Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

73 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19UO december 11-én, szerdán. szeretjük a magunk német népét, mert meg- vagyunk róla győződve, hogy akkor sokkal jobban, egyszerűbben és természetesebben megértenők egymást.« Ne méltóztassanak tehát ettől a szellemtől félni és ne féltsék az országnak sem belső fejlődését, sem külső politikáját attól a népi gondolattól, amelynek divattá tevésében ezeknek a bajtársi egyesületeknek igenis olyan döntő szerepük van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt tessék inkább nekünk elhinni azt, t. Képviselőház, hogy kivezető út ebből a helyzetből, amelyben vagyunk, a fejlődés és megoldás kizárólag és egyedül ennek a gondolatnak jegyében lehet. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsöbaloldalon.) T. Képviselőház! Itt a 3. § második bekezdése látszik arra mutatni, mi fáj itt a kultuszkormánynak, mikor azt mondja, hogy a miniszter — és megint nem az egyetem, hanem a miniszter — állapítja meg, hogy az egyetemi és főiskolai hallgató milyen előfeltételek fennforgása esetében lehet tagja egyetemi vagy főiskolai hatóság alatt nem álló egyesületnek vagy egyesületi jellegű szervezetnek. Most itt van megint egy ellenmondás. Ha ugyanis a 3. §-t nézem, kiderül, hogy a jövendőnek nem tudom milyen főiskolai szervezete nem fog az egyetem fennhatósága alatt állani, hanem a miniszter fennhatósága alatt fog állani. Most méltóztassék követni a gondolatmenetet. Itt meg azt mondja, hogy csak ő szabhatja meg, milyen főiskolai hatóság fennhatósága alatt nem állö egyesületbe léphet be az egyetemi hallgató, úgyhogy a végén a miniszter külön kell hogy adjon engedélyt önmagának, mint egy másik miniszternek, hogy ez a másik miniszter, a kultuszminiszter megengedje a diáknak, hogy eddig még nem ismert, homályos elképzelésű, de e javaslat szerint az egyetemi hatóságok felügyelete alatt nem álló szervezetbe beléphessen* Tessék visszaadni az egyetemnek az ellenőrzési és fegyelmezési jogot! Eddig is úgy volt, hogy a diák nem léphetett be olyan egyesületbe, amelyet az ő egyetemi vezetősége vétó alá helyezett. Tessék tehát az egyetemnek ezt a jogot visszaadni. Lassacskán az egész magyar közvélemény is ezekből a turulistákból. hungariásokból, szefhésekből és emerikánásokból nő ki, lassankint kialakul belőlük egy egyetemi tanári kar is, tessék tehát ezt nyugodtan kivárni, és akkor meglesz a lelki kapocs a tanár és a diák között, akkor szükségtelen lesz a miniszter úrnak feltétlenül politikus beavatkozása. Tessék csak visszaadni az egyetemnek ezt a jogát, ezt az ellenőrzést, ezt a kontrollt a diák felett, nem lesz abból semmi baj. De érezzük, hogy miért kellett ennek a törvényjavaslatnak 3. §-át ebben a fogalmazásban előterjeszteni. Voltak erre is allúziók. Az úgynevezett »kinőtt tagok« fájnak; az fáj, hogy ezeknek a bajtársi egyesületeknek vannak ma már, ha nem is hatalmas tömegeik — bár kö rül belül, hála az Úristennek, százezer ember már keresztülment ezen az ifjúsági nevelőszervezeten, — de igenis vannak országszerte már nemcsak diák tagjaik, akik nemcsak diákos reminisztenciák miatt, hanem belső meggyőződésből viszik tovább azt a gondolatot, amelyet az 1920-ban elültetett magból kihajtott fa gyümölcseiből magukba szedtek. T. Képviselőház! Ne fájjon ez semmiféle magyar kormánynak, sőt higyje el nekem a magyar kormány, —noha -én mint pártpolitikus, merném kívánni, hogy savarja szét ezeket a bajtársi egyesületeket, mert