, hogy engem nem elégített ki. -Nem akarok hosszabban arról beszélni, hogy a Turul Szövetséggel ma külföldön agitálunk mi magunk, de tessék megnézni a »Das schaffende Ungarn« című folyóiratot, amelynek decemberi számában vezércikket írt a külügyminiszter úr; ebben egy nagyon szép hosszú németnyelvű közlemény kimutatja, hogy a Turul Szövetség húsz esztendőn keresztül őre volt a magyar nemzeti, népi és szociális gondolatnak. (Gr, Károlyi Viktor: Erre jó!) Én azonban az előadó úrhoz appellálok, (Szöllősi Jenő: Hungária tag voit! Éljen a Hungária!) aki a kultuszköltségvetés tárgyalása során előadói beszédében szóróiszóra a következőket mondotta (olvassa): »1919 20-ban, azt lehet mondani, egyetlen olyan szervezet volt, amelyre a nemzeti Magyarország mindenkor, minden körülmények között bizton számíthatott, amelyre a nemzeti eszmék harcosa nyugodtan támaszkodhatott és amely szervezet a magyar nemzeti és keresztény eszméktől soha egy jottányira el nem távolodott: ez a szervezet a tudományegyetemi és műegyetemi csendőrzászlóalj volt. E csendőrzászióaljakból keltek életre az egyetemi bajtársi egyesületek« — és azután leírja, hogyan^ jöttek létre ezek az egyesületek és milyen eszményeket tűztek ki maguk elé. Ezt egyébként mai beszédében is elmondotta és ezért nem akarok erre részletesen kitérni. Azt mondja továbbá ez a napló (olvassa): »A bajtársi egyesületek fegyelmező és nevelő hatása elvitathatatlan. Éppen ezért ezek megsegítéséről és intézményes támogatásáról a legmesszebbmenőén a költségvetésben kellene gondoskodni.« Ha az előadó ur szájával voltaképpen a miniszter úr beszélt, — ahogy a miniszter úr aposztrofálta — bátorkodom a mai Hóman Bálint kultuszminiszter úrtól az ezévi november 21.-i kultuszminiszter úrhoz apellálni. Azt a valamit, amit saját magától előadója száján keresztül követel, méltóztassék teljesíteni, nem pedig kirán tani a talajt ezen szervezetek alól. Mert végső fokon ez fog bekövetkezni. Nem akarok elébe vágni azoknak a célzásoknak, amelyeket a mi; niszter úrtól hallottunk, hogy bizonyos erdélyi diákszervezkedések — amelyeket ismerek — hova fognak vezetni. Tessék elhinni, hogy az a konzekvencia, amely ezzel velejár, nekem mint pártpolitikusnak nem is kellemetlen. Nem akarom ennek a kérdésnek a részleteivel a képviselőházat untatni, csak egészen r röviden arra mutatok reá, hogy példának okáért a Turul ez alatt a húsz év alatt csak főbb xmásokban milyen úgynevezett társadalmi kampányokat indított meg. És nem árt erre rámutatni, meFc mi magyarok roppant hajlamosak vagyunk mindent az égvilágon az adott pillanatban működő, mindenkori aktív miniszterelnök javára il'ill. Ilyen a numerus clausus törvényének megvalósítása. Azután jött egy keserves időszak a magyar életben, amelyet, a Jbetmen-rezsimet a »Das Öcnafiende Ungarn«, mint ujiiberalizmust ikonyveü el, JÜB ha a Turul semmi mást nem csinált volna, mint azt. hogy ezen konszolidációs gőzhenger, alól mégis av mentette a világnézeti vörös vonalat, akkor is már csak tradícióból is, ezért az egyetlen tettéért megérdemelné a Turul és a Hungária, hogy ne nyúljunk hozzájuk, hanem tegyük oda azok közé a szép, komoiy és tiszta magyar intézmények közé, amelyekre egy kis becsüiéssel és némi tisztelettel kell tekintenie minden fiatal magyarnak. í&lénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! 19tí4-ben, amikor elmúlt az a szörnyű liberális nyomás, amely az egész nemzetre hárult, rögtön fellobbantak a baj társi egyesületek. »A magyar egészség hete« alkalmával — akkor nem 1940-ben voltunk, amikor Johan államtitkár úr megírhatja könyvét arról, hogyan gyógyul a magyar falu. hanem tessék az elmúlt hét esztendőt levonni — 120.000 ember látogatta azt a kiállítást, 1935-ben pedig a magyar nép hetét 100000 ember látogatta. Tőlük indult ki a 44 órás munkahét mozgalma. Nem ^akaróik arról beszélni, hogy a földreform kérdésének napirenden tartásával mit tett a Turul, de az önállósítási alap és az átképzőtar! folyamok kérdésében igenis, ő tette meg az első szakszerű előterjesztéseket. Hogy nem lett belőlük több, arról nem tehet. Az első. magyar munkatábort szintén a Turul Szövetség tereimtette meg, megértve a németországi Arbeitsdienst-éknek a szellemét: nem az az elsőrendű feladatuk az ilyen táboroknak, hogy konkurrenciát csináljanak a tisztességes vállakózásoknak, hanem az. hogy azoknaík a bizonyos társadalmi válaszfalaknak lebontására tegye meg az első nevelő lépéseket. T. Ház! Nem akarom a Turul érdemeit hosszabb, részletesebb történelmi fejtegetéssel hangsúlyozni; ezt a pár példát csak mint a legjelentősebb cselekedeteket iparkodtam a Ház elé tárni. Van a Turulnak s úgyszintén a Hungáriának is egy nagy baja és ez az, hogy a húsz esztendő folyamán solha pártpolitikát nem űztek. Ebből nem profitáltak tehát ellenzéki pártok sem, de kétségtelen, hogy nem profitált a kormány sem. És ha ma megnéz: zük ezeknek az egvesületeknek a működését, akkor legyünk boldogok azért, hogy ez a fiatalság annak a magnak a szelleméből, amelyet mi háborút járt és ellenforradalmi ifjúság az ő lelkébe plántáltunk, ki tudta virágoztatni azt a modern szegedi gondolatot, amelynek — ha már a szegedi gondolat tetszik t. túloldal — ma már alapvető kritériuma. — és ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni — a népi gondolat, a népi egység gondolata, (Űay van! a szélsőbaloldalon.) Szeretnék itt valamire válaszolni, t. Ház, amit talán fel se vetnek ezzel a népi gondolattal és a Turul Szövetséggel kapcsolatosan. Az ő íróik: Szabó Dezső, Kodolányi János, Németh László, Veres Péter jelentik a Turul-szellem irodalmi hirdetését. Ne méltóztassanak ettől a népi szellemtől külpolitikai zavarokat várni. Én itt egészen nyugodtan elmondhatom, hogy nekünk egyszerű magyaroknak egy baráti találkozás alkalmával mit mondott a Volksbund egyik vezetője, dr. Goldschmidt, ök azt„ mondják: »Mi azt szeretnők, ha minden magyar vezető úgy szeretné a maga népét, ahogyan mi