Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1940 december 11-én, szerdán. 73 száma által, túlnyomó többsége által elfogadtatnak, akkor én nem látom ezt a liberális parlamentarizmus sablonos bizalmi alapjain túlmenő s a kerettörvényalkotáshoz feltétlenül szükséges mély bizalmi gyökeret. Nem fogom ezzel az eszmei kitéréssel sokáig untatni a t. Házat, de nézzünk szemébe unnak, hogy az úgynevezett keresztény és nemzeti gondolattal vagy ennek mint kormányzati vezérelvnek hirdetésével meg'lehet-e ma teremteni azt a társadalmi, azt a népi egységet, amely megadja a nagyobbfokú bizalmai. Keresztény alatt itt nemcsak a törvényes személyi körülírást kell értenünk, hanem egy «szellemet is reklamálunk mi ehhez a szóhoz és ezekhez a személyekhez. Vájjon bizonyos-e benne például a kultuszminiszter úr, hogyha egyetemi tanáraink személyükben ki is merítik például a keresztény szellemiség törvényalkotta kellékeit, vájjon nincsenek-e olyan egyetemi tanáraink, akik ezen a személyi körülíráson túl szellemükben állnak távol ettől a gondolattól ? De az úgynevezett nacionalista goudolat sem az a gondolat, amely ma már ezeket a mélyebb gyökereket meg tudná teremteni, mert eddigi használatában és kormányzatunk szellemében ez nem egyéb, mint az internacionalista gondolatnak a tagadása, már pedig nekünk meggyőződésünk az, hogy a nacionalista gondolat modern fogalmazása már sokkal nagyobb igényekkel lép fel, mert a népi gondolat kifejezését, a népi egység hangsúlyozását is megköveteli. Már pedig, ha az általános elvek tekintetében, íme, ennyire nem egyszerű ^megítélni a társadalom képét, akkor nehéz tőlünk azt követelni, hogy egy ilyen kerettörvényjavaslathoz minden további nélkül hozzájárulásunkat adjuk. T. Ház! Azt szokták mondani, hogy minden országnak olyan kormánya van, amilyent az az ország megérdemel. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy én ezt a tételt visszafordítsam és azt mondjam, hogy minden kormány olyan közvéleménnyel rendelkezik, amilyent megérdemel és minden kormány közvéleménye olyan szellemet sugároz ki, amilyen szellemet az a közvélemény a kormányzat látható megnyilvánulásaiból megért, vagy láthatatlan intézkedéseiből megérez. T. Képviselőház! A miniszterelnök űr ugyan az appropriációs vitában mondott beszédében majdnem szórói-szóra idézte Imrédy ' Bélát, amikor azt mondotta, hogy »az individualizmus koreszméjét forradalmi gyorsaságú reakcióval a közösség koreszméje váltotta fel« és ime, ha ő ezt hinné, hirdetné, és csinálná, már nem is volna ebben az országban semmiféle különbség. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a miniszterelnök úr mindjárt e mellé akijelentése mellé tette azt is, hogy »legalább elképzelésekben és a hirdetésben«, amiből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy ezt az állítást egy objektív állításnak kell vennünk, amelyet maga ennek kijelentője sem hisz; ebből tehát azt a következtetést vonjuk le, hogy kerettörvényjavaslatnak a mai kormányzat számára való megszavazására pártunk ab ovo, már elméleti vagy ideológiai okokból sem hajlandó. T. Képviselőház! Méltóztassék nekem elhinni, senki sem hiszi jobban, mint mi, hogy túlzottan aprólékos törvények gyártása csak felesleges idŐfecsérlés ebten a parlamentben és csak megkötése a gyors és egészséges végrehajtásnak, de, higyjék^ el nékünk azt is, hogy minden személyi ambíció nélkül kritériuma «gy kerettörvényjavaslat