abból nekem csak hasznom lenne, méltóztassék ezt nekem elhinni, — nincs mit félni tőlük, mert ezek a legkonstruktívabb, a legfegyelmezettebb és a legáldozatkészebb emberanyagot foglalják magukban. (Úgy van! Ügy van) *x szélsőbaloldalon.) Én nagyon szívesen belemennék abba, hogy nézzük meg például a magyar közéletben ismert strómanok egyetemi múltját. Nem igen hiszem, hogy ezek között sok volt Turul-tagot vagy Hungária-tagot találnánk, mert ezek igenis tisztában vannak azzal, hogy nem a személycsere, hanem a szellemesére a fontos és ezek ennek a szellemeserének, ennek az új szellemiségnek áldozatos munkásai. T. Képviselőház! Ezeket voltam bátor a javaslattal kapcsolatban elmondani. Legyen szabad még csak egy kérdésről, az aszemitízmus kérdéséről szólnom néhány szót. Arról, hogy milyen törvényes megoldása lesz ennek a kérdésnek itt Magyarországon most, vagy a következő hetekben, semmit sem tudunk. Rengetegszer megígérték már a harmadik zsidótörvényt, most azonban mintha újabb szelek azt fújnák, hogy még sem lesz meg. Ez azonban engem most nem érdekel. Méltóztassanak azonban egyet elhinni: beengedni zsidó fiatalembereket az egyetemre, felelőtlenség, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert a világ irgalmatlan fejlődése oda vezet, hogy ezeket a zsidó intellektuelleket vissza fogja szorítani a maguk fajtájának keretei közé. Mi ma is a gyakorlati helyzet Magyarországon'? Hiába szerez egy zsidó orvosi diplomát, a kamara tagja nem lehet, nem működhet, tehát egy különös helyzetbe kerül, mindörökre facér, állásnélküliségre ítélt intellektuel marad. Hiába szerez egy zsidó mérnöki diplomát, ugyanebbe a helyzetbe kerül. Ha így áll a dolog, akkor kérdem: nem lehetne-e ahelyett, hogy a törvényes szebályozásra várunk — amelyről nem tudjuk milyen lesz — egy rövid rendelettel azt mondani: ameddig a zsidótörvényben kontemplált százalékos arány — én ebbe is belemegyek — az illető kamarákban le nem száll az előírt nívóra, addig ne vegyünk fel már csak humanitásból se zsidó fiatalembereket az egyetemekrel T. Képviselőház! Befejezem beszédemet, amely hosszabb, mint amilyennek szántam, de ne méltóztassék ezt zokon venni. Én is vezettem diákokat, mint a frontról hazajött katona, mint ellenforradalmár és mint a megszállt Erdélyből nem a magam kedvéből kikerült fiatalember, bár sohasem voltam a Turul egyetlenegy bajtársi egyesületének sem a tagja. Most beszédem végén appellálok gróf Teleki Pálra, aki 1921-bem és 1922-ben velünk erdélyi diákokkal együtt hirdette azt a tételt, hogy azoknak az ellenforradalom után alakult és eszmeileg tökéletesen átgondolt, tisztult diákmegindúlásoknajk, amelyek nélkül ez &a ország talán sokkal nehezebben jött volna ki a vörös veszedelemből, olyan nagy a jelentőségük az egész ország szellemi és lelki átformálása tekintetében, hogy ezeket igenis, tovább kell vinni az egyetemi padokból niajd akkor, ha onnan kijövünk. Maga a miniszterelnök úr ma is elnöke egy alakulatnak, amely talán formájában nem füsfír annyira össze diákegyesületével, mint ahogy a Turul Bajtársi Egyesület vagy a Hungária Bajtársi Egyesület tagjainál van öz. amely • azonban szerves alkotó része, szerves fejlődési eredménye a székely egyetemi és főiskolai ball érátok egyesületének; elnöke az úgynevezett Erdélyi Férfiak Egyesületének. Méltóztassanak nekem elhinni, mert ebben aztán igazán koronatanú vagyok, hiszen a miniszterelnök úrral — akkor még nem miniszterelnökkel, hanem Teleki Pál erdélyi emberrel — együtt