elfogadásának az a mélyebb bizalmi alap, amelyet mi a kormány iránt semmiféleképpen sem érzünk és amely bizalmi alap a mi meggyőződésünk szerint a kormány iránt a magyar társadalomban nem is létezik. T. Képviselőház! Talán annak a különös átmeneti időnek is nyomaként, amelyben él ez az ország, él. a magyar társadalom, de talán egész Európa és amely átmeneti időn való minél gyorsabb áthaladást követeli pártunk, ez a javaslat is, mint általában a mai rendszernek igen sok javaslata, tele van belső ellenmonlásokkal. Mindjárt egy példát mondok. Üjból elmondom, hogy nem átallotta a túloldal egyik vezérszónoka az appropriációs vita során egy egészen idétlen hasonlattal azt a követelésünket, amelyben nagyobb közigazgatási egységek szükségességét hangsúlyozzuk, a cseh nagyzsupánságokhoz hasonlítani. Ezzel szemben például ebben a javaslatban is akkor, amikor az egyetemi hallgatókat bizonyos mértékig az egyetemi hallgatók lakóhelyéhez közelebb fekvő egyetemekre akarja beíratni, igenis tanúságot tesz a kormányzat a t. túloldal vezérszónokával szemben arról, hogy bizonyos tájszempontok érvényesítését ime például az egyetemi oktatás terén szerencsésnek tartja. Itt mindjárt ehhez a ponthoz legyen szabad azonban nekem hozzátennem azt, hogy ennek a gondolatnak, vagy ennek az intézkedésnek kivétel nélküli keresztülvitele valószínű, hogy egyetemeinknek bizonyos, nem is mondom, hogy egészségtelen tájszellemet fog adni. Belekapcsolódom itt Rapcsányi képviselőtársam beszédébe: feltétlenül fontos azonban, hogy az egyetemi hallgató szabad egyetemcseréjére a lehetőség meglegyen. T. Képviselőház! Egy példára alkarok egészen röviden rámutatni. A Székelyföldön nagyon sok középiskola van. hála Istennek, volt is. Ott előfordult a békeévekben a& hogy valaki érettségi bizonyítványt szerzett anélkül, hogy vasutat látott volna. Nem kritériuma, a középfokú műveltségnek az, hogy valaki látott légyen vasutat; ezt a példát csak azért mondom, hogy van egy kis különbség egy olyan horizontú fiatalember közt, akit kisvárosba kényszerít a kultuszkormánynak esetleg ilyen provinciális kultúrpolitikát szolgáló tendenciája, és az olyan közt, aki Magyarország egyetlen nagyvárosában, annak mégis csak sűrített, fejlettebb életformájában szerzi meg az egyetemi ismereteket. Én tehát azt szeretném, ha a kultuszminiszter úr ezt a szempontot honorálva, legalább is a budaoestí egyetemet ez alól a szabály alól kivenné. T. Képviselőház! Egy másik ilyen ellenmondás^ az 1. <> (2) bekezdésének az az érdekes intézkedése, ihogy az egyetemek és a főiskolák meghallgatása után a felveendő, hallgatók számát a kultuszminiszter úr állapítja meg. a gazdasági akadémiákra vonatkozóan nedig a öldmívelésügyi miniszter úr. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ma ez a rend. hoí?-v minden a világon a 'kultuszminiszter űr alá tartozik, csak a gazdasági akadémia nem. Bocsa"n

tot kérek, nem mehetek el e mellett szó nélkül, mert vagy érvényesítek egy kultúrpolitikai elvet az egés^ oktatásban és akkor ennek senki más nem lehet a legfőbb iránvítóia. csak a kultuszminiszter, vagy termelésnol i tikai. gazd aságool i tikai n elveiket érvényesítek, akkor pedisr tessék a Műea-vete; met és a technikai szakiskolákat az iparügyi miniszter űr hatásköre alá helyezni. Most nem akarok álláspontot foglalni ilyen vagy olyan szempont mellett, de rá kell mntatnom arra, hogy ebben a különös átmeneti politikai 11*